Jegyzetek medikusoknak/Mikrobiológia/Részletes bakteriológia/G- nem enteralis pálcák/Pseudomonas és Acinetobacter genusok
A Pseudomonas genus általában
szerkesztés- a genusba több, mint 200 faj tartozik
- döntő többségük a talajban és a természetes vizekben élő szaprofita
- G- pálcák
- egy vagy több poláris csillójuk van
- tokot és spórát nem képeznek
- ubiquitaer szaprofiták
- különleges körülményeket nem igényelnek
- nem fermentáló baktériumok
Pseudomonas aeruginosa
szerkesztésJelentőség
szerkesztés- a Staphylococcus aureus mellett a leggyakoribb nosocomialis megbetegedést okozó baktérium, számos antibiotikumra rezisztens lehet (multirezisztencia)
- nedves környezetben minimális tápanyag mellett is képesek túlélni és szaporodni
Morfológia
szerkesztés- G- pálca
- egy vagy két poláris csillója van
- spórát nem képez
- valódi tokja nincs
- egyes törzsek exopoliszacharidokat termelnek
Tenyésztés
szerkesztés- obligát aerob baktérium
- széles hőmérsékleti tartományban jól szaporodik egyszerű agaron
- a tenyészet édes hársfavirágra emlékeztető illatú
- a telepek zöldes színűek
- ezt a vízoldékony piocianin és pioverdin pigmentek okozzák
- egyéb pigmentek: piorubin és piomelanin
- a telepmorfológia nagyon változatos
- leggyakoribb a lapos, szabálytalan szélű, áttűnő telep
- az exopoliszacharidok termelés miatt a telep lehet nyákos megjelenésű is
- véres agaron erős β-hemolízist mutat
Antigénszerkezet
szerkesztés- a szerológiai azonosítás az O és a H antigéneken alapul
- nem használatos a rutin diagnosztikában
- járványtani célból a Lányi-Bergan-séma alapján végezhető el
- további antigének:
- pilus
- piocin
- ez a bakteriocinekhez tartozik, vagyis baktérium termelte antibiotikum
Patogenitás
szerkesztésVirulenciafaktorok
szerkesztésToxikus virulenciafaktorok
szerkesztés- A toxin
- a diphtheria-toxinnal azonos hatásmechanizmusú, de eltérő szerkezetű toxin
- célponja az EF-2 elongációs faktor, amit ADP-ribozilálással gátol
- ezt a toxint a granulocyták egyik lizoszómális enzime inaktiválja
- normális granulocytaszám mellett a toxin hatása kevéssé érvényesül
- exoenzim S
- további enzimjellegű virulenciafaktorok:
- elasztáz
- hemolizinek
- foszfolipáz C
- ez hemolitikus és citotoxikus hatású is
Nem toxikus virulenciafaktorok
szerkesztés- nyákanyagok, pl. alginát
- a biofilm-képzésben vesznek részt
- exopoliszacharidok
- önmagukban is antiphagocytaer hatásúak
- ezek is részt vesznek a biofilm kialakításában, ami maszkírozási lehetőség
- csillómozgás
- a virulencia fontos tényezőjének mutatkozik állatkísérletekben
- a pigmentek egyesek szerint sziderofórok, ezért lennének virulenciafaktorok
- a G- endotoxin is fontos
- nagy kiterjedésű lokális és főleg septicaemiás fertőzésekben
A virulenciafaktorok betegségfüggése
szerkesztés- az egyes virulenciafaktorok jelentősége függ a konkrét klinikai megnyilvánulástól is
- szaruhártyafekély: proteázok
- égési sérülések: proteázok és exotoxinok
- krónikus tüdőfertőzések: proteázok és alginát
- az exopoliszacharidoknak katéterek jelenléte esetén van jelentősége
Okozott betegségek
szerkesztés- gyakran kolonizálja a bőrt és a nyálkahártyát
- ennek ellenére ép immunrendszer mellett és sérülések híján ritkán okoz fertőzést
- felületi fertőzések:
- otitis externa
- lábszárfekélyek és decubitusok
- echtyma gangraenosum
- kötőhártya- és szaruhártya-inkfekciók
- nagy felületű égések fertőződése
- nosocomialis fertőzések:
- húgyúti: cystitis, pyelonephritis
- légúti: bronchopneumonia
- a betegség súlyos lefolyására hajlamosít:
- 500/ml alatti granulocytaszám
- diabetes
- cysticus fibrosis
- további megnyilvánulások:
- sinusitis
- otitis media
- mastoiditis
- meningitis
Diagnózis
szerkesztés- a genny, vizelet és liquor színe kékes lehet
- jellegzetes a szag
- Gram szerint festett vizsgálati anyag közvetlenül is vizsgálható
- a baktérium nagyon polimorf lehet
- ez főleg fiziológiásan steril folyadékokban informatív
- véres agaron és differenciáló táptalajon történik a tenyésztés
- diagnosztikus értékű jellemzők:
- pigmenttermelés
- hemolízis
- oxidáz-pozitivitás
- fermentálás hiánya
- epidemiológiai célú karakterizálásra alkalmas vizsgálatok:
- antigénszerkezet meghatározása
- fágtípus meghatározása
- piocintermelés vizsgálata
Terápia
szerkesztés- alkalmazható szerek:
- anti-pseudomonas penicillin-származékok
- anti-pseudomonas aminoglikozidok
- 3. generációs anti-pseudomonas cefalosporinok
- ezek kombinációi
- carbapenemek
- elterjedt az antibiotikum-rezisztencia
- immunszuppresszáltakban célszerű a carbapenemmel indítani
- az antibiogram alapján lehet célzott kezelést adni
Epidemiológia és prevenció
szerkesztés- igen elterjedt, főleg kórházakban és nedves környezetben
- a fertőzés forrásai a vizes és párás szerelékek és készülékek
- a kórokozó oldatokban, sőt, antiszeptikumokban is képes megélni
- ehhez képest egy indiai tanulmány szerint a méz 11%-os oldatban gátolja a szaporodását (Mullai V, Menon T. Antibacterial activity of honey against Pseudomonas aeruginosa. Indian J Pharmacol 2005;37:403-403)
- fontos a higiénés szabályok betartása
- kísérletek folynak csillóantigén-ellenes aktív és passzív immunizálással
Egyéb Pseudomonasok
szerkesztés- a környezetben elterjedtek
- széles hőmérsékleti tartományban képesek szaporodni
- emiatt a hűtőszekrényben tárolt élelmiszerek romlását okozhatják
- opportunista kórokozóként kiváltott betegségek:
- légúti fertőzések
- húgyúti fertőzések
- meningitis
- sepsis
- opportunista patogén törzsek:
- P. fluorescens
- P. putida
- P. alkaligenes
- P. stutzeri
Az Acinetobacter genus
szerkesztésÁltalános jellemzők
szerkesztés- ubiquitaer baktérium, szinte bárhol előfordul
- opportunista nosocomialis kórokozó
Morfológia
szerkesztés- G- coccusok, coccobacillusok vagy pálcák
- csillójuk nincs (erre utal a nevük)
- a coccusok a vizsgálati anyagban kettesével helyezkednek el
- emiatt összetéveszthető lehet a Neisseriákkal
Tenyésztés és biokémiai jellemzők, diagnosztika
szerkesztés- csak aerob körülmények között növekszik
- egyszerű táptalajon jól nő
- differenciáló táptalajon nyákot termel
- emiatt domború, mukoid telepeket alkot
- fontos a negatív oxidáz-reakció
- a fajokat elkülöníti az oxidatív dextrózbontás reakciója:
- az A. baumanni adja
- az A. lwoffi nem adja
- a fertőzés lokalizációjának megfelelő vizsgálati anyagból tenyészthető
Patogenitás
szerkesztés- az utóbbi évtizedekben nőtt meg a jelentőségük, mint patogéneknek
- rezervoárjaik a vizes és párás készülékek
- okozott fertőzések:
- húgyúti fertőzések
- pneumonia
- sepsis
- sebfertőzés
- meningitis
Terápia
szerkesztés- gyakoriak a mutirezisztens nosocomialis törzsek
- minél előbb szükséges az antibiogram az eredményes kezeléshez
- alkalmazható szerek:
- fluorokinolonok
- ceftazidim-aminoglikozid kombináció
- carbapenem
Epidemiológia és prevenció
szerkesztés- fontos a kórházhigiéné betartása
- rizikócsoportok számára ellenjavalt a nyers ételek fogyasztása