Fekete csucsor
- (Solanum nigrum, Syn: )
- Más neve(i): fekete ebszőlő vagy kutyabogyó
- A fekete csucsor, a burgonyafélék családjába tartozó gyomnövény, aminek mára már gyomirtószerekre rezisztens változatai is kifejlődtek.
- Eurázsiai flóraelemként a Kárpát-medencében is őshonos. Meleg- és napfényigényes. Parlagokon, szántókon, szőlőben, de főleg kapásokban tenyészik. Növénykultúrákban a megjelenését megelőzhetjük, ha kiirtjuk az először a szemét- és trágyadombok környékén feltűnő példányait; hasznos ellene a magérlelést megakadályozó tarlóhántás. Nincs kitüntetett elterjedési területe: meghonosodott a világ megfelelő életfeltételeket biztosító területein. Főleg a nitrogéngazdag talajokat kedveli, a fizikai alkotókra kevésbé érzékeny. Egyaránt gyomosít homokon, hordalékon és öntéstalajokon, löszön, illetve vályogos és agyagos, kötöttebb talajokon is. A kimondottan „sovány” talajok kivételével mindenütt tenyészik.
- Egyéves, magról szaporodó, és bár lágyszárú, de rostos, szegletes szára erősen fásul. A kopasz vagy pelyhes szára igen gyakran ágazik el közvetlenül a földfelszín (gyökérnyak) felett, s erőteljesen tör felfelé. Igen mély tónusú, sokszor szinte kékes árnyalatú sötétzöld levelei változatos alakúak, a horgas szőröktől molyhos tapintásúak. Közepes magassága 30–50 cm, de szélsőségesen kedvezőtlen körülmények közepette 10 cm, illetve nitrogéngazdag talajainkon akár 60–90 cm is lehet!
- Erősen rostos gyökere igen rövid, de erősen elágazó. A gyökérnyak idősebb korban is lilás lehet. A gyökérnyak és a hegyesszögű hajtások alapi része könnyen törik.
- Igen feltűnőek, élénk fehér, közepes méretű virágai erősen kontrasztosak a sötét lomblevelek előtt. Az öt sziromlevél keskeny, mélyen hasogatott, a tövén citromsárga középvonallal. A sugarasan részarányos sziromlevelek szétterülnek és hátrafelé görbülnek. Csészelevelei fele olyan hosszúak, mint a fehér sziromlevelek: az ötfogú csésze zöld. Az élénk aranysárga portokok feltűnően kiállnak a virágból.
- A fekete csucsor szinte az egész vegetációs időszakban (kora nyártól az első őszi fagyokig) virágzik. A virágok a növény hajtásain forgóba rendeződve virítanak. A forgók jellemzően 3-5 (ritkábban 1–7) „miniatürizált burgonyavirágból” állnak.
- A csírázó növény sziklevele széles lándzsás, vagy csúcsán kihegyezett ovális; a fonákja padlizsánlila. Az igen hosszú levélnyél erősen kiemelkedő főérben folytatódik. A csíranövény sziklevél alatti szára lilás; az apró mirigyszőröktől az egész csíranövény molyhos tapintású. Az első valódi lomblevél széles tojásdad alakú, ép szélű, és hegyes csúcsban végződik. Alapja lekerekített, vagy kissé szíves vállú. A valódi lomblevelek fonákján a főerek gyakorta lilásak-kékesek.
- Termése sokmagvú, 5–6 mm átmérőjű, messziről is feltűnő, olajzöld–fekete bogyó. A tompa sárga, sárgás-barna, finoman és sűrűn pontozott magok szabálytalan oválisak, laposak, többnyire 1,5–2 mm-esek. Sok magot terem, és a magok akár 30-40 évig is életképesek maradnak. A csírázás a leggyakrabban május elejétől augusztus közepéig tart.
- A növény rosszul, illetve nehezen regenerálódik. Erősen terjedő gyomnövényként legnagyobb problémát a rossz gyomelnyomó képességű burgonyatáblákon okozza, ugyanis a két növény nagyon közeli rokonsága (azonos nemzetség) megnehezíti a kémiai gyomirtást. Ennél komolyabb technológiai problémát már csak a jóval kisebb felületen termesztett orvosi csucsor (Solanum laciniatum Ait.) állományaiban okoz.
Lásd még: Fekete csucsor
- Magyar Wikipédia: Fekete csucsor
