„Történelmi fogalomszótár/B” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
(Új oldal, tartalma: „*Bach-huszárok – 1850-től az Osztrák-Magyar Monarchia Alexander Bach belügyminiszter támasza többek között a hivatalnokserege *bagaudák – harcosok Galliában …”)
 
a
[[Kategória:{{SUBPAGENAME}}]]
*'''Bach-huszárok''' – 1850-től az Osztrák-Magyar Monarchia Alexander Bach belügyminiszter támasza többek között a hivatalnokserege
*'''bagaudák''' – harcosok Galliában (IV. század)
*'''baksis''' – ajándék, megvesztegetés, befolyásolás, korrupció a török megszállás idején Magyarországon a 16–17. században.
*banalitásokb'''analitások''' – földesúri jövedék; a földesúr kizárólagos joga: malom, szőlőprés, kenyérsütő kemence, őrletés, kocsmáztatás, húskimérés stb. üzemben tartására és a jobbágyok kötelezettsége, hogy ezt megszabott díjért használják is.
*'''banderia''' – zászló
*'''bandérium''' – a király v. főúr által kiállított, zászlaja alatt szolgáló és hadba vonuló katonai alakulat a középkori Magyarországon. A bandériumok felállítására Károly Róbert (1308–42) kötelezte az egyházi és világi főurakat saját költségükön. A 16. sz.-tól a főurak az államnak befizetett összegekkel megváltották a bandériumok fenntartását.
*'''basilica''' – középület: igazságszolgáltatáshoz, árusításhoz, később templomnak (ókori Róma)
*'''bazileusz''' – görög korlátlan hatalmú király
*bég – (bej) úr: a mohamedán országokban eltérő jelentéssel bíró, gyakori cím. – 1. eredetileg a török népek nemzetségfőinek, ill. fejedelmeinek címe. – 2. a Török Birodalomban a pasák fiainak, majd a szandzsákok élén álló katonai és polgári hatalmat birtokló főtisztviselők címe.
*beneficium – (lat. ’javadalmazás, jótétemény’) 1. az uralkodó által hűbéri szolgálatért adományozott földbirtok. A birtokbavétel feltételeinek megszegése v. a felek egyike halála esetén a ~ visszavehetővé vált. A főként kisnemeseknek, lovagoknak adományozott ~ már a korai középkor végén (10. sz.) örökölhető lett. – 2. az egyház fenntartására adományozott birtok, javadalom stb. – 3. az 1767. évi úrbérrendezés során „kedvező adottságú” (termékeny) földek elnevezése.
*'''betyár''' – a földesúri önkény, kényszerű katonáskodás és a jobbágyterhek teljesítése elől bujdosó szegénylegény. Többnyire egyéni lázadók voltak; megélhetésüket gyakran rablásból, útonállásból biztosították. Általában az urakat fosztották ki, sokszor élvezték a szegény nép támogatását. A betyárvilág a 19. sz. első felére esett. Legendás betyárok: Angyal Bandi (1760?–1806), Rózsa Sándor (1813–1878), Savanyu Jóska (1845–1907), Sobri Jóska (1809–1837), Vidróczki Márton (1837–1873).
*'''bocskoros nemesek''': a nemesség legszegényebb rétege Magyarországon a kései feudalizmus korában. A birtok nélküli, műveletlen bocskoros nemesek a jobb módot kifejező csizma helyett a szegényparaszti bocskort viselték (nevüket is innen kapták). A reformkorban (1825–48) a polgári átalakulást elősegítő reformok ellenzői közé tartoztak. A jobbágyfelszabadítás (1848) után beolvadtak a parasztságba.
*'''bogumilok''' – Kis-Ázsiából kiinduló eretnekmozgalom Bulgáriában és a Balkán-félsziget északi részén a 10–12. sz.-ban. Mozgalmuk Franciaországban, Itáliában és a Német-római Birodalomban is elterjedt. A jelenségeket Isten két fiának, a jónak és a rossznak a küzdelméből vezették le. A korabeli társadalmi rendet és intézményeket a sátán művének tartották. Tanításaik a 13.sz.-ban központjukká lett Boszniából terjedtek el Magyarország déli részére. Több magyar király (I. Lajos, Zsigmond, I. Mátyás) vezetett hadjáratokat ellenük.
*bők – honfoglaláskori gazdag nemzetségfők.
*boksa – a szénégetők kúp alakú tölgyfarakásokat raktak a fa elszenesítésére, felül füstnyílással, alulról meggyújtva lassú elszenesedés ment végbe, a keletkező faszenet az ókori Görögországban faszénkosárban vitték a városba.
210 111

szerkesztés