Más neve(i): pettyegetett tüdőfű, petyegetett tüdőlevél, illetve dongófű vagy egyszerűen csak tüdőfű.
Az orvosi tüdőfű, a borágófélék családjába tartozó tüdőfű nemzetség 4 Magyarországon is előforduló fajának egyike, melyet gyógynövényként alkalmaz a népi gyógyászat. Honos főleg Közép-Európában, évelő lágyszárú. Gyertyános tölgyesekben és bükkelegyes üde erdőkben helyenként gyakori, de védelemre érdemes. Márciusban, áprilisban virágzik. Ép tőleveleit 3 cm-es nyéllel elvirágzás után, a herbát virágzáskor szedik. Szellős helyen szárítják (beszáradás 5:1). Gyűjtéskor a termőhelyet kímélni kell!
Tartalmaz:→ nyálka-poliszaharidok, szaponin, fenolkarbonsav (pl. rozmarinsav, klorogénsav), kb. 4% cserzőanyag, ennek fele gallotannin, flavonoidok, allantoin, kovasav, nyomokban alkaloid pirrolizidinek
Gyógyhatása(i): népgyógyászatban a légutakból a nyálkás váladék kiürülését elősegítő (expectorans), felső légúti megbetegedésekben hurutoldó. Köptető, köhögéscsillapító hatású, teakeverékek gyakori alkotóeleme.
Felhasználjuk: Régen TBC ellen használták. Homeopátiás szerekben légcsőhurut és tüdőasztma ellen vélik hatásosnak.
Ellenjavallat: Esetleges alkaloid-tartalma miatt huzamos használatát nem ajánlják.
Lásd még: A növényről Mit-mihez
