„Heraldikai lexikon/Cet” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
[[Fájl:Birštonas,_Lithuania_1995.PNG|thumb|Bálna a litvániai Birštonas címerében]]
 
[[Fájl:Báró_Fischer_címer.PNG|thumb|A [http://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Fischer_c%C3%ADmer#nagyszalatnyai_Fischer báró Fischer] család címere]]
 
[[Kép:Fischer_címer_GHH_2008-2,_79._l.JPG|thumb|A báró Fischer címer egyik változata, négylábú halszörny pajzstartókkal]]
 
[[Fájl:Visboeck,_norvég_halszörny.PNG|thumb|Norvégiai halszörny Adriaen Coenen ''Visboeck'' (1585) című művében. Kompozíciója hasonlít a [[Milánó címere|Visconti hercegek]] címerére.]]
Egykor [[halak|halnak]] vélték, ezért pikkelyes testtel ábrázolták, a szájában gyakran hosszú agyarakkal vagy fogakkal, füllel (és gallérral), bika- vagy kígyófejjel. Az efféle ábrázolások abból adódnak, hogy egykor a legtöbb [[heraldikus]] vagy [[címerfestő]] egyáltalán nem látott valódi bálnát a természetben, ezért annak képi megjelenítését erősen befolyásolták a bestiáriumok leírásai és a cethez kapcsolódó hiedelmek. A heraldikában, főleg a mai modern címertanban, előfordulnak a különféle cetfajták nem-stilizált, természetes alakjának megfelelő ábrázolásai is, gyakran a légzőnyílásból szökőkútszerűen kilövellő vízzel. Az [[angol heraldika|angol heraldikában]] előfordul [[sisakdísz]]ként is, valamint megtalálható a Whalley család és a hasonló nevű apátság címerében, melyek nyilvánvalóan [[beszélő címer]]ek, továbbá Biarritz 14. századi címerében.
 
A Talmud szerint a Leviathan rettenetes bálna, melyet a régi csillagászok a Sárkány csillagképpel azonosítottak. Ezért egyes [[heraldika]]i bálnaábrázolásokat, főleg azokat, melyek [[pajzstartó]]ként szerepelnek, könnyű összetéveszteni a [[sárkány|sárkánnyal]] (vagy a [[tengeri kígyó|[tengeri] kígyóval]]), mert pikkelyes teste nagyon hasonlít ahhoz, de általában nincsenek lábai. Ilyenek pl. a nagyszalatnyai Fischer család 1692-es bárói címerének pajzstartói, a két összekulcsolt halszörny (marina monstra piscium figurae haud absona)<ref>Lásd Gudenus I. 415.</ref> is. Más bálnafájták régen két, ritkán négylábúak voltak, mint pl. a fent nevezett címer egyik változatának pajzstartói. A báró Fischer család pajzstartó halszörnyeinek fókaszerű fejformája megegyezik az Adriaen Coenen (1514 - 1587), holland természetbúvár Visboeck (1585) című művében látható egyik halszörny ábrázolásmódjával. Coenen a halszörny képét [[Conrad Gessner]] (1516–1565), svájci humanistától és természettudóstól vette át,<ref> Coenen heraldikai forrásokat is használt. A tengeri (sün)disznó (histrix) ábráját (mely kis disznó hosszú tüskékkel, s mely előfordul XII. Lajos Francia király, mint Orléans hercege és Blois grófja címerének sisakdíszeként) és leírását például [[Claude Paradin]] 1557-es művéből vette át.</ref> az ő forrása pedig valamilyen [[bestiárium]] lehetett. Egyes tengeri szörnyeket [[Olaus Magnus]]tól kölcsönözött. Miként az a báró Fischer család címerének példáján is látható, a halszörnyek ábrázolásmódja általános mintát követhetett és a bécsi udvar [[címerfestő]]i is ezen mintákhoz fordultak a különleges címerállatok megrajzolásánál.
 
A cet (a [[delfin]] és más [[halak]]) a [[címerleírás]]ban lehet '''nyitott szájú''' (de: abgestanden), ha kitátott szájjal ábrázolják, valamint '''uszonyú''' (de: beflosset, berundelt, gefiedert), ha a testétől eltérő színű uszonnyal (és/vagy farokkal) ábrázolják (pl. vörös uszonyú aranycet). A [[francia heraldika|francia heraldikában]] a bálnát vörös fogakkal ábrázolták és ezt "fogú"-nak (fr: fierté) nevezték. Gyakran fierté a vörös fogú, uszonyú és farkú cet is a francia heraldikában.
A [[kanadai heraldika]] újítása az '''ogopogo''' [[pajzstartó]], egy szörny, melyet a 19. században láttak New Brunswick egyik tavában. Átmenet a bálna és a sárkány között. Mellső lábai is vannak.
 
<gallery perrow ="53">
Kép:Morhon.PNG|Morhon
Kép:Crest_abandain.PNG|Morhon sisakdísz
 
A cet régen olyan víziszörny volt, mely az alsó, az alvilág, a déli égbolt, a külső hideg és sötétség, a tél, a halál megtestesítője. Pozitív párja a [[delfin]] volt. A régi hiedelmek szerint más állatokhoz ([[bika]]) hasonlóan a Földet egy vagy több óriáscet hordozza a hátán. A középkori művészetben gyakran ábrázolták a pokol bejáratát a halszörnyeteg nyitott szájaként. Ugyanakkor a Jónást elnyelő cet, melyet a középkori ábrázolásokon több állat testrészeiből állítottak össze, a saját testén belül óvja meg a háborgó tengerbe vetett prófétát, majd biztonságosan partra teszi.
 
A különféle tengeri szörnyekről [[Abraham Ortelius]] ''Islandia'' című térképe (1585) ad képet, mely ''Theatrum orbis Terrarum'' (Antwerpen, 1587) című atlaszából való. (A holland mellett több kiadása is ismert: 1585, 1587, 1590 [latin], 1591 [német], 1592 [latin], 1595 [latin], 1598 kétszer [egyik francia], 1601 [latin], 1602 [spanyol és német], 1603 [latin], 1606 [angol], 1608/1612 [olasz], 1609/1612 [latin], 1609/1612/1641 [spanyol].) A tékép hátulján a nagybetűkkel jelölt 13 tengeri szörny leírása is szerepel, melyek közül sokat vett át [[Olaus Magnus]], ‘‘Carta Marina‘‘ (1539) című térképéről, de Olaus Magnus egyes szörnyei megtalálhatók Adriaen Coenen könyvében is. A bálnák egyes fajtái között vannak olyanok, melyeket négy lábbal, két mellső lábbal vagy lábak nélkül ábrázoltak.
 
'''Ortelius ''Islandia'' című térképének változatai és tengeri szörnyei'''
<gallery perrow=”5”>
Kép:Ortelius,_Islandia_161_1592.jpg|Islandia, 1592
Kép:Ortelius,_Islandia_161,_1592, 2.jpg|Islandia, a Theatrum orbis terrarum 1592-es másik kiadásából
Kép:Ortelius,_Islandia_161,_1598.jpg| Islandia, 1598
Kép:Ortelius,_Islandia_161,_1609.jpg| Islandia, 1609
Kép:Ortelius_NAHVAL.JPG|A. a közönségesen NAHVALnak [narvál] nevezett hal. Ha valaki eszik belőle, azonnal meghal. A feje elején kiálló fog van, mely hét rőfnyire [több mint 3 m vagy 11 láb] áll ki. {1608/1612 ol} Egyesek ezt az egyszarvú szarvaként árulták. Jó ellenszernek és erős gyógyszernek tartják a mérgekkel szemben. Ez a szörny negyven rőfnyi hosszú.
Kép: Ortelius_Roider.JPG|B. a ‘‘Roider‘‘ százharminc rőf hosszúságú hal, melynek nincs foga. A húsa nagyon jó, egészséges és ízletes. A zsírja kiváló mindenféle betegségre.
Kép:Ortelius_BURCHVALUR.JPG|C. a BURCHVALUR feje nagyobb, mint az egész teste. Nagyon sok erős foga van, melyből téglákat {1598 fr. és 1606 en. sakkfigurákat}készítenek. A hossza 60 rőf.
Kép: Ortelius_Hyena.JPG|D. a ‘‘Hyena‘‘ vagy tengeri disznó olyan halszörny, melyről ‘‘Olaus Magnus‘‘ 21. könyvében olvashatsz.
Kép: Ortelius_Ziphius.JPG|E. a ‘‘Ziphius‘‘ {csak az 1606-os angol kiadásban, talán a ‘‘Xiphius‘‘, a kardhal megfelelője} rettenetes tengeri szörny, mely egy harapással nyel el egy fekete fókát.
Kép:Ortelius_bálna.JPG|F. az angol bálna harminc rőf hosszú. Nincs foga, de a nyelve hétrőfnyi. [A térképen mellső és kisebb hátsó lábakkal ábrázolták.]
Kép:Ortelius_HROSHUALUR.JPG|G. a HROSHUALUR, vagyis a tengeri ló a nyakáról lelógó sörényű, akárcsak a ló. Gyakran ejti nagy rémületbe a halászokat.
Kép:Ortelius_legnagyobb_bálna.JPG|H. a legnagyobb bálnafajta, mely csak ritkán látható. Inkább kis szigetnek tűnik, mint halnak. Óriási mérete és testének súlya miatt nem tudja követni vagy üldözni a kisebb halakat, mégis sokat ejt zsákmányul természetes ravaszsága által, melyet élelme megszerzésére használ. [A térképen mellső lábakkal ábrázolták.]
Kép:Ortelius_SKAUTUHVALUR.JPG|I. a SKAUTUHVALUR olyan hal, mely teljesen sörtékkel vagy csontokkal van fedve. Némileg hasonlít a cápára, de sokkalta nyagobb. Ha előbukkan, olyan, mint egy sziget és az uszonyaival hajókat borít fel.
Kép:Ortelius_SEENAUT.JPG|K. a SEENAUT {1598/1610/1613 de: tengeri ökrök}, szürke színű tengeri tehenek. Néha kijönnek a tengerből és csapatosan táplálkoznak a parton. Az orruknál kis zacskó függ, melynek segítségével {1598 fr: meg tudják őrizni a táplálékukat és} meg tudnak élni a vízben. Ha kiszakad, a földön élnek, más tehenekkel együtt.
Kép:Ortelius_STEIPEREIDUR.JPG|L. a STEIPEREIDUR, a bálnák legnemesebb fajtája, mely a halászok védelmében harcra kél más bálnákkal is. Rendeletek tiltják, hogy bárki megsebesítse vagy megölje ezt a bálnát. A hossza legalább 100 rőf. [A térképen lábak nélkül ábrázolták.]
Kép:Ortelius_STAUKUL.JPG|M. a STAUKUL. A hollandok ‘‘Springval‘‘nak hívják. Megfigyelték, hogy egész nap egyenesen felfelé áll a farkán. A nevét az ugrásáról kapta. A tengerészek és halászok nagyon veszélyes ellenfele és mohón kap az emberi hús után.
Kép:Ortelius_ROSTUNGER.JPG|N. a ROSTUNGERt ‘‘Rosmar‘‘nak is nevezik {1598 fr hiányzik}, mely hasonlít a tengeri borjúra. Lemegy a tenger aljára, mind a négy lábán, melyek nagyon hosszúak {1598 fr hiányzik}. A bőrét nehezen üti át bármilyen fegyver. Tizenkét órán át alszik a sziklákon két hosszú fogán függve. Mindegyik foga legalább egy rőf hosszú és az egész teste tizennégy rőfnyi.
</gallery>
 
'''Olaus Magnus Skandinávia térképe (''Carta Marina'', 1539), annak egyes földrajzi területei és azok tengeri szörnyei'''
<gallery perrow=”5”>
Kép:Olaus_Magnus,_Carta_marina,_1539.jpg|Carta marina (Velence, 1539)
File:Carta_Marina.jpeg|Carta Marina
Kép:Olaus_Magnus'_Map_of_Scandinavia_1539,_Section_A,_Iceland.jpg|A – Izland, a térkép bal felső sarka
Kép:Olaus_balna_L.jpg|A bal alsó sarokban egy angol hajó egy óriási bálnán horgonyoz. A hátán tengerészek főzik az ételüket (a jelzése L). Olaus Magnus szerint: „A bálna bőre úgy néz ki, mint a homok a tengerparton. Ezért, amikor hátát a habok fölé emeli, miként azt gyakran teszi, a tengerészek teljesen összetévesztik egy szigettel.” Az, hogy itt angol hajóról van szó, a Szt. Brendan, ír szerzetes 6. századi nyugati utazásairól szóló történetekre vonatkozhat, akit Olaus „angol apátnak” nevez. Róla a következőket írja: „A szentek cselekedetei megemlékeznek arról, hogy ő és társai miként jutottak egy Jasonnak nevezett hatalmas halra. Meggyőzvén magukat, hogy ez egy sziget, partra szálltak és tüzet raktak rajta, de mihelyt észlelték, hogy a hal mozog, rögtön a hajójukra menekültek és épphogy sikerült megmenteniük az életüket, mielőtt a hal lemerült.” Olaus ezután a bálnákkal folytatja és emlékeztet arra, hogy az ilyen viselkedésről szóló beszámolókat nem lehet félvállról venni.
Kép:Olaus_tengeri_szorny_K.jpg|Zenész játszik trombitán a hajót támadó tengeri szörnyeknek (a jelzése K).
Kép:Olaus_szarnyas_tengeri_szorny,_flyfish.jpg|A bal alsó sarokhoz közel szárnyas tengeri szörny, repülőhal
Kép:Olaus_Magnus'_Map_of_Scandinavia_1539,_Section_B,_Lappland,_Finland.jpg|B – Lappföld, Finnország
Kép:Olaus_tengeri_kigyo.jpg|Hatalmas vörös (tengeri) kígyó támad egy hajóra. Olaus Magnus szerint a hossza több mint 200 láb és 20 láb széles. A Bergen közeli tengerpart barlangjaiban és üregeiben él. (Jelzése D)
Kép:Olaus_C,_dani.jpg|A kígyó fölött egy szörny (cete) süllyeszti el a dánok hajóját, akiket Olaus Magnus különösen is gyűlölt. (Jelzése C)
Kép:Olaus B,_tengeri_szörnyek.JPG|A cet fölött B-vel jelzett tengeri szörnyek, melyeket Coenen is átvett
Kép:Olaus_Magnus'_Map_of_Scandinavia_1539,_Section_C,_The_North_Pole.jpg|C – Északi sarkvidék
Kép:Olaus,_mokus,_squir.jpg|Ezen térképrész aljához közel emberek vadásznak fókákra kis jégtáblákról. Tőlük jobbra [[evet|mókus]] a farkát vitorlaként felemelve szeli át a tavat egy kis jégtáblán. A mókusokról ezt írja: „Mókázásuk a megfagyott havon rendkívül élvezetes látványt nyújt.”
Kép:Olaus_Magnus'_Map_of_Scandinavia_1539,_Section_D,_Western_Islands.jpg|D – A nyugati szigetek
Kép:Olaus_leviathan_or_spout.jpg|Itt a tengeri szörnyek vannak túlsúlyban. A tengerből előbukkanó fej a „vízköpő” (en: „Spouter”) vagy leviathan, mely háromszáz láb hosszú. (Jelzése O)
Kép:Olaus_K,_pig.jpg|A „vízköpő” alatt „disznószörny” van, melyet 1537-ben láttak az Északi-tengerben. Úgy tartották, hogy halfarka van, lábai hasonlók a sárkányéhoz, az oldalain szemek, a hátán félhold van. (Jelzése K)
Kép:Olaus,_D,_E,_xiphias.jpg|Jobboldalt egy xiphias látható, melynek bagolyfeje és hosszú csőre van. Egy olyan szörny támadja, aki a hajók alá úszik és úgy süllyeszti el azokat, hogy hátának uszonyával [tine] felhasítja törzsüket, majd felfalja a személyzetüket. (Jelzésük D, illetve E)
Kép:Olaus_Balnea,_Orcha.JPG|Bálna (Balnea) és gyilkos bálna (Orcha). (Jelzésük L)
Kép:Olaus_Magnus'_Map_of_Scandinavia_1539,_Section_E,_Norway_and_Sweden.jpg|E – Norvégia és Svédország. Ez a szekció az említett országok középső részét ábrázolja, feltünteti a helyneveket, a földrajzi jellemzőket és bemutatja a két királyt.
Kép:Olaus_M,_norway.jpg|Norvégia királya háttal ül a tengernek. Alatta, „Tilemarchia” vidékén egy hatalmas kígyó bukkan fel. (Jelzése M)
Kép:Olaus,_Vacca_Marina.jpg|A tengeri tehén („Vacca Marina”) a norvég királyhoz közel látható.
Kép:Olaus_Magnus'_Map_of_Scandinavia_1539,_Section_F,_Moscovie.jpg|F – Muszkaország (Oroszország)
Kép:Olaus_Magnus'_Map_of_Scandinavia_1539,_Section_G,_Scotland,_England.jpg|G – Skócia és Anglia
Kép:Olaus_Magnus'_Map_of_Scandinavia_1539,_Section_H,_Denmark,_Sweden.jpg|H – Dánia, Svédország
Kép:Olaus_F.jpg|Dánia királya fölött balra, Norvégia partjainál egy embert halak támadnak meg. A jelenetet a ’’Historia’’ írja le, közelebbről az ’’Egyes halak vadságáról és mások barátságosságáról’’ című fejezet, melyből a következőket tudjuk meg: „Itt egy ember úszik a sós tengerben, melyet áruló és falánk módon a cápák családjából való halraj támad meg… lehúzzák a mélybe, nem is annyira a fogaikkal, mint inkább a súlyukkal és felfalják a lágy részeit… Majd egy sugár tűnik fel a színen, bűntetteik megtorlója, átrohanva a vizeken, a Természet által uszonyaiban felfegyverezve. Sietős mozgással elűzi az orvul támadókat, akik lefelé húzzák az embert és a legjobb tudása szerint arra ösztönzi, hogy ússzon el onnan.” Megvédi az embert a támadóktól és partra segíti, miként azt a delfinekről is mondani szokták. (Jelzése F)
Kép:Olaus_Magnus'_Map_of_Scandinavia_1539,_Section_I,_Livonia.jpg|I – Livónia
Kép:Title_Page_of_Olaus_Magnus'_Historia.jpg|Olaus Magnus ''Historia de gentibus septentrionalibus''(Róma, 1555) című könyvének címlapja, melyben leírja térképének egyes tengeri szörnyeit is.
</gallery>
 
 
99 520

szerkesztés