Folyami bödöncsiga
- (Theodoxus fluviatilis, Syn: )
- Más neve(i): -
- A folyami bödöncsiga egy Európában őshonos, édesvizű folyókban és alacsony sótartalmú vizekben élő csigafaj.
- Egész Európa (kivéve az Alpokat és Norvégiát) folyóvizeiben és tengerpartjain előfordul, egyes helyeken terjedőben levő, invazív faj. Magyarországon az ötvenes-hatvanas években figyelték meg a Tiszában,[1] azóta már a Dunában is megtelepedett, viszonylag gyakori faj és kiszorítja az őshonos bödöncsigákat (T. danubialis, T. transversalis). A genetikai vizsgálatok alapján[2] eredetileg a Fekete-tengerben és a Duna völgyében élt, innen terjedt tovább Törökország és Észak-Itália irányába, majd Spanyolországon keresztül a Brit-szigetek partvidékeire és a Balti-tengerbe.
- A csigaház 4–5 mm magas, 9–10 mm széles, 3 kanyarulatból áll, nyújtott félgömb alakú, döntő részét az utolsó kanyarulat alkotja. Alapszíne sárgásfehér vagy krémszínű, amin rendkívül változatos, vörösbarna, sötétbarna vagy sárgás-zöldes foltos vagy recés mintázat figyelhető meg. A sárgászöldes szín az édesvízi példányokra jellemző, a tengerben élők szinte feketék is lehetnek. Operculuma (lábához tapadó héjfedője, amivel elzárja háza bejáratát mikor visszahúzódik) vörösesfehér, barnásvörös szegéllyel.
- A folyókban 13 m, a tengerekben 60 m mélységig a köveken, fatörzseken megtelepedett algákat eszi, ezért főleg köves aljzatú folyórészeken, esetleg kemény vizű tavakban, barlangi patakokban található. Inkább (de nem kizárólag) éjjel aktív. A szárazföldi csigáktól eltérően váltivarúak, szaporodási időszakuk április közepétől októberig tart. 45-65 petéjét kövekre, kagylókra vagy gyakran más bödöncsigák héjára tapasztja. A petékből a csigák kb. egy hónap múlva kelnek ki (25 °C-os vízben, 20 °C-osban két hónap is lehet). Élettartamuk 2-3 év.
- Németországi populációi veszélyeztettek, Svájcban kritikusan veszélyeztetett, Csehországból kipusztult, Magyarországon nem védett.
Magyar Wikipédia Folyami bödöncsiga
Forrás: Domokos Tamás, Pelbárt Jenő:A magyarországi recens puhatestűek (Mollusca) magyar köznyelvi elnevezései (2011) Malakológiai Tájékoztató, 25–39.
Krolopp Endre: Csigák, kagylók. Móra Ferenc Könyvkiadó, Budapest 1981. ISBN: 963 11 2610 2
