Kertészet/Tünethatározó/Cseresznye és meggy
◄ Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Rovarok Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége
Cseresznye és meggy kártevői
- Cseresznye (Cerasus avium)
- Meggy (Cerasus vulgaris)
Csonthéjasok betegségei
szerkesztésEgészséges szaporítóanyag telepítése. A kórokozó kimutatása céljából a szaporítani kívánt kajszifajtát a rendkívül fogékony őszibarack-alanyra kell szemezni. Ha a beszemzett nemes fajta a kórokozótól fertőzött, akkor az őszibarack-alany, következésképpen az oltvány elpusztul. A kórokozó vektora, a szilvalevélbolha ellen is védekezni kell.
- Kórokozók
- Az alma monilíniás betegsége
- A Monilinia fructigena életmódja
- Cseresznye- és meggyrozsda
- A cseresznye és a meggy fillosztiktás levélfoltossága
- A cseresznye és a meggy glöospóriumos gyümölcsrothadása
- Kártevők
- Európai cseresznyelégy
- Keleti cseresznyelégy
- Fekete meggy és cseresznye levéltetű
- Füstösszárnyú levéldarázs
- Kaliforniai pajzstetű
- Lombosfa fehérmoly
- Kis téliaraszoló
- Kéregmoly
- Sodrómolyok
- Araszolók
- Talajlakó kártevők
Vírusos betegségek
szerkesztésA cseresznye levélsodródása
szerkesztésA cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága
szerkesztésA cseresznye és a meggy klorotikus-nekrotikus gyűrűsfoltossága
szerkesztés- Kórokozó: prune dwarf ilarvirus (PDV) egyik törzse.
- A betegséget az 1960-as években Németországból írták le, hamarosan Magyarországon is közölték. Jelenleg Európa számos országában ismert. A betegség következménye a terméscsökkenés, a növények rossz eredése és fejlődésük csökkenése.
- Tünetek:
A cseresznye és a meggy levelén sárgászöld foltok és gyűrűk, valamint nekrotikus, kitöredező foltok figyelhetők meg. A betegség a cseresznyén és a meggyen kívül még a szilván és számos Cerasus és Prunus fajon fordul elő.
- Terjedés:
A fertőzési források az anyanövények, ahonnan a kórokozó szaporítóanyaggal és szemzőhajtásokkal vihető át. Fertőzési forrás még a vetőmag, ahol a vírus a mag belsejében helyezkedik el. A kórokozó pollennel is terjed.
Lásd: A cseresznye és a meggy klorotikus gyűrűsfoltossága.
A cseresznye és a meggy nekrotikus gyűrűsfoltossága
szerkesztésA cseresznye és a meggy agrobaktériumos gyökérgolyvája
szerkesztésGombás betegség
szerkesztésA cseresznye és a meggy tafrinás betegsége
szerkesztésA cseresznye és a meggy mikoszferellás levélfoltossága
szerkesztés- A betegség Európában a századforduló óta szórványosan előfordul. Magyarországon 1941-ben észlelték, azóta is ritkán, főleg szórványgyümölcsösökben jelentkezik.
- Kórokozó: Mycosphaerella cerasella
- Gazdanövényei: a Cerasus fajok.
- Terjedés: A betegség csak a levélen figyelhető meg, amelyen először 2–4 mm-es, elmosódott, lila szegélyű foltok vannak. E foltok később kilyukadnak. A betegség kórokozója a Mycosphaerella cerasella Aderh.pszeudotéciumos gomba, amelynek konídiumtartós alakja a Cercospora cerasella Sacc.
- Tünetek: Fertőzési források a lehullott levelek, amelyekben a kórokozó pszeudotéciummal telel át. Tavasszal a fertőzés elindítói az aszkospórák, nyáron pedig a leveleken képződő konídiumok.
- Védekezés: lásd: #A cseresznye és a meggy blumeriellás betegsége.
A cseresznye és a meggy ventúriás varasodása
szerkesztésA betegség a csapadékban gazdagabb országokban már a századfordulótól ismert, Magyarországon 1941-ben észlelték. Hazai előfordulása szórványos, csapadékos évjáratokban, esetenként jelentkezik.
- Gazdanövényei: a Cerasus fajok, főleg a meggy és a cseresznye. A kajszi, az őszibarack és a szilva nem gazdanövénye.
- Kórokozó: (Venturia cerasi)
- Tünetek: A tünetek elsősorban a gyümölcsön észlelhetők. A levéltünet szórványos vagy hiányzik. A gyümölcsön sok apró, enyhén bemélyedő, barna, bársonyos konídiumtartógyeppel borított folt észlelhető. A gyümölcs később összetöpped. A betegség kórokozója a Venturia cerasi Aderh. pszeudotéciumos gomba, amelynek konídiumtartós alakja a Fusicladium cerasi Sacc.
- Védekezés: A betegség lefolyása, védekezés: lásd: Az alma ventúriás varasodása.
A cseresznye és a meggy blumeriellás betegsége
szerkesztés- A betegséget először az USA-ban 1878-ban írták le, majd 1885-ben Európában, Finnországban észlelték. Magyarországon a betegség 1939-ben faiskolákban jelentkezett, ahol azóta is nagyarányú lombhullást okoz. A termőfákon 1962-ben lépett föl, a lombot és a gyümölcskocsányt károsítva.
- A betegség neve a kórokozó többféle elnevezése miatt különböző. Számos országban – főleg az amerikai földrészen – az apotéciumos alak alapján a kórokozót Coccomyces hiemalis Higg. névvel illetik, így a betegséget kokkomikózisnak is nevezik. Ugyanígy az acervuluszos alak szerint a kórokozó nevét Cylindrosporium padi Karst., a betegség nevét pedig cilindrosporiózis névvel jelölték.
- Kórokozó: (Blumeriella jaapii)
- Gazdanövény: A betegség gazdanövényei elsősorban a cseresznye, a meggy és a sajmeggy, ritkábban a mandula, a kajszi és a szilva, valamint a májusfa.
- Tünetek: Leggyakrabban a levélen, ritkán a gyümölcs kocsányán jelentkeznek a tünetek. A levél színén 1–3 mm átmérőjű, kerek vagy szögletes, lilás foltok láthatók. A levél fonákán kissé kiemelkedő, sárgásfehér acervuluszok figyelhetők meg. Végül a foltok összeolvadnak és körülöttük a levéllemez elsárgul, majd a levél lehullik. A cseresznye, a meggy és a sajmeggy levélfoltjai nem lyukadnak ki, de a szilva, a kajszi, a mandula leveleiből a foltok kiesnek. A gyümölcs kocsányán csak ritkán, nagymértékű megbetegedés esetén jelennek meg a tünetek. Ilyenkor a kocsányt apró bíborvörös udvarú foltok borítják, amelyekben az acervuluszok szintén láthatók. A szár fokozatosan elhal, a gyümölcs pedig aszalódik.
- A fertőzési források a lehullott levelek, ahol a kórokozó a levél fonákán lévő sötétbarna, pontszerű, enyhén kiemelkedő sztrómákkal telel át. Tavasszal a sztrómákon acervuluszok és tál alakú apotéciumok jönnek létre. Az acervuluszokban lévő konídiumok, valamint az apotéciumban lévő aszkospórák kiszóródása hazánkban általában április elején kezdődik és június közepéig tart. A konídiumok és az aszkospórák a felcsapódó vízcseppekkel a lombkorona alsó leveleire jutnak, így a talajhoz legközelebb eső levelek fertőződnek a leghamarabb és a legnagyobb mértékben. A levelekre került konídiumok és aszkospórák csíratömlői a levélfonák sztómáin keresztül hatolnak a szövetekbe. A fertőzést követően a legrövidebb lappangási idő 5 nap, általában azonban 10–12 nap. A tavaszi fertőzések következtében a levelek fonákán új acervuluszok képződnek, ezekből konídiumok kerülnek ki, amelyek a nyár folyamán újabb fertőzéseket hoznak létre. A konídiumok csírázása a 21 °C körüli hőmérsékleten kedvező. A konídiumok 15 °C alatti és 27 °C feletti hőmérsékleten nem csíráznak.
- Védekezés: Ősszel vagy legkésőbb tavasszal a leveleket a talajba kell forgatni. Eredményes a lehullott lomb őszi fertőtlenítése DNOC, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerekkel. Tavasszal az első permetezést április elején kell megkezdeni, majd 8–10 napos időközzel folyamatosan legalább június közepéig kell védekezni. A 10–14 napos időközzel végzett permetezések nem kielégítőek. Faiskolában a folyamatos védekezés akadályt nem jelent, viszont – a termőfák esetében – a virágzáskor a méhekre nem veszélyes fungicidet kell használni, valamint az élelmezés-egészségügyi várakozási időt szigorúan be kell tartani. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám, a kaptán, a folpet, a dodin vagy a benomil, a tiofanát-metil, a prokloráz hatóanyag-tartalmú szerek hatásosak.
A cseresznye és a meggy monilíniás betegsége
szerkesztés- A gyümölcsrothadást már 1796-ban feljegyezték, a virágpusztulásra azonban csak 1900-ban figyeltek fel. A betegség egyike a legrégebben ismerteknek, jelenleg az egész világon elterjedt.
- Gazdanövényei: A Monilinia laxa gazdanövényei elsősorban a csonthéjasok, a Monilinia fructigena gazdanövényei főleg a csonthéjasok és az almatermésűek.
- Kórokozó: A cseresznyén két Monilinia faj – a M. fructigena és a M.laxa – fordul elő, amelyek elsősorban gyümölcsrothadást okoznak. A gyümölcsrothadás rendszeresen jelentkezik, és a cseresznyelégy okozta sebek, gyümölcsrepedés, jégverés esetén válik jelentőssé.
A meggyen a Monilinia laxa a jelentős, amely virágpusztulást és gyümölcsrothadást idéz elő. A virágpusztulás fellépésére csak akkor kell számítani, ha a virágzáskor az időjárás ködös vagy csapadékos. Erre utal virágzáskor a termesztők megfigyelése: „Elvitte a möggyet a köd.” Gyümölcsrothadás elsősorban a gyümölcsrepedés, jégverés nyomán jelentkezik.
Az elmondottak alapján fungicidekkel a meggy monilíniás virágpusztulása hárítható.
- Tünetek: A Monilinia laxa által kiváltott tünetek a meggy virágán, hajtásán, vesszőjén és ágán, valamint a cseresznye és a meggy gyümölcsén figyelhetők meg. A virág csésze- és sziromlevelei világosbarnák, petyhüdtek. A virágkocsány barna színű, elhalt. A virágrészeken, – elsősorban azonban a virágkocsányon – apró, szürke exogén sztrómák figyelhetők meg. A hajtás alsó, vastagabb részén hosszú ovális, besüppedő foltok láthatók, a hajtás csúcsa a levelekkel együtt elbarnul, elszárad és mézgacseppek is megjelennek. A vesszőn és az ágon rákos sebek figyelhetők meg. Jellemzőjük, hogy a seb közepe a farészig besüpped, szélét pedig kiemelkedő kalluszredő övezi, és mézgafolyás is észlelhető. Ha a rákos seb a vesszőt vagy ágat körülöleli, akkor a fölötte lévő rész elszárad. Csapadékos időjárás esetén a rákos sebeken apró, szürke exogén sztrómák fejlődnek. A gyümölcsön a seb körül egyre nagyobbodó, barna színű rothadás látható, amely végül az egész gyümölcsre kiterjed. A rothadó foltokon elszórtan, szürke exogén sztrómák alakulnak ki. A gyümölcskocsány elbarnul, a gyümölcs barna múmiává (álszkleróciummá) válik és a fán marad.
- A Monilinia fructigena által okozott tünetek csak a cseresznye gyümölcsén figyelhetők meg.
- A gyümölcsön a seb körül egyre nagyobbodó, barna színű rothadás látható. A rothadó foltokon elszórtan (nem körkörösen!) 2–3 mm átmérőjű, okkersárga exogén sztrómák alakulnak ki. A gyümölcskocsány elbarnul, a gyümölcs barna múmiává (álszkleróciummá) válik és a fán marad. Egy cseresznyefa gyümölcsein a Monilinia laxa és a Monilinia fructigena által kiváltott tünetek egyaránt megtalálhatók, sőt egy gyümölcsön mindkét kórokozó kórképe is előfordulhat.
Kórokozók
szerkesztésAz alma monilíniás betegsége
szerkesztés- Kórokozó: (Monilia fructigena)
- Tünetek: a betegség terjedését tekintve összefügg az almamoly és a sodrómolyok kártételével. A sérüléseken könnyen bejut a kórokozó. A gyümölcsön sárga, gyakran koncentrikus körökben elhelyezkedő kinövések láthatók. A gyümölcsök elrothadnak, összeszáradnak és sokszor a fán maradnak.
- Terjedés: talajon lévő gyümölcsmúmiák, gyümölcsmolyok által okozott seben keresztül fertőz. A Monilinia laxa jelentős fertőzési forrásai a gyümölcsmúmiák (álszkleróciumok). Azokon a második évtől, kora tavasszal tölcsér alakú apotéciumok fejlődnek. Apotécium fejlesztésére csak a talajon elfekvő gyümölcsmúmiák képesek, a talajba forgatottakon apotéciumok nem jönnek létre. A gyümölcsmúmiákon található exogén sztrómákon az előző évben képződött konídiumok télállóak, sőt a tél folyamán újabb konídiumok is keletkeznek. Tavasszal a gyümölcsmúmiákon új exogén sztrómák fejlődnek, amelyeken láncokban konídiumok fűződnek le. A vesszőkön és az ágakon lévő rákos sebek a meggy esetében fontos fertőzési források. A rákos sebeken a kórokozó micéliummal ével, és tavasszal új exogén sztrómákat hoz létre. A különböző fertőzési forrásokon létrejött konídiumok légmozgással vagy esőcseppel a virágra jutnak. A virágra került konídiumok a bibén ugyanúgy csíráznak, mint a pollen. A konídiumok csíratömlője a bibecsatornán keresztül a hajtásokba kerül. A gyümölcsbe a kórokozó a kártevő állatok által ejtett, valamint a jég ütötte sebeken, illetve az egyenetlen vízellátás miatt keletkezett repedéseken keresztül jut. Az egymással szorosan érintkező, terméscsoportban álló gyümölcsökbe ezután már az ép héjon keresztül micéliummal halad tovább a kórokozó.
A Monilinia fructigena életmódja
szerkesztésA meggy védelmének fontos része a monilíniás betegség elleni védekezés, amely a Monilinia laxa virágfertőzésének megakadályozására irányul. E védekezést már rügypattanás előtt meg kell kezdeni. Metszéskor a rákos sebeket mutató ágrészeket el kell távolítani. A fán maradt gyümölcsmúmiákat meg kell semmisíteni, a lehullottakat pedig a talajba kell forgatni. Rügypattanás előtt rézszulfát vagy rézoxiklorid tartalmú szerekkel lemosásszerűen kell permetezni. Ezután virágzáskor vagy a virágzás kezdetén és a virágzás végén kell permetezni. Védekezésre a méhekre nem veszélyes kaptán, prokloráz, benomil, tiofanát-metil, iprodion, procimidon, vinklozolin vagy triforin tartalmú fungicidek eredményesen használhatók. A gyümölcsrothadást okozó Monilinia laxa fungicidekkel – az élelmezés-egészségügyi várakozási idő miatt – nem küzdhető le. Ilyenkor csak a gyümölcs gyors betakarításával csökkenthető a kártétel.
- Védekezés: A cseresznye esetében csak a monilíniás gyümölcsrothadás fordul elő. Ennek megelőzésére a cseresznyelégy ellen kell védekezni. Az egyenetlen vízellátásból adódó gyümölcsrepedés nyomán jelentkező rothadás csak a gyors szürettel hárítható.
Cseresznye- és meggyrozsda
szerkesztésA betegség főleg a melegebb éghajlatú dél-európai országokban jelentős. Magyarországon a hosszan tartó, meleg nyarakon kell a betegség fellépésére számítani.
- Kórokozó: (Puccinia cerasi) heteroecikus rozsdagomba.
- Gazdanövény: A betegség a Cerasus fajokon, főleg azonban a meggyen fordul elő. A levél színén apró, lilásbarna foltok láthatók, a fonákon pedig kissé kiemelkedő, világosbarna uredo- és teleutopusztulák alakulnak ki. Kórokozója a Puccinia cerasi (Bérenger) Castagnf. Jelképe: 0. I. / II. III. IV. Köztesgazdája az Eranthis hiemalis, főgazdái pedig a Cerasus fajok. A kórokozó a lehullott levelekben uredo- és teleutospórákkal telel át. A meggy újonnan képződő leveleit egyrészt az uredospórák, másrészt a köztesgazdán kialakuló ecidiospórák fertőzik. A teleutospórán fejlődő bazidiospórák a köztes gazdát fertőzik. Védekezni a cseresznye és a meggy blumeriellás betegségénél leírtak szerint kell.
A cseresznye és a meggy fillosztiktás levélfoltossága
szerkesztésA betegséget hazánkban 1938-ban észlelték, és koniotíriumos betegségnek, kórokozóját pedig Coniothyrium prunicolum fajnak nevezték. A betegség akkor szórványosan lépett fel, jelenleg pedig egyes csapadékos években tömegesen jelentkezik, elsősorban a cseresznyén, ritkán a meggyen fordul elő.
- Kórokozó: (Phyllosticta circumscissa)
- Tünetek: A betegség elsősorban a sajmeggyen gyakori. A levélen a 2–3 mm-es, barna, határozott szegélyű foltok elszórtan helyezkednek el. A foltokban szabad szemmel alig észrevehető pontszerű piknídiumok vannak. A foltok később kilyukadnak. A betegség kórokozója a Phyllosticta circumscissa Cooke piknídiumos gomba. A kórokozó a lehullott levelekben telel át, ahonnan az újonnan fejlődött leveleket a piknokonídiumok fertőzik. Védekezni a cseresznye és a meggy blumeriellás betegségénél leírtak szerint kell.
A cseresznye és meggy fómás betegsége
- Gazdanövény Cseresznye, meggy, kajszi, szilva, ritkán az őszibarack és a mandula.
- Tünetek: A betegség a levélen és a gyümölcsön fordul elő. A levelek kilyukadnak, a gyümölcsön pedig a kaliforniai pajzstetű „lázgyűrűjéhez” hasonló tünetek jelentkeznek. A levélen először apró, elmosódott szélű, lilásbarna foltok láthatók. A kifejlődött foltok 2–4 mm-esek, világosbarnák, sötétbarna szegélyűek. A foltok közepén apró, pontszerű piknídiumok vannak. Végül az egészséges és a beteg rész határán elválasztó pararéteg fejlődik ki és a foltok kihullanak. Az éretlen gyümölcsön 1–2 mm-es barna foltok jelennek meg. Az érő gyümölcsön a2–5 mm-es barna foltot elmosódott szélű élénkpiros udvar veszi körül. Az érett gyümölcsön 4–10 mm átmérőjű, fakóbarna besüppedő foltok találhatók. A folt közepén koncentrikus körökben elhelyezkedő pontszerű piknídiumok figyelhetők meg.
Lásd: A szilva fómás betegsége.
A cseresznye és a meggy glöospóriumos gyümölcsrothadása
szerkesztés- A betegség általában a puha gyümölcshúsú cseresznye- és meggyfajtákon akkor fordul elő, ha az időjárás érés előtt csapadékos. Hazánkban a betegség meggyen 1954, cseresznyén pedig 1959 óta ismert. Azóta a betegség egyes években szórványosan fordul elő. A betegségre fogékony cseresznyefajta a Noszvaji, a meggyfajták közül pedig a Pándy üvegmeggy és a cigánymeggy. A betegség csak a gyümölcsön jelentkezik.
- Kórokozó: A betegség kórokozója a Gloeosporium fructigenum Berk. acervuluszos gomba, amely a gyümölcsmúmiákban és a gyümölcskocsányban telel át. Innen a kórokozó konídiumai a gyümölcsöt seb nélkül vagy seben át fertőzik.
- Tünetek: Az érendő gyümölcsön 2–3 mm-es besüppedő foltok láthatók, amelyek később megnagyobbodnak és összeolvadnak. A foltok felületén apró rózsaszínű acervuluszok tömege alakul ki. Az időjárástól függően a gyümölcsök később elrothadnak vagy összetöppednek.
- Védekezés: A kórokozó fertőzéséhez a 12–18 °C léghőmérséklet és a csapadékos időjárás a legkedvezőbb. A védekezést sziromhullás után kell megkezdeni és az élelmezésügyi várakozási időt figyelembe véve 10 napos időközzel legalább 2 alkalommal kell permetezni. Védekezésre a cineb, a mankoceb, a propineb, a metirám és a kaptán hatóanyagú szerek jöhetnek számításba.
Kártevők
szerkesztés
Európai cseresznyelégy
szerkesztés
- Kórokozó: (Rhagoletis cerasi)
- Tünetek: cseresznyén nagyobb károkat okozza. A fertőzöttség mértéke akár az 50-100%-ot is elérheti. A nőstény a sárga, zsendülő cseresznyére rakja a tojásokat, gyümölcsönként 1-et. A lárva (nyű) berág a gyümölcsbe, és a mag körül táplálkozik. A károsított gyümölcsöt másodlagosan a moníliás betegség fertőzheti. Meggyet csak akkor támadja meg, ha a közelben nincs cseresznye.
- Fejlődés: 1 nemzedéke van, bábként telel a talajban. Gyorsan melegedő tavasz esetén már április végén rajzik, de a június közepe utáni rajzás a jelentős
Keleti cseresznyelégy
szerkesztés
- Kórokozó: (Rhagoletis cingulata)
- Tünetek: szélesebb a tápnövényköre. Több lárva fejlődik 1 gyümölcsben. A károsított gyümölcs előbb színesedik.
- Fejlődés: 1 nemzedéke van, június közepén indul a legyek rajzása.
Fekete meggy és cseresznye levéltetű
szerkesztés
- Kórokozó: (Myzus cerasi ssp. pruniavium)
- Tünetek: cseresznyén súlyosabb a kártétele. Tavasszal az erősen növekedő hajtásokat szívogatják. A levelek, hajtások torzulnak, növekezésük leáll.
- Fejlődés: soknemzedékes, tavaszi károsítása jelentős.
Füstösszárnyú levéldarázs
szerkesztés
- Kórokozó: (Caliroa cerasi)
- Tünetek: gyakori kártevő, faiskolában és fiatal gyümölcsösben jelethet csak veszélyt. Meztelencsiga szerű lárvája „hámozgatja” a leveleket, így az asszimilációs felület csökken.
- Fejlődés: 2 nemzedéke van.
Kaliforniai pajzstetű
szerkesztés
- Kórokozó: (Quadraspidiotus perniciosus)
- Tünetek: jelentős kártevő, főként házikertekben, kezeletlen fákon gyakori. Erős fertőzés esetén a fák növekedése gátolt. Szívogatásukkal csúcsszáradást, sőt évekig tartó károsítás esetén teljes kipusztulást okozhatnak.
Lombosfa fehérmoly
szerkesztés
- Kórokozó: (Leucoptera scitella)
- Tünetek: meggyen azért jelentős, mert már 1-2 aknától elsárgulhat a levél. A lárvák a levéllemez bőrszövete alatt rágnak, aknákat készítenek. Hosszútávon a fák gyengülnek, csökken a termésmennyiség.
Kis téliaraszoló
szerkesztés
- Kórokozó: (Operophthera brumata)
- Tünetek: terméskötődést követően a lárvái odvasítják a cseresznyét, és amennyiben a sérülés eléri a magkezdeményt, a gyümölcs elpusztul.
Kéregmoly
szerkesztés
- Kórokozó: (Enarmonia formosana)
- Tünetek: elhanyagolt, gyomos ültetvények sérült törzsű fáin szaporodhat el. A lárva a kéreg alatt fúr fölfelé terjedve a vázágak vastag, alsó részeig, a gyökérnyak tájékon pedig a talaj felszíne alá is behatol.
Sodrómolyok
szerkesztés
- Kórokozó: (Pandemis, Recurvaria fajok)
- Tünetek: a hernyók megrágják a virágokat, leveleket, főleg a gyümölcsökön okoz kárt: szövedékkel egymáshoz erősített levelek alatt hámozgatják a gyümölcsöt, vagy rágnak bele.
- Fejlődés: 2 nemzedék / év.
Araszolók
szerkesztés
- Kórokozó: (Operoptera brumata, Erannis spp.)
- Tünetek: az araszolóhernyó lyukat rág, átfúrja a duzzadt, kipattanó rügyeket, virágokat és fiatal, éretlen gyümölcsöket. Lombosodás után laza hálót szőnek a levelek köré. Szabálytalanul megrágott, átlyukasztott leveleket hagynak maguk után.
- Fejlődés: 1 nemzedék / év, a lepkék októberben rajzanak.
Talajlakó kártevők
szerkesztésMájusi cserebogár, Erdei cserebogár, Kalló cserebogár
- Kórokozó: (Melolonthidae)
- Tünetek: a fiatal ültetvényeket veszélyezteti. A bogarak lárvája (pajor) a gyökereken táplálkozik. Fiatal növényesetén ez gátolja a fejlődést, növekedést. Az öntözött területeket kedvelik. A sorközök füvesítése vonzza őket. Erdők, gyomos, műveletlen területek közelsége fokozza a kártételt.
◄ Kertészet Növényvédők Tünethatározó Növénybetegségek Rovarok Kártevők Szexferomon csapdák Munkanaptár Permetezési javaslat Permetezési napló Permetlé töménysége