Kertészet/Növényvédelem/Málna

Málna

Málna

A málnán előforduló vírusos betegségek közül a málnamozaik a legjelentősebb. E betegséget négy kórokozó vírus idézi elő.

Ezek: Rubus yellow net virus, Black raspberry necrosis vírus, Raspberry leaf mottle vírus és a Raspberry leaf spot virus. E vírusok szaporítóanyaggal és levéltetvekkel vihetők át.

A málna agrobaktériumos gyökérgolyvája

(Agrobacterium tumefaciens)

A gyökérnyakon vagy a gyökereken fordulhat elő. A talajból fertőző kórokozó a telepítésre kerülő szaporítóanyagon észlelhető vagy a kitermeléskor látható.

A málna elzíonés betegsége

(Elsinoe veneta)

A málna vesszőbetegsége több betegségre vezethető vissza, főleg a vessző felső harmadában fordul elő, ahol kissé bemélyedő, lilásbarna szegélyű, kis foltok figyelhetők meg. Kórokozója a kutikulát áttörve hatol a hajtásba.

A málna botrítiszes betegsége

(Botrytis cinerea)

Ugyancsak a vesszők felső harmadában észlelhető. A nagy kiterjedésű, szürkésfehér foltok, bennük pedig a kéregbe ágyazott, fekete képletek (szkleróciumok) messziről szembetűnőek. Kórokozója a levél- és bogyómaradványokról kerül a hajtásokra.

A málna didimellás betegsége

(Didymella applanata)

Liláspiros, ovális foltjai a vessző alsó harmadában találhatók.

A málna leptoszfériás betegsége

(Leptosphaeria coniothyrium)

Sötétbarna foltjai viszont a vessző tövi részén jelentkeznek, a vessző szövetének barnulása is megfigyelhető. Az utóbbi két kórokozó behatolását a málnavesszőszúnyog lárvái által okozott sérülés teszi lehetővé.

Mikoszferellás levélfoltosság

(Mycosphaerella rubi)

A málna levélfoltosságát főleg ez okozza, amelynek szögletes, kis foltjai a levéllemezt teljesen beborítják.

Elzínoés betegség

(Elsinoe veneta)

Ha a betegség a vesszőn előfordul, kerek, liláspiros foltjai a levélen is megjelennek.

A málna lisztharmata

(Sphaerotheca macularis)

Lisztes bevonata (epifita micélium a konídiumláncokkal) szórványosan a fejlődő hajtások végein jelentkezik.

A málna botrítiszes gyümölcsrothadása

(Botrytis cinerea)

A legjelentősebb betegség, amely súlyos terméskiesést eredményezhet. Kórokozója a növénymaradványokon fennmaradva a virágot fertőzi meg. A kis málnabogár által ejtett gyümölcssérülések ugyancsak nyitott kapuk a kórokozó számára.

Kártevők

Cserebogarak

(Melolonthidae)

A málna gyökérkártevői közül legjelentősebbek a cserebogarak lárvái. A többéves fejlődésű pajorok a gyökerek megrágásával a málnatövek kondicionális leromlását illetve pusztulását okozhatják. A cserebogárpajorok kártétele a fiatal ültetvények növényállományát különösen akkor veszélyezteti, ha a telepítésre kijelölt terület talajában a pajorok egyedsűrűsége az 1 db/m2 értéket meghaladja. Védekezés hiányában kártételük a telepítés sikerét is veszélyeztetheti.

Málnasodrómoly

(Notocelia udmanniana)

A málna hajtás- és lombkártevői közül a málnasodrómoly kártétele érdemel említést. A fiatal, áttelelt lárvák károsításukat a rügyfakadás idején kezdik el, és rendszerint május közepére az összesodort, megrágott levelek között befejezik. A második nemzedék a kártétel szempontjából alárendelt jelentőségű.

Málnavesszőszúnyog

(Thomasiniana theobaldi)

A málnavesszőszúnyog lárvái a vessző háncsszövetét károsítják. A sérült, repedezett bőrszövetű, első éves hajtások kedvező feltételt teremtenek a nőstényeknek a tojások lerakásához. A lárvák táplálkozásuk során összeroncsolják a háncsszövetet, ami lilásbarna szövetelhalás formájában, főleg a vesszők alsó harmadában jelentkezik. Tömeges előfordulásakor a vesszők vízszállítása zavart, és a termő évben a károsított vesszők nem tudják a gyümölcsöt kinevelni, sőt el is száradhatnak. A málnavesszőszúnyog, a málnatő kondicionális romlásának előidézésén túl, fokozza a málnavessző pusztulását előidéző kórokozók fertőzési lehetőségeit is. Mindezek alapján a védekezés ellene a málna védelmének sarkalatos pontja.

Szürkepenész

(Botrytis cinerea)

Gyomnövények

A hazai málnaállományok korai leromlásának oka lehet az erős gyomosodás. Elhanyagolt málnaültetvényben akár a félszázat is meghaladó fajszámmal találkozhatunk. Táblánként 8-10-re tehető azoknak a fajoknak a száma, melyek termetük, agresszivitásuk és nem utolsósorban tömeges borításuk miatt kiemelést érdemelnek.

Az egyéves gyomok közül kora tavasszal tömegesen borítja az ültetvényeket a tyúkhúr (Stellaria media), gyakoriak a veronikafélék (Veronica spp.) és a pásztortáska (Capsella bursa-pastoris). Valamivel hosszabb tenyészidejű a nagyobb termetű ragadós galaj (Galium aparine) és a parlagi pipitér (Anthemis arvensis).

A vadrepce (Sinapis arvensis), a repcsényretek (Raphanus raphanistrum) és a sebforrasztó zsombor (Descurainia sophia) tavasszal csírázó példányai a málnasorokban és a sorközökben nyár elejére tömegesen gyomosítanak.

A legnagyobb gondot azonban az egyéves fajok közül a nyárutói gyomfajok okozzák. Mind a fajszámuk, mind pedig a borításuk alapján a málna gyomosodását tekintve meghatározó jelentőségűek.

Ebből a csoportból tömegesen fordul elő a betyárkóró (Erigeron canadensis), a szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus), a fehér libatop (Chenopodium album), az ebszékfű (Matricaria inodora).

Az egyéves fűfélék közül gyakori az előfordulása a kakaslábfűnek (Echinochloa crus-galli) és a muharféléknek (Setaria spp.).

Középkorú és idős ültetvényekben a szelektív gyomirtás és a talaj tömődöttsége miatt törvényszerű az évelő gyomfajok felszaporodása. Ezek közül a szártarackos és a gyökértarackos fajok emelhetők ki.

E csoportok jellemző fajai a tarackbúza (Agropyron repens), a csillagpázsit (Cynodon dactylon) illetve az aprószulák (Concolvulus arvensis) és a mezeiacat (Cirsium arvense).

Védekezés

A vesszőbetegségek elleni védelem a termesztés egyik fontos eleme. Az integrált termesztésben különösen nagy jelentőségű a letermett vesszők – így a beteg vesszők – eltávolítása azonnal a szüret után. Ekkor a folttüneteket mutató hajtásokat távolítsuk el.

Ezzel az eljárással csökkenthető a vegyi védekezések száma. Ha ennek ellenére a vesszőkön és a leveleken foltosságot észlelünk, a letermett vesszők eltávolítását követően tíznaponként 2-3 alkalommal védekezni kell. A következő év tavaszán pedig rügypattanáskor, majd a virágzásig 2-3 alkalommal – a sarjhajtások védelme érdekében – a védekezést el kell végezni, erre a kaptán (Orthocid 50 WP, Buvicid K. Merpan 50 WP) hatóanyagú szerek jöhetnek számításba. E védekezések a mikoszferellás és elzínoés levélfoltosságok ellen is hatékonyak.

Ha a hajtások végén lisztharmatot észlelünk, eseti kezeléssel elemi kén- (Kénkol 800 SC, Microthiol Special, Thiovit) tartalmú készítményt kell használni nedvesítőszer hozzáadásával.

A botrítiszes gyümölcsrothadás elleni védekezés hatékonysága az integrált termesztésben számos termesztési eljárással növelhető. A növénysorok széliránynak megfelelő tájolása, a térállás, a tövenként megfelelő, nem sűrű hajtás- illetve vesszőszám csökkenti a megbetegedés mértékét. Külföldön a kisüzemekben már tért hódított az úgynevezett fóliaesernyő, vagyis a növénysorok fölé kifeszített fóliatető.

A védekezést a virágzás körüli vegyi védekezéssel egészíthetjük ki. Az első védekezést 10-20%-os virágnyíláskor kell megkezdeni, majd a virágzás időtartamától függően meg kell ismételni. Védekezésre a diklofluanid (Euparen), a vinklozolin (Ronilan, Ronilan FL), a procimidon (Sumilex 50 WP) és a polioxin (Polyoxin AL WP) jöhet számításba.

A telepítést megelőzően a talajlakó kártevők egyedsűrűségének megállapításával és indokolt esetben inszekticides talajkezelés elvégzésével megelőzhetjük a cserebogárpajorok kártételét. A védekezés elvégzésekor vegyük figyelembe, hogy a pajorok a talajhőmérséklet csökkenésével a mélyebb rétegekbe húzódnak, és így a sekélyen bedolgozott inszekticidgranulátumok hatástalanok. Ezért a talajkezelést a nyári vagy az ősz eleji időszakban érdemes elvégezni. A telepítés előtti talajkezelésre a diazinon (Diazinon 5 G, Basudin 5 G) és a terbufosz (Counter 5 G) hatóanyagok használhatók, annak figyelembevételével, hogy a kezelés elsősorban a fiatal lárvák ellen hatásos.

A termő ültetvény gyommentesen tartásával megelőzhetjük a cserebogarak tömeges betelepedését és tojásaik lerakását. Ez azért is fontos, mert a záródott állományban nincs lehetőség a kémiai védekezés hatásos elvégzésére.

Tavasszal már a rügyfakadás táján megjelennek a málnasodrómoly illetve az esetlegesen előforduló egyéb sodrómolyok lárvái. A kártétel megakadályozása érdekében a foszalon (Zolone 35 EC), permetrin + tetrametrin (Chinetrin 25 EC), dimetoát (Bi–58 EC) hatóanyagok hatásosak. A málnasodrómoly elleni tavaszi növényvédelmi beavatkozás egyúttal hatásos a kis málnalevéltetű ellen is.

A málnavesszőszúnyog kártételét csökkenti a málna ökológiai igényének, főleg talajigényének mind tökéletesebb kielégítése, továbbá minden olyan termesztési tényező – mint például a korán előtörő sarjhajtások eltávolítása –, amely a vessző korai felrepedezését mérsékli. A letermett vesszők szüret utáni haladéktalan eltávolításával együtt a már fertőzött első éves hajtásokat is érdemes eltávolítani.

A málnavesszőszúnyog elleni kémiai védekezés mindenekelőtt a május közepétől rajzó első nemzedék ellen irányul. A hatóanyagok megválasztását úgy végezzük, hogy az ez idő tájt megjelenő kis málnabogár és a szamóca-bimbólikasztó ellen is hatásos legyen. A számításba jövő hatóanyagok deltametrin (Decis 2,5 EC), tetrametrin + permetrin (Chinetrin 25 EC), metilparation (Danatox 50 EC). A kezelést az elhúzódó rajzás miatt 1-2 alkalommal meg kell ismételni. Ekkor azonban a virágzás miatt már csak a méhekre mérsékelten veszélyes készítmények kijuttatása lehetséges.

A málna bimbós állapotában megjelenő kis málnabogár imágói ellen a tojások lerakásának megakadályozására permetrin + tetrametrin (Chinetrin 25 EC), metilparation (Danatox 50 EC) hatóanyagok hatásosak. Amennyiben az imágók rajzása a virágzás idejére is elhúzódik, deltametrin (Decis 2,5 EC) méhkímélő növényvédelmi technológiával kijuttatva, a megporzó méhek veszélyeztetése nélkül hatásos.

A gyomnövények elleni védekezést már a málna telepítése előtt meg kell kezdeni. A telepítés előtti gyomirtással lehet megakadályozni az aprószulák, a mezei acat, a hamvas szeder és más, nem vagy csak nehezen irtható gyomnövény korai felszaporodását. Erre a célra a korán lekerülő elővetemény tarlóját kell MCPA hatóanyagú (Dikotex 40 EC, Jambol M, Mecaphar, Mecomorn 500 SL, U 46 M Fluid) készítmények valamelyikével kezelni. Ha a tarlón évelő fűféle gyomok is előfordulnak, a glifozát hatóanyagú (Glialka 36, Glialka 70 WSP, Glistar, Roundup) gyomirtó szer használata javasolható.

A telepítés után lehetőség szerint gyomirtó szert már ne használjunk, mivel a málna sekélyen elhelyezkedő gyökérzete miatt a talajherbicidekre érzékeny. Házikertekben a gyomnövényeket kapálással célszerű visszaszorítani. Üzemi ültetvényekben vegyszeres gyomirtás esetén kerülni kell a talajban felhalmozódó, nehezen lebomló szerek használatát. A sorok vegyszeres gyomirtására a pendimetalin (Stomp 330 EC) és a diklobenil (Casoron G) készítményeket használhatjuk. A sorközöket a vegetáció során több alkalommal – a gyomosodástól függően – talajművelő eszközökkel, a sarjhajtások irtásával együtt gyommentesítsük.

Állománykezelésre – a málna érzékenysége miatt – csak az egyéves és az évelő egyszikű gyomnövények ellen ható speciális egyszikűirtó készítmények használhatók. Ezek közül a fluazifop-P-butil (Fusilade S) gyomirtó szert alkalmazhatjuk.