Kertészet/Levéltetvek/Káposzta-levéltetű

A lap mérete: 3038 bájt

Kertészet

Káposzta-levéltetű


[[Fájl:|bélyeg|jobbra|200px|Káposzta-levéltetű]]

Káposzta-levéltetű
(Brevicorine brassicae, Syn: -)
Más neve(i): -


Tápnövény

vadon élő keresztes virágú növények és termesztett káposztafélék.

Kárkép

mindig a növények fiatal, növekvő levelein jelentkezik. Szívogatásuk hatására a levelek deformálódnak, a növekedés üteme csökken, és a fejképződés csak nagy késéssel indul meg. A károsított növények felületét a viaszos, szürke levéltetvek népes kolóniái lepik el. A fejet képező káposztaféléken a kártétel a fejet alkotó, felső leveleken is jelentkezik.

Elterjedés és gazdasági jelentőség

általánosan elterjedt faj. A fejes káposzta, a kelkáposzta és a bimbós kel különösen veszélyeztetett.

Fejlődés

növénymaradványokon, tojás alakban telel át. Tavasszal a tojásokból kikelő ősanyák szűznemzéssel és elevenszüléssel gyakran keresztes virágú gyomnövényeken szaporodnak. A szárnyas alakok kifejlődésével a kiültetett káposztaféléket egyre gyakrabban veszélyeztetik. Soknemzedékű kártevő. Az ősz folyamán kifejlődő ivaros nőstények a megtermékenyítés után a levelek fonákára vagy a növények szárára (torzsára) rakják le a tojásaikat.

Ökológia és előrejelzés

a száraz, meleg nyári időszak különösen kedvez az elszaporodásuknak. A nitrogén-túltrágyázás folytán kialakuló erős növekedés fokozza a levéltetvek kártételét. A levéltetű-kolóniákban gyakran megtalálhatók természetes ellenségeik (pl. zengőlegyek lárvái, levéltetű fürkészek). Ezek általában sajnos nem tudják megakadályozni a káposzta-levéltetű elszaporodását és kártételét.
Bár a levéltetvek betelepedése sárga, vizes tálcsapdák segítségével jól nyomon követhető, a gyakorlatban a védekezés szükségességének eldöntése növényvizsgálattal, a növényállományba betelepedett szárnyas egyedek utódainak megfigyelésével történik.

Védekezés

a helyes tápanyag-gazdálkodáson kívül a levéltetvek szárnyas egyedeinek vagy azok utódainak megjelenésekor végzett rovarölő szeres permetezés. A számításba jövő hatóanyagok közül a pirimikarb, mint a levéltetvek természetes ellenségeit kímélő hatóanyag, továbbá a dimetoát (Bi–58 EC) , a metomil ( LANNATE 20 L), az acefát, a foszfamidon, a heptenofosz, valamint a káposztalégy ellen használt szerves foszforvegyületek és a piretroidok hatásos védelmet adnak. A permetezést, a levéltetű-kolóniák kialakulásának kezdetén kell elkezdeni és figyelembe véve a betelepedés ütemét, továbbá a többi kártevő elleni inszekticides kezelés szükségességét, indokolt megismételni.


Termesztett gyümölcsök
Vadgyümölcsök
Déligyümölcsök
Gabonák
Zöldségfélék
Ehető gombák
Fűszerek
Gyógynövények
Fogyasztható növények
Dísznövények
Ipari növények
Festőnövények
Védett növények
Baktériumos betegségek
Gombabetegségek
Fitoplazmás betegségek
Peronoszpórafélék
A vírusos betegségekről
Vírusos betegségek
Nem fertőző betegségek
Férgek
Csigák
Rovarok
Lepkék
Kétéltűek
Emlősök
Adalékok
Csávázószerek
Gombaölő szerek
Gyomirtó szerek
Lemosó szerek
Rovarölő szerek
Talajfertőtlenítő szerek
Vadriasztó szerek
Egyéb szerek
Permetezési napló
Permetlé töménysége
Január
Február
Március
Április
Május
Június
Július
Augusztus
Szeptember
Október
November
December
Gyomnövények

Forrás: Magyar Wikipédia: Káposzta-levéltetű

A Wikimédia Commons tartalmaz Káposzta-levéltetű témájú médiaállományokat.