Jajgató rétisáska
- (Stenobothrus lineatus, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A jajgató rétisáska a rovarok osztályának egyenesszárnyúak rendjébe, ezen belül a sáskafélék családjába tartozó faj.
- Eurázsiában honos Spanyolországtól és a Brit-szigetektől egészen Mongóliáig. Skandináviából hiányzik és délen a hegyekbe húzódik. Az Alpokban 3000 méterig megtalálható. Magyarországon gyakori, elsősorban a domb- és hegyvidékeken elterjedt.
- A jajgató réti-sáska testhossza a hím esetében 14-19 mm, a nőstény 20-27 mm. Közepesen nagy méretű. Alapszíne zöld, szürke vagy barna; a nőstényeknél ismert vöröses, kékes, lilás színváltozat is. Szárnyai jól fejlettek, a hímnél túlérnek a térden, a nőstény esetében kb. a térdig érnek. A sötét elülső szárnyon a mediális mező széles és szabályosan erezett (létrafokszerű mintázat), a mediális mező végződésénél egy feltűnő fehéres folt (stigma) látható. A nőstény szárnyának alsó szélén gyakran fehér csík húzódik végig. A térd barnásfekete, a lábszár sárgás-piros. A torpajzs oldalélei kissé befelé íveltek és két feltűnő fehér vonal szegélyezi őket, amelyek elöl a fejtetőn is végighúzódnak (a nőstényeknél gyakran a szárnyélekre is kiterjednek). A hím potrohvége gyakran narancsvörös, ez a színezet kiterjedhet a hátsó lábakra és a potroh középső részére.
- Hangja közepesen erős, 5-8 méterre hallatszik el. Éneke nagyon jellegzetes, hullámzóan erősödő és halkuló cirpelés, mely 10-25 másodpercig tart.
- Száraz és félszáraz domb- és hegyvidéki kaszálórétek, tisztások, sztyepprétek, sziklagyepek sáskája. Alapvetően növényevő, de az elpusztult rovarokat is megeszi.
- Kifejlett egyedeivel júniustól novemberig találkozhatunk. A nőstény a talajba vagy a fűcsomók tövébe rakja petéit. Az áttelelő petékből április-májusban kelnek ki a lárvák, amelyek közül a hímek négyszer, a nőstények 4-5-ször vedlenek.
Lásd még: Magyar Wikipédia:Jajgató rétisáska
Forrás: Magyar Wikipédia w:Jajgató rétisáska