Az illatos szentperje, a perjevirágúak rendjébe és a perjefélék családjába tartozó növényfaj. Száraz, füves helyeken, homokos talajokon termő évelő növény és az európai illatos borjúpázsittal rokon. Virágzás: április-július.
Az észak-amerikai indiánok hagyományainak fontos része, az "erő növénye"-ként tisztelték. Sokféleképpen használták, főztek belőle teát megfázásra, lázra, belső fájdalmakra, viselték illatozó ékszerként, de a legfontosabb felhasználási módja a füstölés volt, különféle tisztító szertartások és az izzasztókunyhók elmaradhatatlan része volt.
Jellegzetes aromás, vaníliás illata barátságos, vidám hangulatot teremt.
Tartalmaz:→ kumarin-glikozid, 30-40% kovasav
Gyógyhatása(i): Légzőszervi megbetegedések ellen készülhet belőle tea. Az ágynemű illatosítására is használták. Bólék, krampampuli ízesítésére is jó vaníliás-kókuszos aromája miatt.
Felhasználjuk:A növény kifejlett leveleit (Hierochlose folium) kell gyűjteni. Dohány-illatosítóként és likőrfűszerként (Żubrówka) hasznosítja az ipar.
Lásd még: A növényről Mit-mihez
