Lett nyelvtan/Lett nyelv

Lett nyelv (latviešu)

A lett nyelv lettül:(latviešu) w:Lettország és az w:Európai Unió w:hivatalos nyelve. Lettországban 1,4 millióan, az ország területén kívül mintegy 150 ezren beszélik anyanyelvként.

A lett nyelv az w:indoeurópai nyelvcsalád balti csoportjába, azon belül a kelet-balti alcsoportba tartozik; sem a germán, sem a szláv nyelvek közé nem sorolható. Legközelebbi és egyetlen élő rokona a w:litván nyelv, amelytől azonban a szókincse oly mértékben eltér, hogy nem értik meg egymást a beszélők.

A lett ragozó nyelv több analitikus formával, három nyelvjárással és germán szintaktikus hatásokkal rendelkezik. Két nyelvtani nemet különböztet meg, hím- és nőnemet. A névszóknak hagyományosan 7 esete van: alany, birtokos, részes, tárgy, eszközhatározói, helyhatározói és megszólító. Ugyanakkor ebből már csak ötöt tartanak számon valódi esetként, ugyanis az insztrumentálisz egybeesett egyes számban a tárgyesettel, többes számban pedig a datívusszal. A vokatívusz pedig sok esetben megegyezik a nominatívusszal vagy jelöletlen marad.

A lett az indoeurópai nyelvek külön ágát alkotó w:balti nyelvek közül az egyik élő nyelv (a másik a legközelebbi rokona, a litván). A lettet és a litvánt tartják a legarchaikusabbnak az élő indoeurópai nyelvek közül, vagyis ezek állnak a legközelebb a nyelvcsalád közös őséhez, az w:indoeurópai alapnyelvhez. Legközelebbi élő rokonaik a szláv és a w:germán nyelvek.