Jegyzetek medikusoknak/Mikrobiológia/Részletes bakteriológia/G- nem enteralis pálcák/Pseudomonas és Acinetobacter genusok

A Pseudomonas genus általában

a genusba több, mint 200 faj tartozik
- döntő többségük a talajban és a természetes vizekben élő szaprofita
G- pálcák
- egy vagy több poláris csillójuk van
- tokot és spórát nem képeznek
ubiquitaer szaprofiták
- különleges körülményeket nem igényelnek
nem fermentáló baktériumok

a Staphylococcus aureus mellett a leggyakoribb nosocomialis megbetegedést okozó baktérium, számos antibiotikumra rezisztens lehet (multirezisztencia)
nedves környezetben minimális tápanyag mellett is képesek túlélni és szaporodni

obligát aerob baktérium
széles hőmérsékleti tartományban jól szaporodik egyszerű agaron
a tenyészet édes hársfavirágra emlékeztető illatú
a telepek zöldes színűek
- ezt a vízoldékony piocianin és pioverdin pigmentek okozzák
- egyéb pigmentek: piorubin és piomelanin
a telepmorfológia nagyon változatos
- leggyakoribb a lapos, szabálytalan szélű, áttűnő telep
- az exopoliszacharidok termelés miatt a telep lehet nyákos megjelenésű is
véres agaron erős β-hemolízist mutat

a szerológiai azonosítás az O és a H antigéneken alapul
- nem használatos a rutin diagnosztikában
- járványtani célból a Lányi-Bergan-séma alapján végezhető el
további antigének:
- pilus
- piocin
  - ez a bakteriocinekhez tartozik, vagyis baktérium termelte antibiotikum

A toxin
- a diphtheria-toxinnal azonos hatásmechanizmusú, de eltérő szerkezetű toxin
- célponja az EF-2 elongációs faktor, amit ADP-ribozilálással gátol
- ezt a toxint a granulocyták egyik lizoszómális enzime inaktiválja
- normális granulocytaszám mellett a toxin hatása kevéssé érvényesül
exoenzim S
további enzimjellegű virulenciafaktorok:
- elasztáz
- hemolizinek
- foszfolipáz C
  - ez hemolitikus és citotoxikus hatású is

nyákanyagok, pl. alginát
- a biofilm-képzésben vesznek részt
exopoliszacharidok
- önmagukban is antiphagocytaer hatásúak
- ezek is részt vesznek a biofilm kialakításában, ami maszkírozási lehetőség
csillómozgás
- a virulencia fontos tényezőjének mutatkozik állatkísérletekben
a pigmentek egyesek szerint sziderofórok, ezért lennének virulenciafaktorok
a G- endotoxin is fontos
- nagy kiterjedésű lokális és főleg septicaemiás fertőzésekben

az egyes virulenciafaktorok jelentősége függ a konkrét klinikai megnyilvánulástól is
- szaruhártyafekély: proteázok
- égési sérülések: proteázok és exotoxinok
- krónikus tüdőfertőzések: proteázok és alginát
az exopoliszacharidoknak katéterek jelenléte esetén van jelentősége

gyakran kolonizálja a bőrt és a nyálkahártyát
- ennek ellenére ép immunrendszer mellett és sérülések híján ritkán okoz fertőzést
felületi fertőzések:
- otitis externa
- lábszárfekélyek és decubitusok
- echtyma gangraenosum
- kötőhártya- és szaruhártya-inkfekciók
- nagy felületű égések fertőződése
nosocomialis fertőzések:
- húgyúti: cystitis, pyelonephritis
- légúti: bronchopneumonia
a betegség súlyos lefolyására hajlamosít:
- 500/ml alatti granulocytaszám
- diabetes
- cysticus fibrosis
további megnyilvánulások:
- sinusitis
- otitis media
- mastoiditis
- meningitis

a genny, vizelet és liquor színe kékes lehet
jellegzetes a szag
Gram szerint festett vizsgálati anyag közvetlenül is vizsgálható
- a baktérium nagyon polimorf lehet
- ez főleg fiziológiásan steril folyadékokban informatív
véres agaron és differenciáló táptalajon történik a tenyésztés
diagnosztikus értékű jellemzők:
- pigmenttermelés
- hemolízis
- oxidáz-pozitivitás
- fermentálás hiánya
epidemiológiai célú karakterizálásra alkalmas vizsgálatok:
- antigénszerkezet meghatározása
- fágtípus meghatározása
- piocintermelés vizsgálata

alkalmazható szerek:
- anti-pseudomonas penicillin-származékok
- anti-pseudomonas aminoglikozidok
- 3. generációs anti-pseudomonas cefalosporinok
- ezek kombinációi
- carbapenemek
elterjedt az antibiotikum-rezisztencia
- immunszuppresszáltakban célszerű a carbapenemmel indítani
- az antibiogram alapján lehet célzott kezelést adni

igen elterjedt, főleg kórházakban és nedves környezetben
- a fertőzés forrásai a vizes és párás szerelékek és készülékek
a kórokozó oldatokban, sőt, antiszeptikumokban is képes megélni
- ehhez képest egy indiai tanulmány szerint a méz 11%-os oldatban gátolja a szaporodását (Mullai V, Menon T. Antibacterial activity of honey against Pseudomonas aeruginosa. Indian J Pharmacol 2005;37:403-403)
fontos a higiénés szabályok betartása
kísérletek folynak csillóantigén-ellenes aktív és passzív immunizálással

a környezetben elterjedtek
széles hőmérsékleti tartományban képesek szaporodni
- emiatt a hűtőszekrényben tárolt élelmiszerek romlását okozhatják
opportunista kórokozóként kiváltott betegségek:
- légúti fertőzések
- húgyúti fertőzések
- meningitis
- sepsis
opportunista patogén törzsek:
- P. fluorescens
- P. putida
- P. alkaligenes
- P. stutzeri

G- coccusok, coccobacillusok vagy pálcák
- csillójuk nincs (erre utal a nevük)
- a coccusok a vizsgálati anyagban kettesével helyezkednek el
  - emiatt összetéveszthető lehet a Neisseriákkal

csak aerob körülmények között növekszik
egyszerű táptalajon jól nő
differenciáló táptalajon nyákot termel
- emiatt domború, mukoid telepeket alkot
fontos a negatív oxidáz-reakció
a fajokat elkülöníti az oxidatív dextrózbontás reakciója:
- az A. baumanni adja
- az A. lwoffi nem adja
a fertőzés lokalizációjának megfelelő vizsgálati anyagból tenyészthető

gyakoriak a mutirezisztens nosocomialis törzsek
minél előbb szükséges az antibiogram az eredményes kezeléshez
alkalmazható szerek:
- fluorokinolonok
- ceftazidim-aminoglikozid kombináció
- carbapenem