Heraldikai lexikon/Olaus Magnus
H E R A L D I K A – Olaus Magnus
Olaus Magnus (1490-1557) svéd diplomata, térképész, történész. (Eredeti neve Olaf Storr.) Linköpingben született, ahol apja valószínűleg város egyik befolyásos polgára volt. Tanulmányait a västerasi katedtális iskolájában kezdte. Tizenöt évesen Oszlóba utazott, mely nyomán életreszólóan megkedvelte az utazással járó kalandokat. Húszéves korától hét évig tanult a rostocki és a greifswaldi egyetemen, majd valószínűleg 1513-ban baccalaureusi címet szerzett Rostockban. Ő és két testvére, azaz Hans, Olaf és Per (Johannes, Olaus, Petrus) pap lett.
1518-ban Uppsalában telepedett le és búcsúcédulákkal kereskedett egész Észak-Skandináviára kiterjedően. Könyvében azt írta, hogy felkérték a lutheránus vallás elleni harcban való részvételre Észak-Svédországban, -Finnországban és Északnyugat-Norvégiában. Valószínűleg ekkor kereste fel a Lofoten szigeteket is. Közben információkat gyűjtött térképéhez és könyvéhez. Jól rajzolt és a feltételezések szerint műveinek több illusztrációját is ő maga készítette. 1519 vége előtt visszatért Uppsalába. Négy évvel később Svédország függetlenné vált Dániával szemben és Vasa Gusztávot királlyá koronázták, aki Olaus bátyját, Johannest (1488-1544) Uppsala érsekévé és Svédország prímásává nevezte ki, Olaust pedig Rómába küldte a pápai jóváhagyás megszerzésére. Mintegy négy év leforgása alatt a király áttért a lutheránus hitre. Közben 1534-ig a Magnus testvéreket különféle diplomáciai megbízásokkal látta el, különösen Németalföldön. Felkeresték Antwerpent, Brémát, Krakkót és Hamburgot is. Olaus testvére titkáraként szolgált. Amikor a király Johannest visszarendelte Svédországba, a testvérek a vallási fordulat és birtokaik 1530-as elkobzása, valamint jövedelmeik megrövidítése miatt haboztak ezt megtenni. Soha nem is tértek haza. Ekkoriban a megtakarításaikból éltek és néha segélyekre szorultak. Johannes folytatta műve írását az uppsalai érsekség történetéről. Hangsúlyozta a svéd királyság ősi mivoltát és ezzel a svéd nacionalizmus egyik megteremtője lett.
1530 és 1537 között a testvérek együtt utaztak és Danzigban éltek, ahol a város lengyel érseke és a városi tanács évjáradékban részesítette őket. 1537-ben Velencébe utaztak, ahol 1538 szeptemberétől 1540-ig Hieronymo Quirino, a Velencei Köztársaság pátriárkájának vendégei voltak. A Carta Marina az ő támogatásával jelent meg 1539-ben Velencében. A fametszet elkészítésére és a nyomdaköltségekre rendelkezésre bocsájtott 440 dukát valószínűleg csak kevés példány kinyomtatására volt elegendő. Mára mindössze két eredeti példánya maradt fenn.
1541-ben a fivérek Rómába költöztek, ahol Johannes 1544-ben meghalt. Bátyja halála után Olaus lett Uppsala következő és egyben utolsó érseke, de ez csak tiszteletbeli cím volt, mert nem tudta a székét elfoglalni. 1550-ben a római Szent Brigitta konventbe vonult.
Olaus Magnus 1527-ben kezdte meg térképe szerkesztését a Balti-tenger déli partvidékéről, melyet Skandinávia fali térképévé fejlesztett. A ‘‘Carta Marina‘‘ volt az első olyan részletes térkép, mely egy adott régióról készült. Olaus Római diplomáciai küldetése során szembesült azzal, hogy Európa népei milyen keveset tudnak az észak-európai népekről. Nem volt megelégedve Skandinávia térképével sem, mely Ptolemaiosz ‘‘Geographia‘‘ című művének 1482-es ulmi kiadásában szerepelt. A térkép szövege Ptolemaiosz második századi művének fordításán alapult, melyet Jacopo d’Angelo készített és Nicolaus Germanus szerkesztett. Olaus Magnus ismerte a térkép hiányosságait, ezért látott hozzá saját skandináviai térképe megszerkesztéséhez. Noha nem sikerült háttérbe szorítania Ptolemaiosz térképét és a Carta Marina is messze volt a teljes pontosságtól, illusztrációi és folklorisztikus leírásai élvezetes olvasmánnyá és értékes forrássá teszik.
Rögtön ennek kiadása után látott hozzá ‘‘Historia de Gentibus Septentrionalibus‘‘ című műve megírásához. Ennek célja kezdetben az volt, hogy a térképét magyarázatokkal láthassa el, de ezt fokozatosan tovább bővítette. 1555-ben Rómában jelent meg. Tartalmazta a Carta Marina erősen lekicsinyített változatát is.
Művei
szerkesztésCarta marina et Descriptio septemtrionalium terrarum ac mirabilium rerum in eis contentarum, diligentissime elaborata Annon Domini 1539 Veneciis liberalitate Reverendissimi Domini Ieronimi Quirini (Az északi földek tengeri térképe és csodáik leírása, a legkörültekintőbb módon megrajzolva Velencében az 1539. évben a legtiszteletreméltóbb úr, Hieronymo Quirino nagylelkű támogatásával)
Historia de Gentibus Septentrionalibus. Róma, 1555