Az ember nemcsak a növényvilág termékeit gyűjti, hanem gyűjt, zsákmányol az állatoktól is. Az ilyen zsákmányolásnak Kelet-Európából és Észak-Ázsiából számtalan emlékét ismerjük. A régi Novgorod kormányzóság szegény orosz lakossága kiásta a vakondok föld alatti odúját és az ott felhalmozott „földimogyorót” (Lathyrus tuberosus)? elszedte. Havasalföld románjai a hörcsögtől szedték el a felhalmozott gabonát. Kamcsatka félszigetének őslakói, az itelmek (egy egérfajta) lyukjából rendszeresen kiássák és elfogyasztják a turbánliliom (Lilium martagon) gumóját, amit az egér téli táplálékul gyűjt össze. Kárpótlásul az egérnek cirbolya magvakat hagynak hátra, hogy éhen ne pusztuljon. A tunguzok, korjakok, a szagáji tatárok, az altáji törökök és más szibériai népek is egy egérfajtától szedik el az összegyűjtött ehető gyökereket.
Hasonló „zsákmányolás” ismeretes a magyaroknál. A 20. század elején a Hortobágy környékén, a Kis- és Nagykunságban ősszel kiásták a güzü egér (Mus musculus spicilegus), az ürge (Citellus citellus), a hörcsög (Cricetus cricetus) föld alatti odúját és az ott felhalmozott gabonaszemeket, kukoricát elszedték. Ilyen módon több zsák gabonaszemet is összegyűjtöttek, amit a disznókkal, baromfikkal etettek meg. A javát táplálékul is felhasználták. A Lápos folyó völgyében ősszel egy egérfajta odújában felhalmozott mogyorót szedik el (misináznak). Erdős vidéken (Bakony, Mátra hegység, székelyek) elrabolják a mókus és a pele (Sciurus vulgaris) és a (Glis glis) odújában található mogyorót.
Lényegében hasonló tevékenység a méhészkedés is, amikor az ember a méhektől zsákmányolja el a mézet.[1]
- ↑ Forrás: (Györffy I. 1984: 45; Erdész S. 1974: 39)