Heraldikai lexikon/Nyestprém
Névváltozatok:
mardurina: nuszt gerezna suba (Szikszai Fabricius 1619. 95.[4]), 1622: rubeo pelle mardurina, nyestbőr (Szálkai 2010. 62.), color muſtelinus: menyét-ſzín, piros, deres (Pápai/Bod 404.), mardurinarum ſolutio, marturina: neſt, nuſzt bö́rbö́l való adó, tengeri vám. Artic. XXXII. 1222. Art, XII. 1351 <nyestbőradó> (uo. 669.)
de: Marderfell, cs: kunina, la: martus, fr: fouine, en: marten, pine marten.
Rövidítések:
A nyestprém a címertanban ritkán előfoduló prémfajta. A heraldikai borítások részeként a prémek közé tartozik. A Színe és vonalkázása megegyezik a vörös színével.
A vonalkázását valószínűleg Milan Buben vezette be a [cseh] heraldikába, aki személyes érdeklődésünkre írásban azt közölte, hogy a vonalkázás francia és angol mintát követ, mely néha a cseh heraldikában is előfordult, de ezt nem támasztotta alá semmilyen irodalmi forrással, és olyan konkrét címert sem adott meg, melyben ezt a prémet használták volna, noha Martin Kolář megemlíti Jan z Michalovic címerét Csehországból, akinek a pajzsát fehér prémmel borították, azon pedig címerállata, a lépő oroszlán vörös nyestnyakprém-darabokból volt összeállítva.[1].
A vörös prém Pápai Páriz Ferenc 1708-as szótárában is megtalálható: color muſtelinus: menyét-ſzín, piros, deres (PP. 451., Pápai/Bod 404.). Szerinte a "dalmatica: Veres prémes fejér újjotlan paláſt, mellyet elſö́ben a' Dalmátziai papok viseltenek; de az-után a' tsáſzárok-is viselték." (Pápai/Bod 665.) Miskolc nembeli Bors István felesége, Anna 1231-es esztergomi végrendeletében különféle vörös és bíborvörös prémekből készült ruhákat is hagyott a nővére leányára (supertunicale de scarleto forratas de pellibus variis et pallium et supertunicale et tunicam de scarleto bruneo similiter forratas et pellicum de exameto forratam). (Györffy Tört. földr. II. 256.)
A nyestprém főleg a cseh heraldikai elméletben fordul elő. Már a címertan kezdeteinél is használták, ezért a vörös szín a heraldikában eredetileg valószínűleg a nyestből (Martes foina) származott.
A szó eredete
szerkesztésErre utal a vörös szín francia (gueules), angol, spanyol és katalán (gules) neve. A vörös szín a francia heraldikában a régi francia goules vagy gueule(s) 'torok, száj' szóból ered (vö. magyar rókatorok: prémek), ami arra utal, hogy az állat prémjének a torokrészét használták fel az öltözetben. A francia gueules szó már 1165-ben előfordul. Úgy tartják, hogy a szó eredetileg (legalább a 12. század közepétől) a prémkalapok szegélyét, a nyak és a csukló körüli bőrcsíkot jelentette. Úgy tűnik, hogy egyes esetekben a goules nyestprémből (en: marten fur) készült (az egyik forrásban "goules de martre" szerepel). Az egyetlen gond, hogy a goules sárgásbarna színt jelent, míg a "martre" (menyét) világos bundájú állatot. Az egyik szöveg a hermelin hasát úgy írja le, mint "circa collem et circa manus rubis gulis praeparatam". Lehetséges tehát, hogy az említett prémcsíkokat festették vörösre. Az Oxford English Dictionary szerint a régi francia goules, gueules, középkori latin gulae (tsz.) jelentése vörösre festett hermelin. (A különféle prémeket gyakran hamisították pl. hermelinnel is: vö. prémek.) A gules szó a francia és a középkori latin szavak 'torok' többes számával függ össze. Erre vonatkozó adat a magyarból is van.[2] Woodward szerint a mertrix a nyest régi neve volt, amely talán a rókával is összefüggésben lehet: "Mertrix - An old name for marten (fox ?)"[3]
A heraldikai nyestprém
szerkesztésA heraldikában ebből ered a vörös szín megnevezése és a nyestprém is. A gules 'vörös' vonatkozhat a nyestre vagy más vöröses, barnás bundájú menyétfélére, mert a nyest, nyuszt, coboly, hermelin stb. nevű állatok nevei, hasonlóságuk miatt, könnyen összekeveredhettek egymással. Ezt a prémet ma már nagyjából csak a cseh heraldikában tartják számon, de ott sem használják, illetve soha nem írják le a vöröset nyestprémként a címerekben.Julian Franklin szerint a vörös szín angol heraldikában használt gules elnevezése megfelel a latin 'torok' értelmének, a gullet rokonságába tartozik és így valamilyen heraldikai állat nyitott szája színének felelhet meg. A latin gulae szónak van vörösre festett prém értelme is és ez az összefüggés lehet az oka, hogy azt a vörös szín megjelölésére használták a korai heraldikában. Ahogyan Shakespeare is mondta: "Follow thy drum. with man's blood paint the ground gules, gule's."[4]
A német trubadúrok a címerek leírásánál azonban még használták a vörös prémet is. Például Konrad von Würzburg (1230 k.-1287) Turnier von Nantheiz (1258 k.) című művének 985. sorában olvashatjuk a kelen rôt kifejezést, melyet pelzrot-ként (vörösprém) fordítanak le németre. További prémek Konrad von Würzburg művéből: bunt (mókus, evet), vêch (mál), hermelȋn, zobel (coboly) és kel (vörös prém). (469: "von zobel swarz also ein kol"; 619: "von hermȋne blanc"; 643: "vêch unde bunt"; 674: "den schilt ein rant al umbevie | von kelen rôt geverwet".) A kel(e) értelme, 'egy prém torokrésze' (Kehlstück). Hasonló lehet a francia heraldikai gueules 'vörös' szó eredete is, amelyet néha úgy magyaráznak, mint 'valamilyen állat prémjének torokrésze', mely egy vörös prémű állat bundája vagy vörösre festett prém. Ez a vörös prém tehát lehet róka (Apor Péternél van adat a rókamálra és indokolt lehet a rókamál bevezetése a magyar heraldikába), nyest vagy egyéb vöröses prémű állat, de ezeknek gyakran pontosan a torokrészénél van egy nagy fehér gégefolt. Ezért a heraldikai nyestprém vagy valóban egy vörösre festett prém lehetett vagy pedig egy vörös-fehér mintázatú prém (mint a kék-fehér evet).
Heraldikai használatának egyik (ritka) példája a Keresztesi másképp Szabó család címerében (1622) található meg, de ott sem a mező vagy egy mesteralak színeként, hanem a címerben szereplő vitéz ruházatának részeként: "katonai személy deréktól felfelé, vértezetbe öltözve és nyestbőrrel szegélyezett skarlátvörös kalapját fehér darutoll ékesíti" ("persona militares umbilicotenus dimidius armisque indutus et in pileo scarlatino rubeo pelle mardurina subducto crista candida grivina decoratus"). A nyestprémes (pelle mardurina) kalap megtalálható a Gáspárdy (1659) [5], Ványi (1690: pileo, mardurina pelle circumdato)[6], Boncz (1698: pileoque similiter rubro, mardurina pelle subdueto)[7], Gull (1755: pileo aeque rubeo, pelle mardurina redueto)[8], Rakittievics (1791: mardurina pelle ornato)[9], Stur (1792: mardurina pelle reducto)[10] és Mecséry (1806: pileo rubro, mardurina pelle reducto)[11] család címerében is.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ "Kožešin užívali v Čechách na štítech tak jako pan Jan z Michalovic, jenž bílou kožešinu jako polem celý štít měl potežený a na něm svůj znak »červeného kráčejícího lva« ze samých červených kčků kuních složeného." Martin Kolář: Českomoravská heraldika. Prága, 1902. 140-141.[1]
- ↑ "Nest mál, vagy torok béllés". Vectigal transylvanicum. 4. l., NySz. I. 203. l.
- ↑ John Woodward: A treatise on heraldry, British and foreign : with English and French glossaries. Edinburgh-London, 1896. I. 435. [2][3])
- ↑ Julian Franklin: Shield and crest. An account of the art and science of heraldry. London, 1960. 27-28.