OpenOffice.org a gyakorlatban/Writer/Második fejezet

OldalbeállításSzerkesztés

Az első dolog a szövegszerkesztésben, hogy begépeljük a szöveget. Ha ezzel megvagyunk, akkor következik a szöveg formázása, hogy lehetőleg minél esztétikusabb dokumentumot tudjunk előállítani. A következőkben a már meglévő szöveg formázásával fogunk megismerkedni.

Mielőtt azonban formázzuk a szöveget, egy nagyon fontos dolgot még meg kell tennünk. Meg kell határoznunk, hogy mekkora papírlapon, milyen margókkal óhajtunk dolgozni. Ezt a „Formátum” menü ► „Oldal...” pontjában tehetjük meg.

 

Összetettebb beállításokat végző ablakok esetén, ahol a paraméterek nem férnek ki egy ablakba, az ablak tetején úgynevezett „fülek” vannak, amik különböző beállításokat tesznek lehetővé. Ezeket fogjuk most megismerni.

A beállításokat az imént megjelent „Oldalstílus” ablakának „Oldal” fülén kezdjük.

A legfontosabb az oldal méretének beállítása, ez Magyarországon általában az A/4-es (210 mm x 297 mm) oldal. Megadhatunk szabványos, ismert méreteket a Formátum legördülőmenüből történő kiválasztással, valamint egyedi méreteket is a Szélesség és Magasság mezők kitöltésével.

Következő az oldal tájolásának megadása, a Tájolás mezőben. Itt adhatjuk meg, hogy Álló vagy Fekvő oldalon szeretnénk-e dolgozni. A Margók részben állítható be, hogy mennyi üres helyet hagyjon körben a lap szélétől a program. Ha az „Oldalbeállítás” legördülő menüben Tükrözés-t állítunk be, akkor párosan fogja az oldalakat kezelni a program és Jobb és Bal margó helyett Külső és Belső margó lesz beállítható.

Ha a Soregyen jelölőnégyzetet bekapcsoljuk, akkor a program az oldalakon található szövegsorokat azonos magasságban kezdi.

A „Háttér” fülön beállíthatjuk, hogy a papírlapunknak milyen legyen a színe, ehhez csak a kívánt színre kell kattintani.

 

A Nincs kitöltés azt jelenti, hogy nincs háttérszín, azaz átlátszó (vigyázat, a fehér mást jelent!). Ha a Típus legördülő menüben a Kép pontot választjuk, akkor meghatározhatjuk, hogy a lap hátterén milyen kép helyezkedjen el.

 

A Tallózás... gombbal választhatunk magunknak képet. A Típus részben állítható be, hogy a kép hogyan és hol helyezkedjen el az oldalon. Ha beállítottunk egy képet, és meggondoltuk magunkat, akkor a Típus legördülő menüből Szín beállítást kérve a Nincs kitöltés-t választva tüntethetjük el.

Ha az Előnézet jelölőnégyzetet bekapcsoljuk, láthatjuk is, hogy a kép hogyan és hol fog elhelyezkedni az oldalon.

Az „Élőfej” és „Élőláb” füleken szabályozhatjuk, hogy hol és hogyan helyezkedjenek el a minden oldal tetején és alján elhelyezkedő részek. Az „Élőfej” (régebbi elnevezésén fejléc) egy dokumentumon belül az oldal tetején, az „Élőláb” (régebbi elnevezésén lábléc) pedig az oldal alján jelenik meg a margó felett, illetve alatt.

Nemcsak egyszerű szöveget írhatunk ide, hanem ábrákat, emblémákat is, sőt „élővé” tehető úgy is, hogy oldalról oldalra a szövegből veszi a tartalmát.

Az élőfej és élőláb is lehet több soros. Tulajdonsága az élőfejnek és élőlábnak, hogy csak egyszer kell elkészíteni és a dokumentum minden oldalán automatikusan megjelenik, tipikusan itt használjuk az oldalszámozást is, ami pedig automatikusan változik oldalról oldalra.

Az élőfej és élőláb tartalma változhat szakaszonként is, illetve előírhatjuk, hogy egy szakaszon belül az első oldal eltérő legyen (például címlap). Beállítható még, hogy a páros és páratlan oldal ne legyen egyforma (például ha oldalszámot a bal oldalon bal oldalra, a jobb oldalon jobb oldalra kérjük).

 

Itt beállítható a bal és jobb oldali margója az élőfejnek, a térköz, illetve hogy páros és páratlan oldalon egyforma legyen-e. Az „Élőláb” fülnek ugyanezek a beállításai vannak.

 

A „Szegély” fülön állíthatjuk be az oldal körüli szegélyezést A panel bal oldalán állítható be, hogy az oldal mely oldalain legyen vonal. Itt találunk néhány egyszerűbb, előre meghatározott szegélyezést, valamint lehetőség van egyéni szegélyezés megadására is, az Egyéni felirattal jelzett mezőben. Az éppen kijelölt szegély stílusát középen választhatjuk ki a Szegély típusa terület Stílus részében. Jobb oldalon a Belső margó-kat állíthatjuk. Amennyiben a Mindent változtat/Egyenlő lehetőséget bejelöljük, úgy az összes margó azonos nagyságú lesz, ellenkező esetben mind a négy irány külön-külön megadható. A panel alsó harmadában az árnyékolás adható meg, az Árnyékolás stílusa részben. Itt megadhatjuk az árnyékolás elhelyezkedését a Pozíció-nál, az árnyék nagyságát a Távolság-nál, valamint az árnyék színét a Szín legördülőmenü segítségével.

 

A „Hasábok” fülön beállíthatjuk többhasábos szöveg esetén hány hasábos legyen a dokumentum. Lehetőségünk van nem szimmetrikus hasábfelosztásra is. A hasábok Szélesség-ét és a hasábok közötti Térköz nagyságát akár egyesével is szabályozhatjuk. Ha a hasábok közé elválasztó vonalat szeretnénk, ezt alul az Elválasztó vonal bekapcsolásával tehetjük meg. Amennyiben megadunk elválasztó vonalat, úgy lehetőség van a Vonaltípus, Magasság valamint Pozíció megadására az Elválasztó vonal-nak nevezett panelrészben.

 

A „Lábjegyzet” fülnél az oldalon esetlegesen található lábjegyzetek helyét határozhatjuk meg. Alapértelmezésben ezt automatikusan végzi a program.

SzövegbevitelSzerkesztés

A következő lépés a szövegszerkesztés folyamán a szöveg bevitele. Eddig beállítottuk az oldal jellemzőit, tehát meghatároztuk azt a formát és a helyet, amit a szövegünk ki fog tölteni.

A szöveg formázásaSzerkesztés

Egy szöveg formázásánál alapvetően két fajta formázási módot különböztetünk meg: karakterformázást és bekezdésformázást. A karakterformázásnál a kijelölt szövegrész jellemzőit állíthatjuk be (méret, szín stb.), míg a bekezdésformázásnál az alapegység egy bekezdés, ennek jellemzőit állíthatjuk be (igazítás, behúzás, térköz stb.)

Először a karakterformázási lehetőségeket fogjuk áttekinteni. Karakterformázásnál teljesen mindegy, hogy egyetlen írásjelről vagy akár több ezerről van szó, ezeket egyszerre lehet formázni úgy, hogy először kijelöljük a formázni kívánt szöveget. FONTOS! Az első lépés mindig a formázni kívánt szövegrész kijelölése!

A szöveget kijelölhetjük lenyomott bal egérgombbal végighúzva rajta az egeret. Lehet elölről hátra, de lehet visszafelé is. Dupla kattintással egy szón azt jelölhetjük ki, hármas kattintással a sort.

Minden formázási utasítás ezek után csak a kijelölt szövegrészre fog vonatkozni. A többire nem!

KarakterformázásSzerkesztés

A karakterformázási lehetőségeket a „Formátum” menü ► „Karakter” pontjában érhetjük el a legkönnyebben:

 

A betűkészlet fülön állíthatjuk be a karakterek típusát (betűkészlet). Az OpenOffice.org a rendszerben telepített betűkészleteket tudja használni. Újabb típusokat telepíteni, illetve a régieket törölni a „Vezérlőpult”-on a „Betűtípusok” programmal lehet Windows operációs rendszerén esetén. Linux operációsrendszer esetén betűtípusokat az „spadmin” programmal lehet, amelyet a „/opt/OpenOffice.org/program/spadmin” utasítással futtathatunk X ablakkezelő felületen.

A betűtípusok legtöbbjéhez beállítható a stílusa (normál, dőlt, félkövér, félkövér dőlt) és a mérete pontban. Egy általánosan használt levélformátumú dokumentumban kb. 12 pontos folyó szöveget szoktunk alkalmazni. A napilapok 9-10 pontos betűvel szedik a cikkeket, az egyhasábos címeket 18-20 ponttal, a háromhasábos címeket 26-30 ponttal.

A következő fül a „Betűhatások” fül. Itt beállíthatjuk, hogy a kijelölt szöveg alá legyen húzva (ha igen, akkor hogyan), és milyen legyen az aláhúzás színe (Aláhúzás pont). Esetlegesen lehetőségünk van a szöveg áthúzására is, ha bekapcsoljuk a Különálló szavak jelölőnégyzetet, akkor a szövegben lévő szóköz karakterek nem lesznek áthúzva. A Betűszín pontban beállítható a szöveg színe.

A Hatások pontban lehetőségünk van a kijelölt szöveg kisbetűssé, nagybetűssé alakítására, illetve kiskapitálissá tételére. A Kiskapitális azt jelenti, hogy csupa nagybetűs a szöveg, de ami nagybetű volt, az „nagyobb nagybetű” lesz:

Ez egy próbaszöveg. - EZ EGY PRÓBASZÖVEG. - EZ EGY PRÓBASZÖVEG.
A harmadik az első kiskapitális változata.

 

A Kiemelés legördülő listával és az alatta lévő jelölőnégyzetekkel speciális hatásokat rendelhetünk a szöveghez. Az alsó fehér téglalapban látható a szövegünk, hogy a beállítások után hogyan fog a dokumentumban kinézni. Ha már teljesen sikerült mindent összekutyulni, akkor az alapállapot gombbal térhetünk vissza a kezdeti állapothoz.

A következő fül az „Elhelyezés” fül. Ebben a pontban van lehetőségünk alsó és felső index létrehozására.

Felső index: m2

Alsó index H2O

Ha valamelyik lehetőséget kiválasztjuk, akkor a tőle jobbra lévő Nagyítás és kicsinyítés valamint Relatív betűméret aktív lesz, itt állítható be, hogy az indexeknek mekkora legyen a mérete. Az Automatikus jelölőnégyzet bekapcsolt állapotban dinamikusan változtatja az indexek méretét, ha az azt tartalmazó szöveg méretét változtatjuk. Célszerű így hagyni.

 

A Forgatás és méretezés részben a kijelölt szöveget forgathatjuk el, ennek igazából csak táblázatok celláiban van értelme. A Szélesség változtatása részben a kijelölt szöveget vízszintesen torzíthatjuk. Kicsit úgy kell ezt elképzelni, mint a tangóharmonikát. A torzítás mértékét százalékban adhatjuk meg, a 100 százaléknál nagyobb érték nyújtást jelent, a kisebb érték összenyomást. Csak végső esetben használjuk, mert folyó szövegben nagyon ronda.

A Térköz legördülő listában ritkíthatjuk, illetve sűríthetjük a szöveget a mellette meghatározott mértékben.

Ha a Ritkított-at választjuk, akkor a program a mellette megadott mértékkel ritkítja a karaktereket, ha a Sűrített-et választjuk, akkor a beállított mértékkel sűríti a betűket.

Például:  

Látható, hogy ezzel a beállítással óvatosan kell bánni, mert könnyen olvashatatlan lehet a szöveg.

Természetesen nem csak egész pontokat állíthatunk be, hanem századpontokat is, például 0,25 pontot is be lehet állítani.

Betűpár alávágása: Ez a lehetőség bizonyos betűpárok egymáshoz viszonyított távolságát szabályozza. Esztétikailag vannak olyan betűpárok (főleg nagyobb méretekben), amelyek egymáshoz képest távolinak látszanak, tehát a szem becsapása érdekében közelebb kell egymáshoz vinni őket. Tipikus példa a VA kapcsolat.

 

A jobb oldali betűpárnál bekapcsoltuk az alávágást, ezért kicsit közelebb kerültek egymáshoz a betűk, esztétikailag szebb. Ez teljesen automatikus folyamat, a felhasználónak nem kell semmit tennie, csak bekapcsolni. Angol szóval Kerning-nek hívjuk ezt a funkciót, magyarul néha egalizálásnak is nevezik.

Az utolsó két fül a „Hiperhivatkozás” és a „Háttér”. Az előbbiben a kijelölt szöveghez egy internetes ugróhivatkozást rendelhetünk (link), a másikban a szöveg hátterét színezhetjük be – ez olyan, mint a kiemelőfilc használata.

Szövegszerkesztés közben az OpenOffice.org lehetőséget kínál egy gyorsabb szövegformázásra is, mégpedig az úgynevezett helyi menü segítségével.

Ha a kijelölt szövegrészen kattintunk a jobb egérgombbal, akkor az alábbi helyi menü jelenik meg.

Itt külön menüpontokban elérhető a „Betűkészlet”, „Méret”, „Stílus”, de a „Karakter...” és a „Bekezdés...” pontban elérhető a „Formátum” menü „Karakter...” és „Bekezdés...” menüpontja teljes egészében is.

A menü alsó részén a vágólapműveletek is elérhetőek, ezek egyébként a „Szerkesztés” menüben találhatóak. A „Kis- és nagybetűk” pontban csupa nagybetűssé, illetve csupa kisbetűssé tehetjük a kijelölt szövegrészt (véletlenül bekapcsolva felejtett Caps Lock hatásának kiküszöbölése...).

Az Oldal menüpontban a Formátum menü Oldal pontjának összes beállítási lehetősége is elérhető.

Bekezdések formázásaSzerkesztés

A dokumentum fő szerkezeti egysége a bekezdés, ami két ENTER közötti szövegrész. A bekezdésvégjel tartalmazza a bekezdés formai jellemzőit. Így amennyiben egy bekezdés végéről töröljük a bekezdésvégjelet, a következő bekezdés felveszi az előző bekezdés tulajdonságait. Ugyanez fordítva is érvényes: amennyiben egy új bekezdést kezdünk (lenyomjuk az ENTER billentyűt), akkor a következő bekezdés örökli az előző összes beállítását.

A bekezdés jeleket láthatóvá tehetjük, illetve eltüntethetjük a „Fő eszköztár”-on lévő „Nem nyomtatható karakterek” nyomógombbal, vagy a „Nézet” menü „Nem nyomtatható karakterek” menüpontjára kattintva.

A bekezdésformázó utasítások alapegysége a bekezdés, tehát minimum egy bekezdésre vonatkoznak. Ilyen formázások a következők:

  • vízszintes igazítás,
  • sortávolság,
  • térköz előtte, utána,
  • tabulátorpozíciók,
  • behúzás(ok),
  • sorszámozás, felsorolás,
  • szegélyezés, mintázat.

Nézzük először a vízszintes igazítást. Ez a lehetőség az egyik leggyakrabban használt bekezdésformázás. Az igazítás annyit jelent, hogy a margók között hogyan helyezkedjenek el a bekezdés sorainak végei. Négyfajta vízszintes igazítás van az OpenOffice.org-ban:

Balra zárt:

A bekezdés sorainak bal széle egy vonalban van, míg a jobb oldala egyenetlen, ahol éppen sikerül a következő sorba vinni, ott van végük. A balra zárt bekezdést szabadsoros szedésnek is szokták nevezni.

Jobbra zárt:

A bekezdés sorainak jobb széle van egy vonalban míg a bal szélük egyenetlen.
A bal és jobb oldali behúzást beljebbezésnek is hívják.

Középre zárt:

A bekezdés sorainak mértani közepe van egy képzeletbeli függőleges vonalra igazítva, a sorok egyformán lógnak ki bal és jobb irányba is.

Sorkiegyenlített vagy sorkizárt:

A bekezdés sorainak bal és jobb széle is egy vonalban van, kivéve a bekezdés utolsó sorát, mert ez lényegesen rövidebb lehet, mint a többi. A sorkizárt szedés tömbösített szedés néven is ismert.

A legegyszerűbben az Objektum eszköztár megfelelő ikonjai segítségével állítható ez be:

 

 

A sorkizárt szövegnél vigyázzunk arra, hogy a program elválasztás nélkül a szóközök méretének növelésével tudja a kiegyenlítést végrehajtani, ezért csúnya, nagy hézagok keletkezhetnek a szövegben. Ilyenkor elválasztással segíthetünk az esztétikai problémán (lásd később).

Az OpenOffice.org-ban a bekezdéseket a „Formátum” menü „Bekezdés” pontjában formázhatjuk.

 

Itt az első fül a „Behúzás és térköz”. Beállítható a bal és a jobb oldali szövegbehúzás. Ez alatt azt kell érteni, hogy a program az itt megadott távolsággal beljebb húzza a szöveget a margótól.

 

Természetesen ezek kombinálva is megadhatók. Ezek a beállítási lehetőségek alatt van az Első sor beállításának lehetősége. Ez azt jelenti, hogy a bekezdés első sorának (és csak annak) megadhatunk további behúzást (a többi sorhoz képest), illetve esetlegesen kilógást.

 

Vigyázat! Lehetőség van negatív érték megadására is, ilyenkor a szöveg a margóra lóghat. A pozitív érték a margótól befelé értendő, a negatív pedig a margótól kifelé. Természetesen, ha a Behúzás értékét pozitívban adtuk meg, akkor ettől a pozíciótól jobbra értendő ez az érték. Adott esetben használhatjuk ezt is.

 

A fenti szöveg behúzása balról 2 cm, jobbról 4 cm, az Első sor mértéke pedig 1 cm. A fenti formázásokat nemcsak a „Formátum” menü „Bekezdés” menüpontjával lehet megtenni, hanem a vonalzó segítségével is.

 

A vonalzón kicsi háromszögek találhatóak, amik a bekezdés egyes részeit szimbolizálják. A vonalzó elején van egy lefelé mutató kis háromszög. Ezzel a kijelölt bekezdés(ek) első sorait tudjuk mozgatni (Első sor beállítási lehetőség). A felfelé mutató háromszöggel pedig a bekezdés bal oldali behúzását tudjuk állítani. A vonalzó jobb oldalán látható kis háromszöget vonszolva a bekezdés(ek) jobb oldali behúzását állíthatjuk be. A hétköznapi életben ez a leggyakoribb megoldás, mert gyorsan lehet alkalmazni. Amennyiben nem látjuk a vonalzót, úgy azt a „Nézet” menü „Vonalzó” pontjára való kattintással lehet bekapcsolni.

Egy dokumentum méretét, külalakját alapvetően meghatározza és befolyásolja, hogy az egyes bekezdésekben a sorok milyen távolságra vannak egymástól, illetve a bekezdések között mekkora térközök vannak. Az OpenOffice.org lehetőséget biztosít arra, hogy ezeket akár bekezdésenként is megadjuk.

A Térköz beállításánál adhatjuk meg, hogy a program a bekezdések előtt, illetve után mekkora helyet hagyjon ki automatikusan. Ennek értéke pontban állítható (természetesen más mértékegységben is megadható, amit az OpenOffice.org ismer, csak akkor ki kell írni a mértékegységet is). Vigyázzunk azonban arra, hogy ha egy bekezdésnek beállítottunk Bekezdés felette-t, a következőnek pedig Bekezdés alatt-ot, akkor a két bekezdés közötti távolság ennek a kettőnek az összege lesz (összeadódnak).

A Térköz beállítás alatt található a Sorköz távolságát beállító legördülő menü.

A program alapesetben a sorok távolságát automatikusan állítja be a betűk nagyságának függvényében.

A Szimpla beállítás az alapértelmezés. Ilyenkor a program a nyomdai (tipográfiai) szabályok szerint állítja be a sorközt, mégpedig úgy, hogy a felnyúló (k, l, h) betűk ne érjenek össze a felette lévő sorban található lenyúló (g, j, y) betűkkel. Ez a szemnek a legkellemesebb, legolvashatóbb (esztétikus) beállítás.

Másfél sor és a Dupla ennek másfél-, illetve kétszerese (1,5-est kérnek jellemzően a szakdolgozatokban). A Legalább lehetőséget akkor válasszuk, ha meg akarjuk adni azt a sortávolságot, amelyet a betű méretétől függetlenül minimálisan szeretnénk. Egyben megengedjük, hogy ha szükséges, a program növelje a sorok közötti távolságot, például egy nagyobb betű beállításakor vagy egy grafika beillesztésekor. A Pontosan választásakor a program nem változtat az Érték mezőben megadott távolságon, akkor sem, ha nem fér el a szöveg. Ilyenkor fordulhat elő, hogy a betűk szárai egymásra lógnak vagy az egyik sor takarja a másikat. A Százalékos pontot választva a tőle jobbra lévő mezőben mi magunk állíthatjuk be, hogy a betűméret hány százaléka legyen a sortávolság (normál esetben ez kb. 120%).

A Soregyen bekapcsolása esetén az oldalakon lévő sorok mindig ugyanolyan magasságban lesznek.

A beállítások hatását az ablak jobb oldalán lévő mintaablakban azonnal meg is tekinthetjük.

A következő fül az „Igazítás”:

 

Ebben a pontban állíthatjuk be a kijelölt bekezdés(ek) igazítását. Külön be lehet állítani, hogy az utolsó sor hova legyen igazítva, a többitől függetlenül.

ElválasztásSzerkesztés

A következő fül a „Szövegbeosztás”. A legfontosabb beállítási lehetőség, az elválasztás engedélyezése a kijelölt bekezdésre vagy bekezdésekre. Ezt igen célszerű MINDIG bekapcsolni! E nélkül a program nem választ el. Meghatározhatjuk, hogy minimum hány karakter kerülhet a sor végére, illetve elejére (esztétikai okok miatt), illetve maximum hány elválasztás lehet egymás után.

 

A Törések részről a későbbiekben fogunk tanulni. A Beállítások részben van néhány nagyon kevéssé ismert, de nagyon hasznos funkció. A Bekezdés egyben tartása azt jelenti, hogy a bekezdés mindig egy oldalra fog esni, ha nem férne el az oldal alján, akkor átkerül a következő oldal tetejére. A Bekezdés a következővel opciót akkor használjuk, ha például egy címet és az őt következő bekezdést egy oldalon akarjuk tartani. Nagyon csúnya, ha az oldal alján van a cím, a következő oldal tetején meg az első bekezdése. Ha ezt bekapcsoljuk, akkor a program ezt automatikusan elhárítja.

Fattyú és árvasorok: ha be van kapcsolva, a program megakadályozza, hogy a bekezdés első vagy utolsó sora új oldalra kerüljön át egyedül. Ilyenkor hozzávesz még egy sort és kettőt tesz át a másik oldalra. Ha a bekezdés pontosan három sor, akkor természetesen ezt nem lehet végrehajtani, így az egész bekezdés megy a másik oldalra.

 

A „Számozás” fül alatt különböző felsorolásokat és számozott listákat készíthetünk, illetve állíthatunk be, ezt később részletesen tárgyalni fogjuk.

 

Gyakorló feladatokSzerkesztés

...lesznek itt, ha valaki csinál...