Olvasónapló/Lohengrin
Középiskolai dolgozatok
Richard Wagner 3 felvonásos operája. Szövegét Richard Wagner írta.
Cselekmény
szerkesztésTörténik Antwerpenben, a X. század első felében. Az I. és a III. felvonás 2. képe a Schelde partján, a II. felvonás Antwerpen várának udvarán, a III. felvonás 1. képe Lohengrin és Elza nászszobájában.
I. felvonás
szerkesztésTisztás a Schelde folyó partján...
I. (Madarász) Henrik, a németek királya országlátni jött Brabant földjére, a német trón hűbéres tartományába.
Felhangzik kürtöseinek hívása a négy égtáj felé.
A király a törvénylátó tölgy alatt az ország nemességét köszönti. Azért hívta egybe híveit, mert hadjáratra készül a magyarok ellen s szükség van minden harcos kardjára.
Ám éppen viszálykodásban találja őket. Brabant hercege nemrég meghalt és két gyermeket hagyott hátra: Elzát és a kis Gottfriedet. Halála előtt Friedrich Telramund gróf gyámolítására bízta fiát és leányát, kit jegyesül is szánt neki.
Telramund szörnyű váddal lép a törvényülő király elé:
Elza az erdőben sétált kisöccsével, Gottfrieddel, megölte a védtelen gyermeket és azzal tért vissza, hogy az megfoghatatlan módon eltűnt. E szörnyű tett után ő felbontotta a jegyesi köteléket és feleségül vette a fríz herceg leányát, Ortrudot, akit be is mutat a királynak.
(Az összes vonósokon unisono megszólaló téma zord határozottsága jellemzi Telramund egyéniségét.)
Egyben követeli Brabant uralmát, mint az elhalt fejedelem legközelebbi férfirokona.
A király maga elé idézi Elzát, aki mélyen lesújtva jelenik meg.
(Az oboa és angolkürt lágy panasz-szava a közeledő Elza tiszta ártatlanságát sugározza.)
A király megkérdi tőle: tudja-e, mi a vád?
Elza szomorúan tekint maga elé:
És álmát kezdi elbeszélni. A király hiába figyelmezteti: - Elza védd magad bíráid előtt. - Ő révülten mondja tovább:
- Akkor hát legyen istenítélet - szól a király -, lovagi kard döntse el a pert.
S megkérdi Telramundot és Elzát is. S miután mindketten ráállnak, hogy párviadal tegyen igazságot, elhangzik a hirdető hívása:
Mély csend a válasz. Elza kérésére a király parancsot ád: "Szóljon még egyszer a kürt!" A harsonákat megfújják, s a hirdető újra szétkiáltja a hívó szót. De ismét dermedt némaság felel. Telramund és felesége Ortrud arcán győzelmes mosoly jelenik meg, s megrendül a lovagok hite is Elza ártatlanságában. Elza térdreomlik és fohászkodik.
S most izgalom hullámzik végig az egybegyűlteken. A Schelde vizén hattyúvonta csónak közeledik s benne ezüstpáncélos lovag.
(Lohengrin férfias jellemét érces trombitákon megszólaló - hegedű tremolókkal kísért - hősi lendületű téma festi.)
Íme: a hős, akit Elza álmában látott, eljött. A lovag partra lép s búcsút vesz a hattyútól.
Mind mélyen megilletődve állnak.
Köszönti a királyt, aki megkérdi tőle: ki vagy te, ég külldött-e?
Lohengrin válasza csak ennyi: Egy ártatlanul vádolt leányt jöttem megvédeni... És Elzához fordul: bízik-e benne, hitvese lesz-e, ha győz a harcban?
Elza szelíden ereszkedik térdre előtte. Sorsát az ismeretlen kezébe teszi.
A lovag esküszavát kéri:
Elza fogadalmat tesz: nem fogja soha kérdeni, kutatni megmentője nevét. - Szász és brabanti nemesek mérik ki a viadal helyét és mind imát mondanak.
Aztán Lohengrin és Telramund összecsap. A viadal rövid. Az ezüstvértes lovag egyetlen csapással földresújtja ellenfelét. De nem öli meg - meghagyja életét. A király Lohengrinhez vezeti Elzát, kinek ártatlansága íme bebizonyosodott.
A tömeg ujjong és pajzsra emelve ünnepli Elzát és Lohengrint.
II. felvonás
szerkesztésÉjszaka van Antwerpen várában. A kivilágított termekben a király s a lovagok ünneplik a győztest. Szárnyaló muzsika hangzik ki.
A sötétségbe borult várudvaron a gyalázattal megbélyegzett Telramund és neje, Ortrud lapul, mint két fekete árnyék.
(A mélyvonósok titokzatosan fenyegető témája Ortrud sötét gyűlölettől izzó lelkének rajzát adja.)
Telramundból kitör a keserűség. Feleségét okolja balsorsáért. Hazug szóval ő bujtotta fel, emeljen vádat Elza ellen. Az ádáz asszony azonban most is csak a bosszúra gondol: Ki ő, a hattyúhozta lovag? Ha kényszerítik rá, hogy kimondja a titkát, vége hatalmának és varázserejének. De senki másnak nincs ereje erre, egyedül Elza kérdheti meg...
- Te vádold meg bajnokát - biztatja -, hogy varázslattal élt. S elhiteti Telramunddal, van még egy végső fegyver: elég a lovag kisujjának hegyét levágni, hogy elvesszen varázsereje. Most már Telramund vele együtt fogadja meg: A bosszúnak él. Esküdjünk rája.
Elza a palota erkélyén vallja meg túláradó boldogságát a szellőnek, a hűs éjnek. Lent a homályban Ortrud jajdul fel s szólítja nevén, majd panaszos szavakra fakad: ő és férje miatta jutott ilyen szerencsétlen sorsra.
Elza szíve megesik a földönfutóvá lett asszonyon, lemegy hozzá a várudvarra, hogy megvigasztalja. Ortrud közben a pogány isteneket szólítja:
ők adjanak erőt, segítsék bosszútervét.
De mire Elza megjelenik, már ismét alázatosan térdel előtte. Majd alattomosan Lohengrinről kezd beszélni s a hattyúlovag titokzatos származásáról.
- Ne higgy boldogságodban - suttogja fülébe -, könnyen lehetsz csalódás áldozata. Miért rejti hősöd származását sűrű köd? Csak el ne hagyjon téged, amilyen titkos úton jött! Elza bizakodón felel: hisz vőlegényében s hitét nem ingathatja meg semmi. S gyengéd részvéttel kézenfogva vezeti be Ortrudot - balsorsát - a házba.
Hajnalodik. A vár őrtornyain a trombiták ébresztenek, s felelgetnek egymásnak.
A várban kialszik a fény. A szolgák a nászlakoma számára vadat, halat hoznak, a szolgálóleányok a kútra jönnek vízért. A lovagok is a várudvaron gyülekeznek. A király hirdetője közli: Henrik száműzte Telramundot, aki álnok ügyben Istent hívta ki. Az idegen lovag Elza férje lesz, s az övé Brabant trónja is. És felszólítja őket, hogy a királlyal együtt üljék meg Elza és a lovag nászát, de másnap álljanak készen a harcra. A hadat Brabant új fejedelme vezeti majd. Az egybesereglett lovagok lelkesen éltetik az új vezért. Jön a fényes nászmenet...
Elza hölgyeitől kísérve, virágfüzéres apródok között halad a templom felé. A nászmenetben ott van Ortrud is, aki ismét díszruhát öltve, alattomos tekintettel követi a menyasszonyt. A templom lépcsőjén azonban hirtelen útját állja és dühödten támad rá: Elza majd csak ő utána léphet a templomba, hiszen vőlegénye ismeretlen jöttment.
Lohengrin, aki Henrik királlyal együtt éppen közeledik, Ortrudot kemény szóval utasítja el, s indul arájával a templomba.
De a templom kapujában most Telramund lép elébe: Csaló és varázsló - vádolja meg -, mert igazi lovag nem titkolná származását. Őt nem lovagi kard győzte le, hanem valamely sötét varázslat. Lohengrin komoly méltósággal felel: ő csak Elzának tartozik számot adni jötte s származása titkáról és senki másnak. Telramund ekkor titkon Elza fülébe suttogja: ha csak ujja hegyét levághatja a lovagnak, az soha el nem hagyja őt. De Lohengrin, mikor meglátja, elűzi az ármánykodót. Aztán orgonazúgás közepette lép be a templomba Lohengrin és a gyötrődő menyasszony.
III. felvonás
szerkesztés1. kép
szerkesztésA király és kísérete a nászszobába vezeti a mátkapárt.
Elhal a nászi dal és ők egyedül maradnak. Elzáról sugárzik a boldogság.
(Elza és Lohengrin csodálatos szerelmét énekli a klarinét és oboa bensőséges dallama.)
Lohengrin gyengéden öleli át Elzát.
De Elza egyre vívódik: nincs nyugta, míg nem tudja, kit szeret, kinek az asszonya lett. Lelkét már átjárta az Ortrud sugallta kétkedés. Lohengrin igyekszik megnyugtatni és inti, meg ne szegje fogadalmát. - Meg ne inogj, s te lész a föld színén a legboldogabb.
Elza megrémül: Hátha az ezüstvértes hős - ha most már hitvesi eskü köti is hozzá - megint csak eltűnik a messzeségben! Már látja is a hattyúvonta csónakot?... És most már szenvedélyesen, félig önkívületben követeli férjétől, mondja meg, honnan származik és mi a neve.
Ebben a pillanatban Telramund ront be cinkosaival, hogy megöljék a lovagot, de egy kardcsapásra a merénylő holtan rogy össze, a többiek pedig térdre hullnak előtte.
- Boldogságunk már oda! - mered maga elé Lohengrin és parancsot ad: öltöztessék Elzát díszes köntösbe, hogy a király elé járuljanak.
2. kép
szerkesztésKél a nap a Schelde fölött.
Gyülekeznek a lovagok.
(Az egybesereglő lovagok gyülekezését festik a vonósok izgatott, lelkes triola-figurációi.)
Az ősi tölgy alatt, ahol istenítéletet tartott, ismét bírói székébe ül Henrik király.
A megtört Elza közeledik, úgy hiszik, azért bánatos, mert válnia kell hadba induló férjétől. Jő már a lovag is és hozzák Telramund holttetemét. - Meg kellett ölnie - mondja el a lovag -, mert orvul életére tört.
Vádolja Elzát: megszegte fogadalmát; származását és nevét kérdezte. Így hát megadja a választ a király és az ország előtt:
A Grál vára ez...
(A földöntúli mesébe, a Grál-legendához vezetnek el a hegedűk lebegő, fénylő akkordjai.)
Kit a Grál a szolgálatára kiválaszt - hogy itt a földön az igazságért síkra szálljon s megvédje az ártatlanul üldözötteket - annak természetfölötti hatalmat is ad. Ám csak addig, amíg az emberek előtt ismeretlen marad. Ha megmondja nevét, el kell hagynia őket, s vissza kell térnie a Grál honába.
A Grál küldötte ő:
De már fel is tűnik a Schelde vizén a hattyú vonta csónak. Lohengrin búcsúzik Elzától és a földi boldogságtól. Neje, ha csak egy évig megtartja fogadalmát, megőrzi boldogságukat, s visszakapja elveszettnek hitt öccsét is.
Már indul a part felé, amikor a diadalmaskodó Ortrud a tölgy alól világgá kiáltja: a csónakot húzó hattyú nem más, mint maga Gottfried. Megismeri a kis láncról, amit ő kötött a nyakába, mikor az erdőben elvarázsolta.
Az ezüstvértű lovag térdre ereszkedik és áhítatosan könyörög a Grálhoz: oldja fel a varázst. Galamb ereszkedik alá az égből: az ima meghallgatásra talált.
Lohengrin eloldja a hattyú láncát, s e pillanatban az ifjú Gottfried lép a partra, akit Brabant hercege s trónjának örököseként mutat be.
Ortrud sikoltva roskad össze.
Gottfried karjából Elza is a földre hanyatlik fájdalmában. A király és kísérete a Grál-lovagot kíséri tekintetével galamb vonta csónakán. A kis hajó gyorsan siklik tova a Schelde vizén.