Olvasónapló/Don Juan
Középiskolai dolgozatok
Wolfgang Amadeus Mozart operája 2 felvonásban. Szövegét Lorenzo Da Ponte írta.
Cselekmény szerkesztés
Történik: Spanyolországban, a XVII. században, Sevillában és környékén.
I. felvonás szerkesztés
1. kép szerkesztés
Éjszaka Sevillában...
Leporello, Don Gonzalo kormányzó háza előtt jár-kel fel s alá, topog, dohog.
(A dohogó fagotton és vonósokon megszólaló témához az oboa rikító hangú futama szinte egy dühös mozdulatot tesz.)
Míg ő kint strázsál, gazdája, Don Juan bent a palotában Donna Annát akarja minden áron meghódítani. Anna azonban erélyesen ellenáll álarcos támadójának. Segítségért kiált, és nem engedi elmenekülni.
Leánya kiáltásaira karddal a kezében megjelenik a kormányzó és párbajra hívja a merénylőt. Don Juannak semmi kedve kiállni az aggastyánnal, de mikor Don Gonzalo folyvást gyávának nevezi, végül kardot ránt ő is.
(A hegedűk és gordonok gyors, rövid futamai és hirtelen oktáv staccatói az összecsapást, a kard villanását rajzolják meg.)
Rövid összecsapás után leszúrja, majd szolgájával együtt elmenekül. Don Ottavióval tér vissza Donna Anna. A holtat látva elalél. Az átélt borzalmak után még vőlegényében is a támadót látja.
A kormányzó holttestét közben már elvitette Don Ottavio, aki aggódó szeretettel veszi körül jegyesét:
Donna Anna kívánságára esküvel fogadja, hogy megbosszulja a véres tettet.
2. kép szerkesztés
Míg Don Juan új szerelmet, Donna Elvira hűtlen, megszökött kedvesét keresi:
A lovag most pórul jár - mert az ismeretlennek vélt hölgy, az újonnan kiszemelt áldozat, kinek nyomába szegődött, nem más, mint éppen Donna Elvira. A nemes don azonban ügyesen odább áll, az elképedt Elvirát pedig Leporello nyakába varrja. A szolga - hogy Elvirát lehűtse - előszedi a "kis könyvecskét", amelyben benn található a pontos női névsor - hány asszonyszívet lobbantott már lángra gazdája:
Német földön kétszáz, francia száz, török ötven és Spanyolországban ezer meg három a szám...
S mit is kedvel a gazdája?
S mint a lepke, száll... csak száll, fejezi be meséjét, s a dal végén már ő sincs sehol.
Vidám lakodalmas nép közeledik.
A jegyespár: Zerlina és Masetto. Don Juan persze azonnal szemet vet a csinos menyasszonyra. Meghívja, megvendégelteti Leporellóval az egész násznépet, s - ha akar, ha nem - még a vőlegényt is becipelteti a fogadóba, ő maga pedig Zerlinát hívja meg kastélyába:
Terve már-már sikerrel kecsegtet. Zerlina még remeg, de már mindent elhitt neki.
De mikor már indulnak, Donna Elvira állja útjukat: óvja a parasztlányt a csábítótól és magával viszi.
Donna Annának és Ottaviónak - miközben a kormányzó gyilkosát keresik - sejtelmük sincs arról, hogy mikor a lovaggal összetalálkoznak, éppen a gyilkossal állnak szemben; megkérik tehát: segítse őket bosszújuk végrehajtásában. Don Juan képmutatóan ajánlja fel szolgálatait. A váratlanul újra visszatért Donna Elvira igyekszik a jegyespár előtt is leleplezni a csábító aljasságát:
A lovag ráfogja Elvirára, hogy őrült, és részvétet színlelve elvezeti. Mikor aztán Ottavio ás jegyese egyedül marad, a kormányzó leánya iszonyodva közli: a búcsúzás percében - kézcsókjáról - hirtelen felismerte Don Juanban éjszakai támadóját, atyja gyilkosát.
Don Ottavio alig akarja elhinni, hogy ily bűnök terhelik a lovag lelkét. Szereti Annát, kinek rajta kívül senkije sincsen.
3. kép szerkesztés
A lovag elégedetten hallgatja Leporello fecsegését a fogadóban történtekről és életöröme diadalmasan csendül fel:
4. kép szerkesztés
Don Juan kastélyának parkja.
Zerlina igyekszik a felháborodott, duzzogó Masettót megbékíteni: A lovag hozzám sem ért, szinte rám se nézett. Ölj meg - kérleli - vagy tégy, amit tenni kívánsz, de aztán legyen szent a béke köztünk.
De Masetto újra csak gyanakszik, mikor a lovag hangját hallva, Zerlina összerezzen. Arra kényszeríti őt, hogy megvárja a lovagot, és elrejtőzik a bozótba, mert saját szemével akarja látni: vajon hűséges-e hozzá a párja. Zerlina remeg, legszívesebben ő is elrejtőzne Don Juan elől.
A lovag - aki a násznépet jött meghívni kastélyába - rá is talál, útját állja és véletlenül ugyanabba a lugasba vonná átölelve - hiába ellenkezik szegényke -, amelyikből Masetto most kilép. És mivel nem tud már a vőlegénytől szabadulni, kánytelen-kelletlen őt is magával viszi a mulatságba.
Nem sokkal később három álarcos érkezik a kastély elé: Donna Anna, Don Ottavio és Donna Elvira, aki vezeti őket.
(A hegedűk staccatóinak fel s alá menő izgatott témája festi Donna Elvira háborgó lelkiállapotát.)
Azért jöttek, hogy Don Juannal végre leszámoljanak. A palotából kihallatszik a zene, és az erkélyen megjelenik Don Juan és szolgája.
5. kép szerkesztés
A palota termeit ragyogó fény önti el... Száz és száz gyertyaláng lobog. A vidám forgatag közepette az egyetlen haragos vendég - Masetto. Dühösen figyeli, hogyan teszi a szépet a lovag Zerlinának. Bevonul a három feketeköpönyegű titokzatos álarcos is. Már három zenekar táncmuzsikája is hívogatja a párokat, mikor Don Juan elérkezettnek látja az időt, hogy Zerlinát az egyik szomszédos, elhagyott szobába csalja. De a lány segélykiáltására az egész vendégsereg rájuk tör. A lovagot most sem hagyja el a hidegvére. Fülönfogva húzza magával Leporellót: ő a gaz csábító - állítja -, akitől neki sikerült Zerlinát megmentenie. A három titokzatos vendég most leveszi az álarcot: Donna Elvira, Donna Anna, Don Ottavio áll ott, hogy felelősségre vonja a lovagot, de ő kivont karddal tör utat magának, s szolgájával elmenekül.
II. felvonás szerkesztés
1. kép szerkesztés
Elvira háza előtt. Alkonyodik.
Elvira örök panaszát hajtogatja: "Csókja csalfa, szíve léha, Játék voltam és semmi más."
Leporello már megelégelte a sok veszedelmes kalandot. Ott akarja hát hagyni gazdáját. Egy zacskó arany persze hamar elnémítja. Don Juan ezúttal Elvira komornáját szemelte ki magának, s úgy gondolja, célravezetőbb, ha mint szolga udvarol majd a szép lánynak. Ruhát cserél tehát Leporellóval.
Közben az erkélyen Elvira jelenik meg, mire Don Juan hirtelen lovagi köntösbe bújtatott inasa mögé rejtőzik s onnan énekli a szerenádot, míg Leporello - mint rángatott báb - komédiázott szerelmes gesztusokkal kíséri az "epekedő" dalt. Elvira szíve persze újra lángra lobban, lesiet az utcára, s boldogan omlik Leporello karjába, kit a sötétben hűtlen szerelmesének néz. A lovag most már maga ad szerenádot a komornának s megpengeti gitárját:
Az éjszakai idillt azonban megzavarja Masetto, aki néhány markos barátjával a nemes dont keresi, hogy bosszút álljon rajta, leüsse, csontját összetörje. De Don Juant a homályban szolgája köpönyegében és kalpagjában Leporellónak nézik, és így még ő ad tanácsokat, merre is találhatják azt a hitvány nőcsábászt. Masetto felfegyverzett cimborái szét is szélednek, és mikor a szerencsétlen legény egyedül marad a lovaggal, Don Juan elszedi husángját, pisztolyát, puskáját, alaposan elpáholja. Zerlina ugyancsak vigasztalhatja jajgató párját:
(A gordonka és gordon ritmusa a szívdobogást utánozza.)
2. kép szerkesztés
A gazdája köpenyébe bújtatott Leporello még mindig a templom keresztfolyosójának félhomályában "sétálgat" Donna Elvirával. Nagyon kényelmetlenül érzi magát s szeretne elillanni. Az ajtóig már el is jutott, de azon éppen Donna Anna és Don Ottavio lép be.
Leporello persze újra csak egérutat keres.
(A hegedűkön megszólaló téma Leporello szepegésének s óvatos, tétova lopakodásának rajza.)
Már-már megint az ajtónál van, de most meg Zerlina és Masetto jön vele szembe, s már nem menekülhet. Közrefogva, megrémül a felháborodottan rátámadó férfiaktól, és hogy ép bőrrel meneküljön, gyorsan leleplezi magát. Mindenki felbőszül az újabb hitványságon, Ottavio megismétli fogadalmát: leszámol a csábítóval.
3. kép szerkesztés
Sevilla temetője.
Don Juan átveti magát a temetőfalon. Itt talál rá újra Leporello, és a komor sírkeresztek közt nevetgélve mesélik egymásnak újabb kalandjaikat, amikor a holdfény remegésében egy hang szólal meg:
A lovag csak most látja, hogy a megölt kormányzó síremléke, lovasszobra előtt állnak és Leporello reszketve olvassa az emlékmű feliratát: "A gyilkost itt várja a bosszú!"
A lovagot azonban ez sem rémíti. Határtalan elbizakodottsággal vacsorára hívja meg a meggyilkolt kormányzó - szobrát. Az fenyegetően bólintja válaszát: Eljövök!
4. kép szerkesztés
Donna Anna kérleli jegyesét - Ó, hagyd a szívet ilyen bánatos percben... gyászban fáj földiekre nézni... Ó, ne mondd, hogy ezzel bántalak...
5. kép szerkesztés
Don Juan jókedvűen fogyasztja vacsoráját. A háttérben muzsikusok asztalizenét szolgáltatnak. Előbb a "Cosa rara"-ból játszanak, majd a litiganti nótát adják elő.
Donna Elvira még egyszer, utoljára eljött a lovaghoz, hogy jó útra térítse, ő azonban gúnnyal elutasítja. Az asszony indul is, de az ajtóból visszahőköl. Don Juan Leporellót zavarja a bejárathoz, hogy nézze meg, mi történt. A szolga halálra váltan tér vissza: - A kőszobor... - remeg a szó az ajkán. A lovag most már maga indul vendége elébe, mert a rémült Leporello semmiképp sem hajlandó engedelmeskedni. A kővendég megjelenik az ajtóban.
(A hatalmas akkordok festik a kővendég lépteit.)
A házigazda elképed ugyan, de máris vacsorához hívja. Ő azonban visszautasítja:
(A kromatikus lassú, skála-téma a borzongató iszonyat kifejezése.)
"Jöttem, ha engem hívtál, Légy most a vendég nálam" - hangzik a szobor szava. Don Juan nem hátrál:
Erre kezet is ad.
A kormányzó szobra most félelmetes hangon bűnbánatra szólítja fel Don Juant, de a lovag nem bán meg semmit! Intelmeire egyetlen szóval válaszol csak: nem! Mennydörgés, villámlás között eltűnik a szobor - tűz csap föl és eltűnik a lángokban Don Juan is.
Donna Anna és jegyese, Masetto és mátkája keresik a csábítót, és most Leporellótól tudják meg, hogy a pokol lángjai nyelték el.
S most: Leporello - mit tehet mást - új gazdát keres... Elvira - kolostorba vonul... Zerlina pedig Masettóval kézenfogva indul - csókolódzni...
De búcsúzóul még elmondják a régi példaszót:
