Más neve(i): Illatos ibolya, lila ibolya, kék ibolya, illatos ibolya, ibolya, viola, violetta, vénuszvirág vagy bájos ibolya, árvácska, árvácskafű
Az illatos ibolya, az ibolyafélék családjának Viola nemzetségébe tartozó évelő növény, Honos Európában, É-Afrikában, Kaukázusban. Áttelelő lágyszárú. Lomberdőkben a Középhegységben és a Dunántúlon gyakori.
Tartalmaz:→ gyökérben metilszalicilát, szaponin, alkaloid odoratin, virágban alkaloid violin, cyanin, flavonoid, nyomokban illóolaj (alkil- és arilalkoholok és észtereik, továbbá zingiberen, curcumen, iononok, vanillin), piperonal (protocatechualdehid-metiléter), levélben, herbában violin, szaponin, kvercetin, szerves savak, alkoholok, szalicilsav és glikozidjai
Gyógyhatása(i): gyökér expectorans, emeticum, purgativum, virág enyhe hashajtó, expectorans, sedativum, antisepticum, herba és levél is expectorans, diaphoreticum, antisepticum. Enyhíti a köhögést, asztmát, szájüregi gyulladásokat és a hörghurutot. - A gyökeréből enyhe hashajtó hatású szirupot készítenek.
Felhasználjuk: a leveleit, virágait, ritkábban gyökereit is felhasználják. A homeopátia is felhasználja. Virágait kandírozva süteményekhez is használják.
Ellenjavallat: Mérsékelten használandó, mert a benne lévő szaponin rosszullétet, hányást is okozhat. -
Lásd még: A növényről Mit-mihez
