Marokkói sáska
- (Dociostaurus maroccanus, Syn: -)
- Más neve(i): -
- A marokkói sáska a rovarok osztályának egyenesszárnyúak rendjébe, ezen belül a sáskafélék családjába tartozó sáskafaj.
- Dél-Európában, Észak-Afrikában (beleértve a Kanári-szigeteket) és Nyugat-, valamint Közép-Ázsiában honos. Magyarországon viszonylag ritka, pl. a Kiskunságban és a Mezőföldön vannak állományai.
- A marokkói sáska testhossza a hím esetében 16-30 mm, a nőstény 23-37 mm. Viszonylag nagy, erőteljes alkatú faj. Alapszíne szalma- vagy okkersárga (és sohasem zöld) sok barna folttal. A torpajzs élei erősen befelé törnek és sötét alapon fehéres vonalak hangsúlyozzák őket, összességében X alakot formázva. A combon három sötét sáv látható. A hátsó lábszár sárga vagy vöröses-sárgás, a térd fekete. A szárnyak jól fejlettek, jóval túlérnek a térden.
- Éneke egy-egy nagyon rövid, éles ciripelés (syllabus), melyek között rövid, fél- egy másodperces szüneteket tart.
- Száraz, meleg, ritkás növényzetű homoki gyepek, sziklalejtők, szikes puszták lakója. Jól repül. Növényevő.
- Kifejlett egyedeivel júniustól szeptemberig találkozhatunk. A nőstény a talajba rakja le petéit. Egy petetokban 20-30 pete található. Az áttelelő petékből kikelő lárvák ötször vedlenek és összesen kb. harminc nap alatt válnak ivaréretté.
- A marokkói sáska azon fajok közé tartozik, amelyik képes a sáskajárásra, néha lárvái ún. "gregaria" imágóvá fejlődnek, amelyek nagy tömegbe összeverődve minden környező növényt lerágnak. A faj Magyarországon 1888-ban jelent meg először, miután az alföldi mocsarak lecsapolásával megnőtt a szikes puszták területe, kedvező életteret kínálva számára. A 20. század első felében több alkalommal is volt sáskajárás, elpusztítva a szántóföldi kultúrákat.
- Kártételei legfontosabb színhelyéről, a Hortobágyi Nemzeti Parkból az 1970-es évekre teljesen kiirtották. Az utolsó sáskajárásra 1993-ban került sor, Tatárszentgyörgy mellett.
Lásd még: Magyar Wikipédia:Marokkói sáska
Forrás: Magyar Wikipédia w:Marokkói sáska
