A Könyv és a Pálcika története szerkesztés

Képregény elemzés Hajnóczy Péter, Dinamit című művéhez szerkesztés

A gyermek az ágyában rajzolgatott. Amikor megbetegedett, ismét nagyobb társaság gyűlt össze náluk. Az író új könyve volt a beszélgetés tárgya. Elég kicsi volt még ahhoz, hogy mindenből csak a téma csontig lecsupaszított lényegét megértse. Egy ideig hallgatta őket, majd rajzolgatni kezdett. Megszületett a Könyv és a Pálcika története.

A Bognár családnál[1] meglehetősen gyakori volt, hogy nagy társaság gyűlt össze. Egyszer 1980 januárjában egy rendkívül délceg ember mutatkozott be a háziasszonynak, akinek nevét a nő nem értette kristálytisztán, mert olyan halkan mondta. Később kiderült, hogy Hajnóczy Péterről van szó. Hamar létrejött a kölcsönös szimpátia: a szerző egészen haláláig meglehetősen gyakori vendégük volt. Az író a mindennapi életben elég nehézkes ember volt, a személyisége nagyon sok odafigyelést igényelt. Ellenben végtelenül kedves is tudott lenni. A Bognár család idősebb fiával, Botonddal való kapcsolata már rögtön az ismeretség elején kialakult. Annyira mély volt ez a kapcsolat, hogy a gyermek életét nagyon erősen befolyásolta. Az ő történetük valóban arról szólt, hogy két „gyermek” összejött. Ők ketten fantasztikusan jól tudtak együtt játszani. Nem véletlen, hogy a két fiú közül Botondot választotta, aki mindig kiegyensúlyozott, harmonikus gyermek volt, a koránál érettebb. Az íróban bizonyára működött egy olyan rejtett erő, ami segítette abban, hogy ne billenjen át teljesen az álmok és az irracionalitás világába. Valami kapaszkodó kellett neki, egy racionális lény vagy gondolat, fogódzó, ami visszatarthatta az álomba merüléstől.

A tizennégy képkockából álló kis képregény - szemelvény látszólag nem kapcsolódik a dráma történetéhez. De ha közelebbről megvizsgáljuk a képregény fabuláját, felfedezhetők olyan lágy szálak, amik kapcsolatot teremtenek a művek között. A könyv alszik. Csörög az óra, felkel A Könyv, becsönget a Pálcikához. Feltételezzük, hogy a Könyv és a Pálcika mélységes barátságban áll egymással. Elmennek sétálni, kapcsolatuk idilli manifesztumaként. Aztán hirtelen egy óriási váltás történik. A Könyv és a Pálcika meghalnak…vér fagyva fekszenek a földön. Rakjuk össze újra a történetet. A Könyv jókedvűen felkel, és elmegy a barátjához, a Pálcikához. Elmennek sétálni, de már meghaltak. Ha egy átlagember olvassa a képregényt, megdöbbenve tapasztalja, hogy ezek a rajzok egy hétéves gyermek rajzai. Egy hétéves gyermeknek gyakorlatilag még nem szabadna, hogy ilyen mértékű gondolatai legyenek a halálról. Olyan részletességgel írja le a halál utáni cselekményt, hogy még egy temetkezési vállalkozó is megirigyelhetné. Viszik őket a halottaskocsiban, de már ássák a gödröt. Amikor már megvan a gödör, befedik őket, és halotti tor van. A képkockák több mint fele a temetésről szól. Egyszerűen megdöbbentő egy hétéves kisfiútól, hogy ilyen részletességgel képes leírni a temetés képszerű fázisait. A gyermek szereplői sematikusak, de a nemes egyszerűség történeti sokszínűséggel párosul, ami előre jelzi számunkra, hogy nem egy átlagos gyermek rajzról van szó.

Ami még ennél is felkavaróbb, hogy nem tudunk a két szereplő halál előtti körülményeiről semmit. Mi történt, ki tette, hol tette? Csak egy dolgot tudunk, hogy elmentek sétálni, majd a következő képkockán már csak lélek nélküli testekként hevernek a földön. A döbbenetet az okozza, hogy a jelenetek közötti narratív cselekmény között nincsen átmenet, hirtelen képváltás történik, ami rokonítható a Dinamit narratív felépítésével ahol, a Narrátor és a Férfi gondolatmenetei hirtelen átcsapnak egyikből a másikba. Később e két szereplő egymásba olvad, árnyakká válnak, létük feledésbe merül.

A szereplők kettőse átivódott a Könyv és a Pálcika képregénynél, nincs köztük jellemben jelentős eltérés, csak a szereplők külseje, ami sajátos módon különbségként hat a két karakterre nézve. A Férfi és a Narrátor folytatásaként is lehetne tekinteni a két szereplőre. Dekonstruktív jelleggel bír, hogy mindkét műben a két entitás megszűnik magában létezni. A szereplők jelleme széthasad, Árnyakká válnak, amit a képregény szintjén úgy lehet értelmezni, hogy elérte őket a halál. A mondatok is egyre zavarosabbakká, töredezettebbekké válnak. Nincs finom fokozatosság, a narratív síkok között, az író gondolatai váratlanul átvágnak a valóságból az irracionalitásba, aminek következtében a fiatal olvasóközönség nehezen tudja felfedezni az adott, mű, mint a Dinamit kulcs lényegét. Ez a fajta szerzői elkalandozás, allegória világ alapját képezi Hajnóczy Péter írói képzelet világának.

Felhasznált Irodalom szerkesztés

  • Hajnóczy Péter Összegyűjtött írása: Dinamit,Osiris Kiadó, Budapest, 2007
  • Szerdahelyi Zoltán: Bognár Éva és Bognár Botond, In: Beszélgetések Hajnóczy Péterről, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1995