Más neve(i): foghagymaszagú fű, keresztes bodza, királyné asszony káposztája, Kunigunda-fű, májgyógyítófű, kenderpakóca, pakóca, paszkonca, vízigyopár, vízikender.
A sédkender a fészkesvirágzatúak rendjébe, az őszirózsafélék családjának Eupatorium nemzetségébe tartozó növényfaj. Honos Közép-Ázsiában, Európában, Mediterráneumban.
Évelő lágyszárú. Országosan gyakori patakok, folyók mentén, mocsári társulásokban, ártéri gyomtársulásokban, ligeterdőkben. Júniustól szeptemberig virágzik. A növény felső, kb. 40 cm-es virágos hajtását a virágzás kezdetén gyűjtik. Szellős, száraz helyen kiterítve szárítják (beszáradás 4:1).
Tartalmaz:→ A növény pirrolizidin alkaloidokat tartalmaz, amelyek bizonyítottan mérgezők a máj számára.[1] Továbbá: illóolaj, glikozida, keserűanyag, cseranyag, eupatoriopikrin, gyantaalkohol, szeszkviterpén-laktonok (eupatoriopikrin), poliszacharidok (heteroxilán), flavonoiodok, illóolajok, mérgező pirrolizidin-alkaloidok.
Gyógyhatása(i): Mivel segíti a kiválasztást, jótékonyan hat a máj és a vese működési zavaraira. Illóolaja ezenkívül növeli a szervezet általános ellenálló-képességét, az antibiotikumos kezelést általában nem igénylő vírusos fertőzésekkel (például influenza) szemben. Salaktalanító és hashajtó hatása is ismert. Manapság ajánlják májelégtelenségnél, vagy rossz májműködésnél fellépő bőrbántalmak (viszketegség), valamint egyéb bőrbetegségek, mint a bőrpír (rosacea) vagy az (acne rosacea) kezelésre. Fokozza a szervezet nem specifikus immunválaszát. Influenza (Grippe), felső légúti hurutok kezelésére jótékony hatású. Ajánlott a máj és a vese működési zavarai, valamint homeopátiás készítményekben vírusfertőzések (például influenza, orr- és garatgyulladás) kiegészítő kezelésére.
Ellenjavallat: Alkalmazásánál mindeddig nem tapasztaltak semmiféle mellékhatást, de pirrolizidin alkaloidjai nagy dózisban mérgező hatásúak (májkárosítóak és rákkeltők), ezért az előírt adagolást be kell tartani!
.jpg)
Lásd még: A növényről Mit-mihez
