A fehér szantálfa ázsiai eredetű, félparazita fa. Honos Indiai-szubkontinensen, Malajziában. 10-12 m magas, örökzöld. Termesztik.
Tartalmaz:→ farészben 3-6% illóolaj (kelet-indiaiban kb. 90% szeszkviterpén santalol, a többi geraniol, citronellol, terpineol, metilacetofenon, fenol, kínaiban kevesebb santalol, nyugat-indiaiban szeszkviterpén elemol, endesmol, agarofurán), 5-8% gyanta, cserzőanyag...
Gyógyhatása(i): A szantálfát vízhajtó hatása miatt alkalmazza a fitoterápia. A kínai orvostudomány szerint "enyhe, de pikáns ízű" és fájdalomcsillapító hatású. Egyébként szantalol tartalmának köszönhetően hatékony fertőtlenítő hatású a húgyúti fertőzésekben.
Felhasználjuk:A szantálfa illóolaját ősidők óta alkalmazták a gonorrhoea és a hólyaghurut gyógyítására. Manapság ez a szerepe háttérbe szorult, mert megjelentek az antibiotikumok, így a növényt a fitoterápiában mint vízhajtót használják, a vízvisszatartás kezelésében és az alsó végtagok ödémájának megszüntetésére. A kínai orvostudományban a gyomorfájdalmak és a migrén csillapítására alkalmazzák. Külsőleg használva a szantálfa különösképp hatékony a fogíny és a fogak éles fájdalmának csillapítására.
Lásd még: Mit-mihez
