Olvasónapló/Fidelio
Középiskolai dolgozatok
A Fidelio w:Ludwig van Beethoven operája 2 felvonásban, 3 képben. Szövegét Fr. Treitschke írta.
Cselekmény
szerkesztésTörténik egy spanyol államfogházban, Sevilla közelében, a XVIII. század végén.
I. felvonás
szerkesztésSpanyol várbörtön udvara. Marcellina, a börtönőr lánya házimunkával foglalatoskodik, vasal. Jaquino, a vár kapusa szorgoskodik körülötte:
Szeretné feleségül venni. Vallomását azonban folytonos kopogtatás zavarja meg a súlyos várkapun.
(A vonósok unisono ritmusa a megkomponált kopogás.)
Marcellina örül, mikor végre egyedül maradhat. Untatja az udvarlás, hiszen egyre csak Fidelióra gondol:
Fidelio késett. A bilincsek láncait javította. Sokáig kellett várnia a kovácsnál - ad számot Roccónak. A tömlöctartónak feltűnik a segédje zavara, Marcellina is elfogódott.
Rocco nem kíván magának jobb vőt az igyekvő Fideliónál. Meg is mondja neki, hogy feleségül adja hozzá leányát. De hát a szerelmen kívül a házassághoz még másra is szükség van - tréfálkozik:
De Fidelio egészen másra kéri Roccót; a földalatti börtönökből mindig kimerülten tér vissza, pedig ő örömest segítene neki a nehéz munkában. A kormányzó szigorú parancsa tiltja azonban, hogy az állami foglyokhoz bárki is belépjen. Marcellina meg félti, hogy nem bírná el a borzasztó látványt. De Fidelio nem fél semmitől:
(Fidelio bátorságát a vonósok szikrázó, feltörő staccato témája rajzolja.)
Változás
szerkesztésAz őrség bevonul a várudvarra.
A kormányzó, Don Pizarro a most érkezett postát olvassa. Egyik sürgönyből megtudja, hogy Fernando miniszter már elindult Madridból. Bejelentés nélkül fog betoppanni a várba, mert fülébe jutott, hogy ott ítélet nélkül, ártatlan áldozatokat tartanak rabláncon. - Mi lenne, ha megtudná, hogy ő Florestant itt tartja bebörtönözve? - villan át rajta. És azonnal határoz:
A kormányzó először a tömlöctartóval szeretné áldozatát láb alól eltétetni, aki azonban pénzzel sem vehető rá a gyilkosságra. Erre úgy határoz, hogy ő maga végez vele. És Roccótól már csak annyit kíván, ássa meg a sírt odalent a sziklaüregben, hogy még nyoma se maradjon a névtelen fogolynak.
(Mikor a kormányzó arról beszél, hogy Rocco ölje meg Florestant, a tőrdöfést az összes fúvósok sforzato akkordja érzékelteti.)
Fidelio figyelte, hogy hosszan beszélgettek, s rosszat sejt. De reménykedik...
Bízik benne, hogy egyszer eléri még boldogsága álmát.
Fidelióról senki sem sejti a várban, hogy nem férfi, hanem - asszony, aki férjét keresi már évek óta. Így jutott el a félelmetes börtönbe, ahol - férfiruhában - a porkoláb segédje lett. Most arra kéri, beszéli rá a tömlöctartót, engedje ki a foglyokat, ha csak rövid időre is a várkertbe, hiszen olyan gyönyörű az idő.
Jaquino és Fidelio engedik ki a rabokat. A börtön sötétjéből lassan vánszorognak elő - vakítja őket a napfény - és elfogódott lélekkel nézik a kéklő eget.
De Fidelio mindhiába nézi, fürkészi sorjában a sápadt arcokat.
A kormányzó nemcsak azt engedte meg, hogy a porkoláb segédje feleségül vegye Marcellinát, de az öregedő tömlöctartó le is viheti magával a cellákba mint segítséget. Most azonban felbőszülten ront le a vérudvarra. A kapuőr jelentette, hogy a foglyokat kiengedték a kertbe s keményen felelősségre vonja ezért Roccót. - A király születésnapja van ma - mondja a porkoláb ünnepélyesen és jelentősen súgja még oda: - Míg arra ott lent a halál vár, ezek legalább hadd örüljenek a napnak...
A foglyokat zárják be újra - parancsolja a kormányzó, Roccót pedig elküldi megásni a sírt.
A rabok:
És mennek csüggedten vissza a börtönökbe.
II. felvonás
szerkesztésA börtön mélyén Florestan bilincsbe verve fekszik a kövön.
- panaszolja, de aztán remény tölti el:
Ketten szálltak le a földalatti börtönbe, Fidelio és Rocco, hogy megássák a boldogtalan fogoly sírját.
Rocco:
(A gordon és a kontrafagott mély, sötét, reszkető hangmenete festi a börtön borzalmát.)
Amint Fidelio a sziklához láncolt szerencsétlent meglátja, rögtön elhatározza, hogy megmenti, bárki legyen is. De majd összeroskad, mikor felismeri benne férjét, aki Roccónak könyörög, hogy értesítse feleségét, Leonorát sorsáról. Nem sejti szegény, hogy éppen ő ássa sírját. A börtönőr szánja ugyan, mégsem merészeli kérését teljesíteni: kenyerét félti.
Florestan szomjazik s egy korty vízért esdekel. Szívből mond az italért köszönetet.
Fidelio egy darabka száraz kenyeret is odanyújt még neki.
A sír kész, a tömlöctartó sípjával jelt ad. Pizzaro jön. Elküldi Fideliót.
A kormányzó diadala teljes: tudja meg Florestan, mielőtt meghal, hogy akivel ő egykor szembeszállni merészelt, az áll most rajta bosszút. És le akarja szúrni. De Leonora, aki elrejtőzött az oszlop mögé, előugrik és testével védi meg: ölje meg hát a nőt - a feleségét előbb. Akkor pedig mindkettőjüket meggyilkolja, dönt Pizzaro. De Leonora pisztolyt szegez mellének. Ebben a pillanatban felharsan a trombitajel:
A miniszter megérkezett.
Leonora:
Már kiabál is Jaquino: a miniszter a kapu előtt áll. A kormányzó fejvesztetten dobja el a tőrét s rohan fel a várudvarra.
Florestan remegve öleli magához hitvesét.
(Az ujjongó téma a hitvesek egymásra találásának boldogsága.)
Változás
szerkesztésA nép örömujjongva köszönti a minisztert.
A király kegyelmet adott valamennyi elítéltnek - hangzik Fernando miniszter szava.
Rocco a sápadt Florestant is a börtönudvarra vezette, kiben Fernando régen holtnak hitt barátját, az igaz ügy harcosát ismeri fel. Minden napvilágra jött... Pizzarót az őrök elvezetik. Marcellina most már tudja, hogy Fidelio hitvese Florestannak. Pironkodva, de azért örömmel nyújtja kezét a megbékélt Jaquinónak, Leonora pedig maga oldhatja le férje kezéről a bilincseket.
Florestan:
Leonora:
S a nép a hitvesi hűség diadalát ünnepli:
