Más neve(i): Paszternák, fehérrépa, peszternák, olaszrépa, latin nevéből pasztinák, helytelenül édesgyökérnek is nevezik.
Honos az ősi alakja Európában, Kaukázusban, Szibériában, fajtáit (subsp. sativa) szerte a világon termesztik. Kétéves vagy többéves lágyszárú. Vadon, üde réteken, árokszéleken országszerte gyakori. A gyökér és a mag a petrezselyemhez hasonló ízű, csak kissé édesebb. A levelét nem használják.
Tartalmaz:→ termésben zsíros olaj, 1-4% illóolaj (főleg szerves savak észterei), termésben és levélben még kumarin, furokumarin (imperatorin, bergapten, pastinacin, xanthotoxol, xanthotoxin, izopimpinellin), gyökérben kb. 0,35% illóolaj, furokumarinok, alkaloid pastinacin
Gyógyhatása(i): Hatóanyagai hasonlóak a petrezselyeméhez, gyökerének főzete vizelethajtó, görcsoldó, vese- és epekő, illetve gyomorbajok esetén jó hatású. népgyógyászatban gyomor-, kő- és hólyagpanaszok esetén (diureticum). Zöldség.
Felhasználjuk:A petrezselyemnél nagyobb tápértékű, ezért ezt az újra közkedvelt növényt a konzervipar is használja. Minden olyan ételben, amelybe petrezselymet használnak, de kevesebb kell belőle, és az ételnek édeskés ízt ad. Különösen a babételek készítésénél javasolt a használata. A gyökérből nyert anyagokat a likőriparban használják ízesítőként. A homeopátia is felhasználja.
Ellenjavallat: Levele nyersen nem ehető a benne található hangyasav miatt.
Lásd még: A növényről
