Honos Európában, Szibériában és É-Amerikában, közel 1 m magasra megnő.
Vadon mocsár- és lápréteken, magas kórós társulásokban fordul elő. Védett-növény! A vadon előforduló populációk gyűjtése ezért tilos!
Szára 70-100 cm magasra nő, feltörő, felszíne kopasz, gyökereivel tarackol. Levelei sötétzöld színűek, hosszúkásak, vékonyak, szélük finoman fogazott. Virágai kb. 1-1,5 cm nagyságúak, pompom-szerűek, színük fehér, laza sátorozó buga virágzatot alkotnak. A kenyérbél cickafark nyáron, júniustól augusztusig virágzik.
Tartalmaz:→ különösen a virágok illóolajára jellemző egy dehidromatricaria-észter származék, továbbá pontica-epoxid, transz-dehidromatricariasav-izobutilamid...
Gyógyhatása(i): a virág- és herbadrog tonicum, adstringens, a gyökér tüsszentést vált ki.
Levele, a benne található illóolaj révén, rovarriasztó hatású, a népi gyógyászatban is használatos a növény, leveleit pedig egyes országokban fűszerként fogyasztják.
A külseje igen eltér a többi vadon előforduló rokonától, virágkötészetben használják, frissen és szárítva egyaránt, telt virágú fajtáit termesztik ilyen célra.
Szaporítása magvetéssel történik, az idősebb töveket pár évente tőosztással ajánlott megifjítani. A kenyérbél cickafark tartása nem nehéz, alacsony tápanyagtartalmú, laza talajokon, napos védett fekvésben jól érzi magát, vízigénye közepes.
Árnyékos és szeles területre ne ültessük, mert szára könnyen megdőlhet. Ha szárítani szeretnénk a kenyérbél cickafarkot, a betakarítás helyes időpontja teljes virágzás, a később szedett virágok barnulhatnak.
Betegségek közül a lisztharmat, kártevők közül a levéltetvek károsíthatják időnkét.
Szaporítani tőosztással a legegyszerűbb, ezzel a módszerrel érdemes néhány évente megfiatalítani.
Lásd még: Mit-mihez
