Szélesatka
- (Polyphagotarsonemus latus, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A szélesatka (Polyphagotarsonemus latus) a pókszabásúak (Arachnida) osztályának bársonyatka-alakúak (Trombidiformes) rendjébe, ezen belül a tetűatkák családjába tartozó faj.
- A szélesatka nősténye csak 0,16–0,22 mm, hímje 0,17 mm hosszú, alakja ovális, elöl kissé elkeskenyedő, halványsárga színű. A tojás fehér, alapi része lapos, melyet szilárdan a növény felületére ragaszt. A lárva apró, fehér, áttetsző, mozgékony, csak három pár lábbal rendelkezik. A nyugvó lárva lábai mereven oldalra kinyújtva helyezkednek el.
- A szélesatka tömegesen csak a legfiatalabb növényi részeken táplálkozik, így a fiatal leveleken, hajtásokon, a virágkocsányon, a terméskezdeményeken található.
- - Az atkákat a levél alján lehet először megtalálni.
- - A károsított levél kanalasodik, torzul, idősebb korban a fonáki rész sokszor ólomfényűvé válik.
- - A hajtások a fejlődésben visszamaradnak, a növekedésük szinte teljesen leáll.
- - Csak a permetezés után nőtt, atkamentes levelek lesznek zöldek, a szívogatottak már nem zöldülnek vissza.
- A szélesatka védekezés nélkül a növények százszázalékos pusztulását okozhatja. A legerősebb fertőzési gócok mindig a növényházak magasabb páratartalmú részén alakultak ki.
Védekezés szerkesztés
- Speciális akaricid hatású növényvédő szerek hatásosan pusztítják a szélesatka mozgó alakjait. Az atka észlelésétől kezdve 7–10 naponként 2–3 alkalommal a következő permetszerek felhasználását javasoljuk: Omite 30 W 0,1% (14), Vertimec 018 EC 0,06%.
- Az eddigi tapasztalataink szerint az Agrovital rendszeres használata már a kiültetés után nagyban csökkenti az atkák és a tripszek elszaporodását, előfordulását. Az említett növényvédőszereket felváltva használjuk a rezisztencia– ellenállóképesség – kialakulásának megelőzése végett. A szélesatka elleni eredményes védekezés – a kémiai kezelések mellett – csak az általános higiéniai szabályok fokozottabb betartásával és rendszeres gyomtalanítással érhető el.
Forrás: Magyar Wikipédia: Szélesatka
