Más neve(i): díszfű, istenlovafarka, kalárisfű (kaláris forma gyümölcsű fű, lófarkfű, nyúlárnyék(fű), spárgafű (aszparágusz, étkezési spárga, közönséges spárga, spárga), spárganyúlárnyék, Szent György lova farka, csirág, nyúlárnyék.
A közönséges spárga a spárgavirágúak rendjébe és a spárgafélék családjába tartozó faj. Honos Európában, mérsékelt égövi Ázsiában, É-Afrikában. Nemesített változatait világszerte termesztik, Magyarországon is. Vadon száraz gyepekben, bokorerdőkben fordul elő. (Szobai és üvegházi dísznövény az A. sprengeri Regel, az aszparagusz, ami nem használható másra.)
Tartalmaz:→ aszparagin, egyéb aminosavak és aminok, cukrok és mannan, szteroid szaponin-glikozidok, flavonoidok (pl. rutin) A hajtások A-, B1-, B2-, C- és E-vitaminban, folsavban gazdagok. Tartalmaz még kalciumot, foszfort, vasat, sok káliumot, viszont nátriumtartalma alacsony.
Gyógyhatása(i): vizelethajtó (diureticum) különösen arthritis, cystitis, húgy- és veseköves panaszosok számára, ma már ritkán.
Felhasználjuk: A spárgahajtás csemegezöldség. A homeopátia is felhasználja.
Ellenjavallat: Túlzott fogyasztása nem javasolt köszvényes és veseköves, illetve erre hajlamos emberek részére.
Lásd még: A növényről Mit-mihez
