Állatok/Madarak/Vörösnyakú vöcsök
(Kertészet/Madarak/Vörösnyakú vöcsök szócikkből átirányítva)
.jpg)
Vörösnyakú vöcsök
- (Podiceps grisegena, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A vörösnyakú vöcsök a vöcsökalakúak rendjébe, ezen belül a vöcsökfélék családjába tartozó, az ismert búbos vöcsöknél kisebb vízimadár.
- Védett madár! - Eszmei értéke:250 000,- Ft. (2012)
- A vörösnyakú vöcsök eurázsiai madár, de Észak-Amerika nyugati részén is előfordul. A hegyvidékeket és a leghidegebb, északi területeket kivéve Közép-Európától és Skandináviától egészen a Csendes-óceán partjaiig elterjedt Európában és Ázsiában a tengerpartok és az édesvizek közelében.
- Magyarországon ritka, de rendszeres fészkelő faj, becsült példányszáma 80–150 párra tehető. Az állomány zöme a Tisza mentén, elsősorban a Tisza-tó környékén és a Bodrogköz vidékén, illetve a Dunántúlon kis mennyiségben a Velencei-tó, a Balaton és a Kis-Balaton közelében fordul elő. Április és október között figyelhető meg.
- Testhossza 40–50 centiméter és szárnyfesztávolság 77–85 centiméter, amihez 0,7–0,9 kilogrammos testtömeg társul. A nemek egyformák, a hímek némileg testesebbek. A téli tollazat alapvetően szürke, a háton, a szárnyakon, a nyak hátsó részén és a fejtetőn feketébe hajlik, a hasi részen, a nyakon és az arcrészen pedig világosszürke. A nászidőszakban ezzel szemben a madarak nyaka gesztenyebarna, csőrük töve élénksárga, arcrészük továbbra is világosszürke marad. Jól megkülönböztethetőek a búbos vöcsköktől, mivel sem gallérjuk, sem bóbitáik sincsenek. A fiókák sötét alapon fehéren csíkosak.
- A vörösnyakú vöcsök elsősorban kisebb halakkal, ízeltlábúakkal, kétéltűekkel táplálkozik, étrendjét olykor növényi részek egészítik ki. Táplálékát a víz alá bukva szerzi meg. Kiváló úszó, úszóhártyás lábainak ujjait karéjos oldallemezek is segítik.
- Félénk madár, leginkább lebukva menekül ellenfelei elől. Röpte jellegzetes, nyakát mereven előrenyújtja, szárnyaival pedig nagy sebességgel verdes. Hangadása változatos, a nászidőszakban igen zajos tud lenni.
- Alapvetően rövidtávú vonuló, de olykor áttelelhet. Az európai madarak az Északi-, a Jeges-, a Balti- az Adriai- és a Kaszpi-tenger partvidékén telelnek át. Ezeken a helyeken állandó populációk is élnek.
- A vörösnyakú vöcskök békés állóvizek, mocsarak, holtágak, halastavak gyékényeseiben építik fel fészküket a táncszerű, rituális udvarlást követően. Az úszó fészket valamilyen víz felszínén úszó növényre (például tündérfátyol, tündérrózsa) építi fel a két szülő növényi részekből, gyékénylevelekből és hínárból. Körülötte revírt tartanak fenn, amit óvnak a betolakodóktól.
- A 4–6 tojás 20–23 nap után kel ki, ezt követően a szülők közösen gondoskodnak a szinte azonnal úszás- és merülésképes utódaikról. A fiókák 72 naposan válnak önellátóvá, de még egy darabig együtt maradnak szüleikkel.
- A vörösnyakú vöcsköt elsősorban a vizes élőhelyek eltűnése fenyegeti. A Természetvédelmi Világszövetség értékelése szerint a nagy területen elterjedt, nagy példányszámú fajt nem fenyegeti különösebb veszély, ennek megfelelően SPEC besorolást sem kapott.
- Magyarországon fokozottan védett!
Magyar Wikipédia:Vörösnyakú vöcsök
Forrás: Magyar Wikipédia Vörösnyakú vöcsök
Papp László Zootaxonómia. (1996).,
Peterson, Mountfort & Hollom: Európa madarai. Gondolat, Bp. (1977)
