Finnugor népek meséi/Karjalai-finn mesék/A mókus, a kesztyű meg a tű
Élt valahol, valamikor egy mókus, egy kesztyű meg egy tű. Elmentek egyszer az erdőbe. Nemsokára hármas úthoz értek. Megszólal a mókus, hiszen ő volt a legidősebb mindnyájuk közt.
- Menjünk külön-külön a három ösvényen, s aki valami kincsre bukkan, kiáltson a másik kettőért!
Ebben megegyeztek. Ment mendegélt a tű, és az ösvényen egy kis gyantás tönkre bukkant. Kiáltozni kezdett:
- Hé, hahó! Gyertek gyorsan, kesztyű húgom, mókus húgom! Gyertek! Kincsre leltem az ösvényen!
Odarohant hát a mókus meg a kesztyű.
- Nézzétek csak, micsoda pompás kis tönköt találtam!
- Hát te csakugyan csodálatos kincsre bukkantál! Az ilyen tönknek az erdőben se szeri, se száma.
Mérgükben jól elnáspángolták a tűt. Azután mentek tovább, ki-ki a maga ösvényén. A tű hamarosan egy tengerszemhez ért. Tüstént kiáltozni kezdett:
- Hé, hahó! Gyertek gyorsan kesztyű húgom, mókus húgom! Gyertek! Csodálatos kincsre leltem!
Odarohant erre a mókus meg a kesztyű.
- No, most meg mit találtál?
Feleli erre a tű:
- Egy tengerszemet.
Erre aztán megint elhegedülték a nótáját, alaposan elnáspángolták, s közben szüntelenül ezt hajtogatták:
- Kincset találtál: tengerszemet! Kincset találtál: tengerszemet!
Ezután megint elváltak, s ki-ki haladt a maga ösvényén.
A tű nemsokára egy mocsárhoz ért. Látja, hogy rénszarvasok ropogtatják jóízűen a friss füvet.
A tű odalopózkodott a legnagyobb rénszarvashoz, és elrejtőzött egy fűszálon. A rénszarvas bekapta a fűszálat, s vele együtt a tűt is elnyelte. A ravasz tű befúródott a rénszarvas gyomrába, s a rénszarvas kidőlt az élők sorából. Ekkor előugrott a tű, és kiáltozni kezdett:
- Hé, hahó! Gyertek sebesen, kesztyű húgom, mókus húgom! Gyertek! Pompás kincset találtam!
A kesztyű meg a mókus zsörtölődve így válaszolt:
- Torkig vagyunk már veled! Mindig az orrunknál fogva vezetsz bennünket. Biztosan megint csak egy kis fatönköt találtál!
De a tű csak tovább kiáltozott:
- Hé, hahó! Gyertek gyorsan, kesztyű húgom, mókus húgom! Pompás kincset találtam!
A kesztyű meg a mókus duzzogva így válaszolt:
- Torkig vagyunk már veled! Mindig az orrunknál fogva vezetsz bennünket. Biztosan megint csak tengerszemet találtál!
A tű harmadszor is így kiáltott:
- Hé, hahó! Gyertek gyorsan, kesztyű húgom, mókus húgom! Pompás kincset találtam!
Végre odaballagott a kesztyű meg a mókus. Kérdik a tűtől:
- No, micsoda kincset találtál megint?
- Ledöftem egy rénszarvast, itt fekszik a zsombékon.
Bezzeg most nem győzték dicsérni, simogatni a kis tűt. Ez aztán csakugyan pompás kincs volt. Lenyúzták, feldarabolták a rénszarvast, aztán eszükbe jutott, milyen jó volna belőle falatozni. Csakhogy nem volt üstjük.
Ekkor a tű így szólt a mókushoz:
- Neked éles karmaid vannak, hasíts le egy darabka nyírfaháncsot a fáról, valahogyan összemesterkedünk belőle egy kis üstfélét, és megfőzzük benne a húst.
A mókus lehántotta a nyírfa háncsát, a tű meg kis üstöt varrt belőle. Kész volt az üst.
- Az ám, de nincs vizünk! Hol kerítünk vizet az erdőben? - szólt a kesztyű meg a mókus.
A tű erre is megfelelt:
- Hát a tengerszem, amit találtam, mire való? Van abban elegendő víz!
Szaladt is már a mókus a vízért.
- Az ám, de nincs fánk! Mivel rakjunk tüzet?
A tű erre is megfelelt:
- Hiszen találtam egy jó gyantás tönköt!
Elmentek a tönkért, és nekiláttak a főzésnek.
A húst megfőzték, jól belaktak belőle, a maradékot meg hazavitték.
Máig is azt eszik, ha el nem fogyott azóta.