„Címerhatározó/Hunyadi címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
21. sor:
László, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország, stb. királya [...], Ausztria és Stájerország hercege, Morvaország őrgrófja, stb. [...] kegyesen és őszintén kedvelt hívünket, tekintetes és nagyságos Hunyadi Jánost, korábban országunk kormányzóját, az erdélyi országrészbeli Beszterce városunk és kerületünk fölé az örökös grófi méltóságba és tisztségbe felemeltük és kiemeltük, ahogy ezt erről kiadott oklevelünkben részletesebben, világosabban, valamint szabályosabban kifejtettük. Hátravan, hogy az általa érzett megérdemelt szeretetet több és nagyobb bizonysággal kössük össze, miután a tisztességét növeltük, magasabb és illő jelvényekkel és ékességgel szaporítsuk. Idáig ugyanis szent királyi elődeink kegyelméből a fentmondott János gróf, az elődei és családja részére, jótékony ajándékként adományozott címer, azaz nemesi jelkép gyanánt egy égszínkék mezőben a szárnyát kissé felemelő, egy aranygyűrűt a szájában hordozó, természetes színnel megfestett hollóval bírt és nyilvánosan ezt használta. Mi pedig ettől fogva új tisztességének és nagyszerű méltóságának jelvényeként főpapjaink és báróink tanácsára adunk és a fenntemlített korábbi címeréhez hozzáadunk egy fehér mezőben felemelkedő, szétterpesztett lábú, nyitott szájú, a tombolóhoz és a támadóhoz hasonló, és az egyik mellső lábán, mint kézzel arany koronát tartó, vagy mintegy odaadó, vörös színű egész oroszlánt; úgy hogy mind a két, megkettőzött címer kereszt alakban színei szerint szétválasztva, egy és ugyanazon pajzsra legyen odatéve és elhelyezve. Ezen pajzs fölé legyen téve egy, a szokott díszeket innen és onnan leeresztő aranyozott koronás sisak, sisakdíszként pedig foglaltasson be két, hasonlóképpen aranyozott, fölényúló szárny alakja. [...], A vörös oroszlán alakja a fehér mezőben azt jelenti, hogy az előbb mondott János gróf a mostani távollétünk idejében, tudniillik ezen országunk viszályainak lecsillapítása után János gróf az általános kormányzói hivatalt saját becsületére és terheire nevünkben elvállalta és magára vette, mindaz, amit országunk védelmére és jogaink oltalmazására alkalmas volt, azt végrehajtotta, megtette és elvégezte, őszinte hűségben és aggodalomban, amely őszinteséget a fehér szín jelzi, amelyekben mivel több ízben több bátor háborút indított a saját és övéinek vérét hullajtva nagy lélekjelenléttel és — ahogy mondani szokás — oroszlán merészségével, nem méltatlanul hasonlították őt a harcoló és vérvörös oroszlánhoz, az pedig, hogy az a mellső lábai közül az egyikben arany koronát tart és odaad, nyíltan azt jelenti, hogy a fentmondott János gróf koronánk jogait és azok birtoklását saját fáradtságával és verejtékével a támadók kezéből kiragadva és hűségesen, miután képességét felajánlotta, fenségünknek átadta és kiváló közreműködésével visszaállította, minket azok kormányzásába szerencsésen bevezetett. [...] Kelt Pozsonyban, a Szent Szűz előtti pénteken, az Úr 1453 esztendejében [...]
"A legtöbb, alacsony sorból felkapaszkodott uralkodónak szüksége van arra, hogy igazolja ősi származását. Nem volt ebben kivétel Mátyás sem, és hű tollnokai mindent megtettek, hogy előkotorják a régi, nem létező pergameneket. Luxemburgi Zsigmond 1409-ben adományozta kedvelt udvari vitézének, Vojknak Hunyad várát és tartozékait. A megbecsült nemes talán havasalföldi bojár lehetett, mielőtt magyar szolgálatba lépett. Erre utal az is, hogy híressé vált fiát eleinte Hunyadi Oláh Jánosnak nevezték, s Valachia fehér lovagjaként emlegették. A példátlan gyorsasággal felemelkedő famíliáról azt rebesgették a rossznyelvek, hogy Vojk szépséges hitvese ágyába fogadta az uralkodót, s tőle született a derék törökverő. (Persze az sem kizárt, hogy maga Mátyás állt e híresztelés mögött, hogy ezzel bizonyítsa királyi származását) Zsigmond állítólag különleges aranygyűrűt ajándékozott a készséges hölgynek. A monda szerint a gyűrűt később elrabolta egy holló a fiatal Hunyaditól, ám nagybátyja egyetlen nyílvesszővel leterítette a kincsvadász madarat. Az 1470-es években itáliai tollnokok már római vérből születettként dicsőítették Mátyást. A Hunyadi család és a római Corvinus nemzetség rokonságának ötletét is a címerükben megjelenő holló (corvus) képmása inspirálta.
Talán ezzel akarták elhomályosítani a császári sas nimbuszát. A csőrében gyűrűt tartó holló leggyakrabban a pénzkölcsönzők, bankárok jelképe volt. Feltehetően a család megalapítói is pénz- és zálogügyletekkel foglalkoztak eleinte. Román források szerint Vojk birtokában volt a Holló Köve (Piatra Corbului) nevű uradalom, s innen kölcsönözhették a jellegzetes állat alakját. Több humanista történetíró említi, hogy Hunyadi János Havasalföld mellett található dunai szigeten, Covinumban látta meg a napvilágot, mely azonos lehet Kevével. A hollót sokan megvetik ugyan, de kétségtelenül az egyik legintelligensebb madár, amely sokszor túljár a sas eszén is." (Szabó Zoltán, Hegedűs Péter: Megnyúzott ország legendás királya. Interpressz Magazin, 2008. május) [http://www.interpressmagazin.hu/index.php?page=archivum&cid=222]
|