Heraldikai lexikon/Sándor Imre

< Heraldikai lexikon(Sándor Imre szócikkből átirányítva)

csíkszentmihályi Sándor Imre (Kolozsvár, 1877. február 14. - Budapest, 1930. január 3.) genealógus, heraldikus, újságíró, a kolozsvári Magyar Jelzálog Hitelbank tisztviselője

Sándor Imre
Sándor Imre,.jpg

ÉleteSzerkesztés

csíkszentmihályi Sándor Imre főszolgabíró és csíkmadéfalvi Istvánffy Magda harmadik gyermekeként született. Felesége Paál Erzsébet, gyermekük nem volt. Pósta Béla régészprofesszor tanítványa volt a Kolozsvári Egyetemen. 1916 karácsonyától részt vett az Első világháborúban, az orosz harctérre kerül. (Ekkortól hagyott fel véglegesen a Genealógiai Füzetek szerkesztésével.) 1921. február 19-én összeesküvés gyanúja miatt Kolozsváron a román hatóságok letartoztatták, és elítélték. Börtönéveit 1923. novemberéig a kolozsvári, illetve a văcăreşti-i fogházban töltötte. Ekkor a kicserélendő politikai foglyok listájára került, és 1923. november 23-án csere útján kiszabadult. Kiszabadulása érdekében Endes Miklós a magyar külügyminiszternél közben járt. Ezután Budapesten élt, de a börtönben megromlott egészségi állapota miatt 1930. január 3-án, 53 éves korában elhunyt. A kolozsvári Házsongárdi temetőben, a családi sírboltban temették el.

MunkásságaSzerkesztés

 
Sándor Imre által használt ex libris

1902-ben csíkszentsimoni Endes Miklós sógorával, Kelemen Lajossal, S. Gyulay Richárddal, Köpeczi Sebestyén Józseffel, Török Pállal és Köblös Zoltánnal megalapították a „Genealógiai Füzetek” című családtörténeti folyóiratot, melynek főszerkesztője lett. Ekkortájt levelezett kora jelentős történészeivel (pl. Szádeczky-Kardoss Lajossal), valamint nagy munkabírással és kitartással kutatta nemcsak a családok leszármazását, címerét, hanem többek között Kolozsvár jelképeit is.

Jellemét leginkább saját néhány sorából ismerhetjük meg, melyet a 10 éves, jubileumi Genealógiai Füzetek bevezetőjében ír: „Bármily csekély anyagi eszközökkel és bármily fogyatékos tudással is működtünk a múltban, most, amidőn folyóiratunk tizedik évfolyamát indítjuk útnak, önérzettel tekintünk a teljesített kötelesség eredményére. Elfogulatlan ítélkező el nem tagadhatja, hogy a magyar családtörténeti irodalomnak hasznos szolgálatot teljesítettünk. Megszólaltattuk a letűnt századok szereplő egyéniségeit, bevilágítottunk az elmúlt idők társadalmi életébe és közelebb hoztuk őseink családi tűzhelyeinek jótékony melegét. Oly küzdelmeket elevenítettünk föl, amelyek nekünk idegenek nem lehetnek. Ugyanazon rögökért folyt a harc, mint ma és ugyanazon vér festette vörösre a vitatott rögöt, mint amely a mi ereinkben buzog. Legnagyobb hálátlanságnak tartjuk elfordulni a múlttól: megtagadni a bölcsőt, mely ringatott, eltaszítani az édesanyát, mely fölnevelt. Ily hálátlanságra csak a tudatlanság késztethet valakit. Azért egyesítettük e folyóirat hasábjain csekély erőnket, hogy minél jobban megismerhessük a múltat s minél nagyobb mértékben róhassuk le hálánkat a múlt iránt. E kegyeletes áldozati oltáron immár tíz éve tartjuk lobogva a lángot s ha gyér világa itt-ott szunnyadozni kezdett, lelkesedésünk tüzével siettünk újra és újra pótolni elhamvadó fényét. Köszönet mindazoknak, akik jóakaratú szándékukban segítségünkre voltak. A jövőben is az lesz a törekedésünk, hogy a belénk helyezett bizalmat megérdemeljük. Ezen ígéretünk hangsúlyozása mellett kérjük további pártfogását. Immár egy évtizedes tapasztalat alapján jelölhetjük ki munkálkodásunk terét. A természetes fejlődés elvénél fogva is hovatovább nagyobb mérvű igények kielégítése várható tőlünk. Büszkék leszünk, ha ezen várakozásnak megfelelhetünk, ha valaha küzdelmeinket siker koronázza!” 1927 nyarán már súlyos szívbetegen végezte Szádeczky-Kardoss Lajos: A székely nemzet története és alkotmánya című művének korrektúráját. Korai halála miatt már nem érhette meg utolsó, nagy tanulmányának kiadását (A székelyek letelepülése, Hargitaváralja-Budapest 1930.)

Jelentős módon hozzájárult a magyar heraldikai emlékanyag közzétételéhez (Czimerlevelek). Az erdélyi heraldika és címeradományozás tudományos feldolgozásának elhanyagoltságára hivatkozva gyűjtötte az ottani címereslevelek adatait. Nemcsak a közgyűjteményekben (Erdélyi Nemzeti Múzeum, Székely Nemzeti Múzeum, vármegyei, városi levéltárak, kollégiumi könyvtárak) őrzött anyagot vizsgálta, hanem törekedett a magánkézben lévő armálisok felkutatására és feldolgozására is (mintegy 100 darab). A két megjelent kötetben összesen 291, 1551–1660 közti eredeti, vagy másolatban, kivonatban fennmaradt, nagyrészt erdélyi fejedelmi adománylevelet közöl időrendben. Áldásyhoz hasonlóan röviden összefoglalja az oklevél alapvető adatait, közli a címerleírást és az esetleges narratiot, a kihirdetés helyét és idejét (ha volt), hozzáfűzi a megjegyzéseit, utal az esetleges szakirodalomra és az armális lelőhelyére. Mindegyik oklevélnél közli a címerek színtelen képeit a címerfestmények vagy a címerleírás alapján, lehetőleg heraldikailag pontos módon. Sajnos a műve befejezetlen maradt, a szerző saját bevallása szerint mintegy 1500 darabra rúgó armálismásolat-gyűjteményének csak a kisebb része láthatott napvilágot.

A Magyar Országos Levéltárba került székely hadtörténeti és erdélyi genealógiai adatgyűjtése. A levéltári anyagából (MOL P593 [1]) 1956-ban sok elpusztult, egy része mikrofilmen (X102) kutatható.

MűveiSzerkesztés

  • A széplaki Petrichevich-Horváth család. Kolozsvár, 1908
  • Genealógiai Füzetek
  • Marostorda vármegye nemes családjai. Genealogiai Füzetek, 2, 1904
  • Czimerlevelek, 1551-1629. I-II. Gyüjtötte Sándor Imre. Kolozsvár : A Genealogiai Füzetek Szerkesztősége, 1910-1912
  • SÁNDOR Imre: Czimerlevelek I–II. A Genealogiai Füzetek

szerkesztősége – Lepage Lajos egyet. könyvkereskedés bizománya, Kolozsvár, 1910–1912.

  • A csíkszentsimoni Endes család levéltára. Kolozsvár, 1910.
  • Czímerhasználat. Kolozsvár, 1911.
  • A csíkszentmihályi Sándor család levéltára. Kolozsvár, 1914. A család megbízásából szerkesztette Sándor Imre. 1. kötet. 1539-1756
  • Kolozsvár czímeres emlékei. Kolozsvár 1920.
  • A székelyek letelepülése. Hargitaváralja-Budapest 1930.

IrodalomSzerkesztés

  • Szinnyei
  • Endes Miklós önéletrajza, OSZK Fol. Hung. 2099
  • Magyar nemzetségi zsebkönyv. Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, Budapest 1905

http://lexikon.kriterion.ro/szavak/3887/