Kertészet/Zöldségfélék/Burgonya/Állati kártevők
< Kertészet | Zöldségfélék
Talajlakók, talajszinten károsítók szerkesztés
- Cserebogarak – Melolonthinae
- Májusi cserebogár – Melolontha melolontha (Linnaeus)
- Erdei cserebogár – Melolontha hippocastani Fabricius
- Csapó cserebogár ~ kalló cserebogár – Polyphylla fullo (Linnaeus)
- Tavaszvégi vörhenyes cserebogár – Rhizotrogus aestivus (Olivier)
- Júniusi cserebogár – Amphimallon solstitiale (Linnaeus)
- Pattanóbogarak – Elateridae
- Mezei pattanóbogár – Agriotes ustulatus (Schaller)
- Sötét pattanóbogár – Agriotes obscurus (Linnaeus) Athous spp. Melanotus spp. Selatosomus spp.
- Vetési bagolylepke – Agrotis segetum (Denis et Schiffermüller)
- A burgonya föld alatti részeinek jelentős kártevői a cserebogárpajorok (20. ábra). Hazánk egész területén számítani lehet előfordulásukra. Különösen a gumók odvasításával, üregek rágásával okoznak nyílt sérüléseket, nagy mennyiségi és minőségi kárt.
- Az imágók április végétől rajzanak, tojásaikat a talaj felső, 10–30 cm-es rétegébe rakják. A nyár elejétől kelő lárvák a talaj korhadó szerves anyagával és humusszal táplálkoznak. A jellegzetes, félkörívet formázó pajorok a vedlés utáni L2 és L3 lárvaállapotban fokozatosan növekvő étvággyal pusztítják a burgonya gyökerét és a gumókat. A cserebogarak 2, 3 (4) éves fejlődésűek, a pajorok vertikális mozgása a talaj hőmérsékletének függvényében változik. Október–novembertől a talaj mélyebb rétegében telelnek, majd a következő év március–áprilistól a felső talajrétegekbe jönnek. A talajban bábozódnak, és az utolsó telet a kifejlődött bogár általában ott is tölti.
- A drótférgek jellegzetes kárképe a burgonyagumó húsának alagútszerű átfurkálása, kisebb-nagyobb járatok kialakítása. A drótférgek a pattanóbogarak lárvái, legjelentősebb kártevők az Agriotes-fajok. A pattanóbogarak fejlődési ideje 2–5 év, a kis pattanóbogaraké fajtól és ökológiai viszonyoktól függően 3–5 év. A szántóföldi talajokban élő fajok a telet imágó alakban töltik (az A. ustulatus lárva alakban). Rajzásuk fajonként változóan április–június, a peterakás májustól kezdődhet.
- A lárvák megjelenésére július–augusztustól számíthatunk. Mozgásukat a táplálékszerzés, a talajhőmérséklet, a nedvességi viszonyok határozzák meg. Kedvelik a humuszban gazdag talajokat, szárazság és lehűlés esetén elvándorolnak, vagy mélyebb rétegekbe húzódnak.
- A vetési bagolylepke-lárvák öblös, mély berágással károsíthatják a gumókat, a kárkép hasonlít a cserebogárpajorok okozta sérülésekhez. A talajban lévő károsított burgonyagumón kórokozók telepedhetnek meg további veszteségeket okozva.
Védekezés:
- – agrotechnikai: kerülendő a fasorok, erdők szomszédsága a terület kiválasztásakor. A burgonyatábla és környezete lehetőleg gyommentes legyen, ezzel is mérsékelhető a tojásrakás. Gondos talajműveléssel gyéríthetjük a pajorokat, drótférgeket.
- – mechanikai: cserebogárrajzás idején a kora reggeli órákban még dermedt kártevők összegyűjhetők, megsemmisíthetők.
- – kémiai: a kártevők egyedsűrűsége határozza meg a védekezés szükségességét. A felmérést elvégezhetjük mintagödör ásásával – térfogati kvadrát módszer –, ill. mintavevő géppel. Az ősszel végzett felvételezések biztosabb eredményt nyújtanak. A védekezés akkor indokolt, ha a pajorok száma 1db/m2 feletti, ill. a drótférgek egyedsűrűsége 2 db/m2 feletti. Védekezhetünk vetőgumó-csávázással az ültetéssel egy menetben, alkalmazhatunk talajfertôtlenítô inszekticideket sorban, ill. teljes területre permetlében vagy granulátumként kijuttatva.
Lomkártevők szerkesztés
- Levéltetvek – Aphidoidea
- Zöld őszibarack-levéltetű – Myzus persicae (Sulzer)
- Sárga burgonya-levéltetű – Aphis nasturtii Kaltenbach
- Csíkos burgonya-levéltetű – Macrosiphum euphorbiae (Thomas)
- Fekete répa-levéltetű – Aphis fabae Scopoli
- Uborka-levéltetű – Aphis gossypii Glover
- Foltos burgonya-levéltetű – Aulacorthum solani (Kaltenbach)
- Fekete foltos pince-levéltetű – Rhopalosiphoninus latysiphon (Davidson)
- A levéltetvek közvetlen kártétele a szívogatásukkal, jelenlétükkel okozott levél- és hajtástorzulás, a fejlődésbeli visszamaradottság. Sokkal jelentősebb a közvetett kártétel, a vírusos betegségek terjesztése, mellyel a vetőburgonya termesztést veszélyeztetik. A vírussal fertőzött növények fertőzött gumókat termelnek. Hazai viszonyaink között a zöld őszibarack-levéltetű és a sárga burgonya-levéltetű a legelterjedtebb. A fekete-foltos pincelevéltetű pincékben, ill. szabadföldin a föld alatti szárrészeken fordulhat elő. A levéltetvek téli gazdanövényeiken tojás alakban telelnek (pl. a Myzus persicae téli gazdanövénye az őszibarack, az Aphis nasturtiié a varjútövis). Nyári gazdanövénykörüket tekintve mindegyik faj soktápnövényű. A burgonyatáblákba már május elejétől szárnyas levéltetvek telepedhetnek be. Szűznemzéssel szaporodnak, a legnagyobb egyedszámban június elejétől július közepéig találhatók, július végére a tömegszaporodás befejeződik.
- Vetőburgonya-táblákon nélkülözhetetlen a Moericke-féle sárgatálak kihelyezése a tábla szélére és a tábla belsejébe is, a szárnyas alakok betelepedésének nyomon követésére.
Védekezés:
- – agrotechnikai: harmonikus tápanyagellátással, jó minőségű gyomirtással a burgonya egyenletes fejlődésének elősegítése, a burgonya korai lombtalanítása,
- – kémiai: a vetőgumó ültetéssel egy menetben történő csávázása, a szárnyas levéltetvek, ill. kolóniák elleni inszekticid kezelés az állományban.