Kertészet/Levéltetvek/Káposzta-levéltetű
< Kertészet | Levéltetvek
[[Fájl:|bélyeg|jobbra|200px|Káposzta-levéltetű]]
Káposzta-levéltetű
- (Brevicorine brassicae, Syn: -)
- Más neve(i): -
Tápnövény
- vadon élő keresztes virágú növények és termesztett káposztafélék.
Kárkép
- mindig a növények fiatal, növekvő levelein jelentkezik. Szívogatásuk hatására a levelek deformálódnak, a növekedés üteme csökken, és a fejképződés csak nagy késéssel indul meg. A károsított növények felületét a viaszos, szürke levéltetvek népes kolóniái lepik el. A fejet képező káposztaféléken a kártétel a fejet alkotó, felső leveleken is jelentkezik.
Elterjedés és gazdasági jelentőség
- általánosan elterjedt faj. A fejes káposzta, a kelkáposzta és a bimbós kel különösen veszélyeztetett.
Fejlődés
- növénymaradványokon, tojás alakban telel át. Tavasszal a tojásokból kikelő ősanyák szűznemzéssel és elevenszüléssel gyakran keresztes virágú gyomnövényeken szaporodnak. A szárnyas alakok kifejlődésével a kiültetett káposztaféléket egyre gyakrabban veszélyeztetik. Soknemzedékű kártevő. Az ősz folyamán kifejlődő ivaros nőstények a megtermékenyítés után a levelek fonákára vagy a növények szárára (torzsára) rakják le a tojásaikat.
Ökológia és előrejelzés
- a száraz, meleg nyári időszak különösen kedvez az elszaporodásuknak. A nitrogén-túltrágyázás folytán kialakuló erős növekedés fokozza a levéltetvek kártételét. A levéltetű-kolóniákban gyakran megtalálhatók természetes ellenségeik (pl. zengőlegyek lárvái, levéltetű fürkészek). Ezek általában sajnos nem tudják megakadályozni a káposzta-levéltetű elszaporodását és kártételét.
- Bár a levéltetvek betelepedése sárga, vizes tálcsapdák segítségével jól nyomon követhető, a gyakorlatban a védekezés szükségességének eldöntése növényvizsgálattal, a növényállományba betelepedett szárnyas egyedek utódainak megfigyelésével történik.
Védekezés
- a helyes tápanyag-gazdálkodáson kívül a levéltetvek szárnyas egyedeinek vagy azok utódainak megjelenésekor végzett rovarölő szeres permetezés. A számításba jövő hatóanyagok közül a pirimikarb, mint a levéltetvek természetes ellenségeit kímélő hatóanyag, továbbá a dimetoát (Bi–58 EC) , a metomil ( LANNATE 20 L), az acefát, a foszfamidon, a heptenofosz, valamint a káposztalégy ellen használt szerves foszforvegyületek és a piretroidok hatásos védelmet adnak. A permetezést, a levéltetű-kolóniák kialakulásának kezdetén kell elkezdeni és figyelembe véve a betelepedés ütemét, továbbá a többi kártevő elleni inszekticides kezelés szükségességét, indokolt megismételni.
Forrás: Magyar Wikipédia: Káposzta-levéltetű
