„Címerhatározó/Somkereki címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
== Somkereki [alias] Erdélyi ==
53. sor:
A Somkereki Erdélyiek jelentős szerepet játszottak ''Erdély'' késő középkori és kora újkori
történetben. A család nevét és gazdagságát megalapozója ''Somkereki Antal'',1<ref>Somkereki Antal életpályájáról bővebben ld. WEISZ SZIDÓNIA: ''Somkereki Antal, egy erdélyi nemes Luxemburgi
Zsigmond szolgálatában''. Kézirat.</ref> ''Luxemburgi
Zsigmond'' hű udvari embere alapozza meg, aki Garai nádor familiárisaként jelen volt Zsigmond
70. sor:
hogy a család birtokaival együtt a Teleki család tulajdonába került. Ezt a feltételezést az
is alátámasztja, hogy egy ideig a Teleki család marosvásárhelyi levéltárában őrizték, jelzete
7247 volt.2<ref>JÉKELY ZSOMBOR: ''A Zsigmond kori magyar arisztokrácia művészeti reprezentációja''. In.: ''Sigismundus Rex et Imperator – Művészet és kultúra Luxemburgi Zsigmond korában''. Szerk. TAKÁCS IMRE Budapest, 2006. 409. (A továbbiakban: JÉKELY, Arisztokrácia)</ref> Jelenleg a ''Magyar Országos Levéltár'' címereslevél gyűjteményében, a DL104871-es jelzet alatt található.
Az
A ''protocollum'' tartalmazza az ''intitulatiót'', az ''inscriptiót'' és a ''salutatiót''; az ''invocatio'' hiányzik. Mivel ''Magyarország''on a címeradományozás a király hatáskörébe tartozott, az ''intitulatio'' ''Luxemburgi Zsigmond''nak az éppen aktuális méltóságlistáját tünteti fel.6<ref>„Sigismundus dei gratia romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc. Rex......” Somkereki címereslevél, MOL DL 104871. (A továbbiakban: MOL DL 104871)</ref> Annak ellenére, hogy ''Somkereki Antal'' magyar nemes, Zsigmond német királyként adja a címert. Ez azzal
magyarázható, hogy Antal birodalmi címert kap, valamint hogy a címereslevél szövege is a
birodalomnak tett szolgalatokat említ.
A következő szerkezeti egység az ''inscriptio'', vagyis az adományozott megszólítása. Eltérően
a magyarországi címereslevelekben általában használt ''omnibus Christi fidelibus tam
presentibus quam futuris presentium notitiam habituris bevezetéstől'',7<ref>DÉCSÉNYI GYULA: A somkeréki Erdélyi család 1415-ös címeres levele és nemzedékrendje. ''Turul'', 1892/3, 106.</ref> a Somkereki címereslevél közvetlenül megszólítja Antal nemest, a néhai ''Somkereki Miklós'' fiát, a király és a birodalom hűséges és kedvelt hívét.8<ref>MOL DL 104871. „nobili Anthonio quondam Nicolai de Somkerek nostro et sacri imperii fideli dilecto”.</ref> A ''salutatio'' nem a gyakran használt ''salutem in eo qui dat regibus regnare et victoriose triumphare'', hanem az ''inscriptió''hoz hasonlóan személyesebb (''gratiam regiam et omne bonum'').
A megszólítás és üdvözlés után következik a ''contextus'', amely az oklevélbe foglalt jogi
intézkedést, jelen esetben a címeradományozást tartalmazza. Az ''arengá''val kezdődik, amely
nagy gonddal van megszerkesztve, és erős királyi propagandát sugall, nagy hangsúlyt fektetve
a királynak azon előjogára, miszerint csak ő adományozhat címert. Ennek megfelelően a
nemesi státus, összes szimbólumával együtt úgy függ és ered a királyi kegytől, mint ahogy a
sugarak a naptól.9<ref>„A claro lumine throni cesaree, velud e sole radii, nobilitates alie legitimo iure procedunt et omnium nobilitatum
insigna ab imperatoria maiestate dependent, ut non sit dare alicuius generositatis insignie quod a gremio non prouenet cesaree claritatis”. Vö. MOL DL 104871.</ref>
A ''narratio'' sajnálatos módon szűkszavú, csak a ''multiplicia merita'' kifejezés utal az
adományozás okára. Hogy ''Somkereki Antal'' esetében konkrétan milyen szolgálatokról is van
szó, nem tudhatjuk pontosan. ''Kelemen Lajos'' szerint a nikápolyi csatában tanúsított vitézségével
bizonyult méltónak erre a királyi kegyre,10<ref>KELEMEN LAJOS: Magyar emlékek – Gernyeszeg, ''Magyar Nép'' III. Évf., 42. szám, 1923 okt. 20, Kolozsvár. 2. A nikápolyi
csatában való részvétel említése gyakori motívum a Zsigmond-kori címereslevelekben. Érdekes módon
többször akár tizenöt-húsz év is eltelt a csata és az adományozás között. Mivel a nikápolyi csata az egyik legnagyobb magyar veresség volt a középkor folyamán, érthető, hogy a kortársak hosszú ideig emlékeztek rá. Aki részt vett benne és túl is élte, nem felejtette el megemlíteni a királyi kegy kérésekor.</ref> amiért azonban már korábban megkapta jutalmul a gernyeszegi doméniumot.11<ref>''A Római Szent Birodalmi Gróf Széki Teleki család oklevéltára'' Szerk. BARABÁS SAMU Budapest, 1895. (A továbbiakban:
TOkl).301.</ref> Mivel az Antal által szerzett összes többi privilégium
(birtokadományok, pallosjog, várépítési engedély, vásártartási jog stb.) esetében az adománylevél
megemlíti az adományozás konkrét okát, valószínűbbnek tekinthető, hogy a címereslevélben
feltüntetett ''multiplicia merita'' azt a körülbelül húsz éves karriert jelenti, amely alatt
hűséggel szolgálta Zsigmondot. Az armális kihangsúlyozza, hogy az adomány megérdemelt,
és hogy ''„nem tévedésből, sem meggondolatlanságból, hanem szent birodalmi fejedelmeinek,
grófjainak, báróinak és főurainak bölcs tanácsa hozzájárulásával és a király tudtával”'',12<ref''>„Non per erorem aut improvide, sed sano principium, comitum, baronum et procerum nostrorum et sacri imperii
fidelium dilectorum accedente consilio, ac de nostra scientia”''. (Décsényi Gyula fordítása) MOL DL 104871</ref> Garai nádor13<ref>Antal 1414-től Garai nádor familiárisa és udvari főembere. JÉKELY, Arisztokrácia. 409.</ref> ajánlására kapja ''Somkereki Antal'' a címert.
A címer fő előnye az volt, hogy Antal, rokonai és valamennyi törvényes örököse katonai
hadviseléseken, lovagi tornákon és más eseményeken is viselhette.14<ref>MOL DL 104871 „in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni exercito militari gestare valeatis pariter et deferre”.</ref> Azonban a címer nem
csak ezért jelentett fontos privilégiumot a Somkerekieknek. Mivel az armális megengedte,
hogy a címert valamennyi jelentős társadalmi eseményen használják, ezzel a nemesi státusuk
fényét is emelte, ugyanakkor hozzájárulhatott egyfajta családi identitástudat kialakulásához
is. Nem elhanyagolandó az sem, hogy a király is nyert ebből az adományból, ugyanis gazdagon
felszerelt kísérete az ő tekintélyét is növelte külföldi útjai során.
Az oklevél záró részén található ''sanctio'' kifejti, hogy az adományozás végleges és megtámadhatatlan,
valamint kilátásba helyezi azt is, hogy mi vár a kételkedőkre. Konkrét büntetésről
ugyan nincs szó (mint például a Mindszenti címereslevélben15), azonban a király legsúlyosabb
haragja sújtja a „kételkedőket”.16<ref>MOL DL 104871 ''„Nulli ergo omnino hominum liceat hanc nostre concessionis, elargitionis et confirmatinis paginam
infringere aut ex quovis ausu temerario contraire. Si quis autem hoc attemptare presumpserit, indignationem
nostram gravissimam se noverit incursurum...”''.</ref> Ez a „legsúlyosabb harag” pedig jól ellensúlyozza, ugyanakkor hangsúlyozza is a korábban már többször említett királyi kegyet, ezzel is kiemelve az adomány értékét.
Az adományozás helye és időpontja ''Konstanz, 1415 január 26''. A keltezés nem az egyházi
naptárnak megfelelő formulákkal van feltüntetve, hanem a hónap és nap, valamint Zsigmond
király uralkodása évfordulóinak megnevezésével.17<ref>MOL DL 104871 ''„Datum Constantie, anno domini Millesimo quadringentesimo quinto decimo, vicesimo sexto
die mensis Ianuarii, regnorum nostrorum anno Hungarie etc. vicesimo octavo, romanorum electionis quinto, coronationis vero primo”''.</ref>
A Somkereki család a Becse-Gergely nemzetségből származott, amelynek esetleges címerére
való utalás rá nem maradt fenn. Csoma József feltételezi, hogy a nemzetségnek létezett,
ha nem is konkrétan címere, de címer jellegű emléke, amelynek bizonyos elemeire lehet
következtetni összehasonlítva a leszármazottak (jelen esetben a Somkereki Erdélyiek és a
Bethlenek) címereit.26 Mindkét címeren megjelenik a koronás kígyó, ami Csoma szerint nem
lehet véletlen egybeesés, ez a motívum nem lévén nagyon elterjedt. Mivel két rokon család
címerében jelenik meg ugyanaz a ritka motívum, ez lehetett akár a nemzetségi jelkép is.27
<center>''A címer leírása''</center>
A ''Somkereki'' címer festőjét név szerint nem ismerjük, de figyelembe véve a többi konstanzi
— főleg a ''Liptai, Hótvafői'' és ''Tamásfalvi'' — címerrel való stilisztikai hasonlóságokat, megállapítható,
hogy az úgynevezett ''„első konstanzi címerfestő”'' munkája.18<ref>''Áldássy Antal'' a hasonlóságokra alapozva az összes konstanzi címert egy festő munkájának tartotta (Vö. ÁLDÁSSY
ANTAL: ''Cimertan''. Budapest, 1923. 48.), Ezt az állítását a művészettörténeti kutatások cáfoljak, ugyanis a szakirodalom
egy lényegesen árnyaltabb helyzetről számol be. ''Radocsay Dénes'' már több konstanzi címerfestőt említ
Vö. RADOCSAY DÉNES: Gótikus magyar címereslevelek ''Művészettörténeti Értesítő'' 1957, 274-276. (A továbbiakban:
RADOCSAY), míg a legújabb kutatások már a geronai ''Martyrologium'' műhelyéhez kötik ezeket a festőket. Vö. JÉKELY, Arisztokrácia, 299.</ref> A címereslevélből hiányzik
a címerleírás, a szöveg csak az oklevél elején lefestett képre utal. Mivel ez a címerkép
egy kiváló állapotban fennmaradt és művészeti szempontból is kiváló munka, ezért leírás
nélkül is pontosan tudjuk, hogy Zsigmond király milyen címert adományozott hívének, ''Somkereki
Antal''nak.
A címer késői gótikus típusú, stilisztikai és szerkezeti szempontból is megfelel a kor valamint
a magyar heraldika szabályainak. Balra dőlt, kék színű kerek pajzson kiterjesztett
szárnyú19<ref>A gólyát leggyakrabban zárt szárnyakkal ábrázolják a címereken, FOX-DAVIES—ARTHUR CHARLES: ''A Complete
Guide to Heraldry''. New York, 1993, 247. A gázlómadarak felemelt szárnyakkal nyelik le táplálékukat, így a Somkeréki
címer gólyája jó példa a magyar heraldikában nagy szerepet kapó természetességre.</ref> ezüst gólyát ábrázol, fején liliomdíszes aranykoronával, csőrével a nyaka köré tekeredő
arany kígyó fejét készül leharapni.20<ref>BÁRCZAY OSZKÁR: ''A heraldika kézikönyve'' Budapest, 1897. 149. Bárczay szerint a kígyó jelenléte azzal magyarázható,
hogy a címertani ábrázolásokon így különböztetik meg a gólyát a darutól. Vö. 26. jegyzetpont!</ref> A szintén balra dőlő ezüst csőrsisakon található
három ágú arany koronából emelkedik ki a sisakdísz, amely azonos a címeralakkal, annyi eltérésel,
hogy a sisakdíszen a gólya lábai nem láthatók. A sisaktakaró kék és ezüst. A címerképet
négykaréjos aranykeret21<ref>A négykaréjos keret gótikus sajátosság, francia hatásra került a konstanzi címerekre. Ld. RADOCSAY 274.</ref> övezi, ezt pedig egy külső, négyszögletes keret veszi körül. A
belső, arany keret mezője vörös, a kereté pedig kék. A kék négyszög sarkait négy angyal22<ref>Az angyalok ilyen ábrázolása ritka a Zsigmond-kori címereken, a ''Keszői címer'' két felső sarkában található még hasonló.</ref> díszíti. A négykaréjos arany keret és a színek23<ref>Az arany, ezüst, kék és vörös színezés az első konstanzi címercsoport jellemzője, a későbbi címereken már más
színek is feltűnnek.</ref> a ''Konstanz''ban kiadott címerek sajátossága.
''Somkereki Antal'' címerének elemzésekor nem hagyhatók figyelmen kívül a heraldikai
szakirodalomban felmerülő kérdések és állítások. Az egyik ilyen érdekes kérdés az, hogy
használt-e a család már korábban is címert? A Somkereki Erdélyiek nyilvánvalóan az Antal
által szerzettet használták, azonban mi történt korábban? ''R. Kiss István'' állítása szerint ''Somkereki Antal'' már korábban is használt címert és az 1415-ös adomány ezt a címert erősíti meg.
Ezt a teóriát magyarázva idéz a címereslevélből (''... arma tua ... concedimus'').24<ref>R. KISS ISTVÁN: Természetes ábrázolás az 1526. év előtti magyar czímerekben ''Turul'', 1903/3. (Továbbiakban: R.
KISS)</ref> Azonban az
''R. Kiss'' által felhasznált idézetből kimaradt a ''„hic”'' névmás, ami teljesen megváltoztatja az
említett idézet értelmét. A szöveg pontosan úgy hangzik, hogy „''arma tua hic depincta''25<ref>A szerző kiemelése.</ref> ''concedimus''”, tehát a Zsigmond által kiadott armális az ott lefestett címert engedélyezi, nem egy korábbi használatát teszi törvényessé.
A Somkereki család a Becse-Gergely nemzetségből származott, amelynek esetleges címerére
való utalás rá nem maradt fenn. ''Csoma József'' feltételezi, hogy a nemzetségnek létezett,
ha nem is konkrétan címere, de címer jellegű emléke, amelynek bizonyos elemeire lehet
következtetni összehasonlítva a leszármazottak (jelen esetben a Somkereki Erdélyiek és a
Bethlenek) címereit.26<ref>Azért csak ezt a kettőt, mert a többi leszármazott esetleges címeréről nincs adatunk.</ref> Mindkét címeren megjelenik a koronás kígyó, ami Csoma szerint nem
lehet véletlen egybeesés, ez a motívum nem lévén nagyon elterjedt. Mivel két rokon család
címerében jelenik meg ugyanaz a ritka motívum, ez lehetett akár a nemzetségi jelkép is.27<ref>Vö. CSOMA JÓZSEF: A Dorozsmai és Becse-Gergely nemzetség czimere ''Turul'' 1902/1. 9-10. (A továbbiakban
CSOMA), Így ''Bárczay Oszkár'' állítása, miszerint a kígyó csak azért jelenik meg, hogy megkülönböztesse a gólyát a darutól, nem állja meg a helyét.</ref>
Ha ez a feltevés helytálló, akkor érthető a kígyó jelenléte a Somkereki címeren. A gólyamotívum
felhasználásának oka nem annyira nyilvánvaló, azonban van egy lehetséges magyarázata.
A címeradományozás előtt tíz évvel ''Somkereki Antal'' birtokába került a gernyeszegi
domínium. Az ehhez tartozó ''Sáromberke'' településén a mai napig jelentős számú fehér gólya
állomány található, amelynek a ''Maros'' folyó közelsége jó életteret biztosít. Ha ez a gólyaállomány
már a középkorban is ott élt, akkor ez egy lehetséges magyarázat lehet a gólya jelenlétére
a Somkereki címeren.
Zsigmond király nem az ősi címer használatát engedélyezi, hanem nagyon valószínű,
hogy annak egy motívumát ötvözi egy új címeralakkal, és így alakíttat ki egy saját címert hívének,
''Somkereki Antal''nak. Ezért a két állat közösen tekinthető címeralaknak. Egyrészt, mivel
a nemesi társadalomban nagy jelentőséget tulajdonítottak az ősi jellegnek (ebben az esetben
a kígyómotívumnak), másrészt azonban ''Erdélyi Antal'' már egy új családot képvisel, ezért
a címerében ugyanolyan fontos pozíciót foglal el az új elem (a gólya) is.
''R. Kiss István'' szerint példátlan az ősi címeralak „felfalatása” nem jellemző a magyar heraldikára.28<ref>Vö. R. KISS.</ref> A Somkereki címer esetében azonban nem erről van szó. A régi címerképből nem
lesz mellékalak, hanem inkább egy új, összetett címerképről beszélhetünk. Ez a kettős címerkép
pedig már az új család identitását fejezi ki, egyfelől megjelölve az eredetet, másrészt pedig
utalva az új elemre is. Érdekes a koronának a gólya fejére való helyezése, mivel a koronát
általában a vékony nyakú állatoknál a nyakon szokták ábrázolni.29<ref>CSOMA, 10.</ref> Valószínű, hogy a korona
áthelyezésével teremtettek helyet a kígyónak, de szimbolikus értelemben a korona áthelyezésével
a hangsúly is átkerült a Becse-Gergely nemzetségről a Somkereki családra.
A Somkereki armális adományozásának több oka is volt. Az elsődleges cél ''Somkereki
Antal'' húsz éves hűségének megfizetése — Zsigmond ezt a célját el is érte —, ugyanakkor
nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a címerrel ellátott nemes úgy Garai nádor, mint
a király kíséretének a fényét és tekintélyét is emelte. Ez azonban már kevésbé valósult meg,
mivel Antal 1415 után már nem tűnik fel a király kíséretben, nevével inkább helyi iratokban
(főleg birtokviták és zálogügyek) találkozunk. A címereslevél azt is leszögezi, hogy az adományozott és családja továbbra is hűséggel kell szolgálja a királyt, ami azonban ebben az
esetben nem történt meg. ''Erdélyi István'' (''Somkereki Antal'' fia) büszkén vésette az általa építtetett gernyeszegi templom bejárata fölé a családi címert, és mégis részt vesz a Mátyás király
elleni összeesküvésben, nem törődve a királyi haraggal, amely a címereslevél utasításainak
be nem tartásából következhetett.
<cnter>*</center>
Függetlenül attól, hogy az adományozás mennyire érte vagy nem érte el céljait, a címereslevél
semmit sem veszít értékéből. Művészeti szempontból tekintve kitűnő alkotás, olyan címer,
amelyre a Somkereki Erdélyiek méltán lehettek büszkék.
<center>
[[Fájl:Somkereki_Erdélyi.PNG|120px]]
''A címer.
(Fényképezte: Czikkelyné Nagy Erika.)
MOL DL 104871/4''
'''Melléklet'''
''Somkereki Antal címereslevele (MOL DL 104871)''</center>
Sigismundus dei gratia romanorum rex semper augustus ac Hungarie, Dalmatie, Croatie etc.
rex nobili Anthonio quondam Nicolai de Somkerek nostro et sacri imperii fideli dilecto gratiam
regiam et omne bonum. A claro lumine throni cesaree, velud e sole radii, nobilitates alie
legitimo iure procedunt et omnium nobilitatum insigna ab imperatoria maiestate dependent,
ut non sit dare alicuius generositatis insignie quod a gremio non prouenet cesaree claritatis:
Sane attendentes multiplicia merita probitatis, ac experte constantie fideique merita, quibus
progenitores tui ac tu similiter apud nos adque sacrum romanum imperium diligentibus studiis
ac indefessis hactennus claruisti, cottidie clares et mantea eoquidem studiosius clarere
potetis quo te singularibus honororum gratiissenties decorarum, animo deliberato, non per errorem
aut improvide, sed sano principium,comitum, baronum et procerum nostrorum et sacri
imperii fidelium dilectorum attedente consilio, ac de certa nostra scientia tibi et omnibus
fratribus, consanguineis ac heredibus tuis legittimis hic depincta arma tua nobilitatis insignia
virtute presentium concedimus, necnon de habundantiori plenitudine specialis gratie nostre
ad maiorem gloriam tue nobilitatis motu proprio confirmamus ac presentibus elargimur, ut tu
et iidem heredes tui arma hic depincta, sicud in presentibus figuris oculis subiecta visibilibus
pictoris magisterio distinctius sunt depincta, in preliis, hastiludiis, torneamentis et in omni
exercito militari gestare valeatis pariter et deferre. Gaudeant igitur favore regio ac de tanto
singularis gratie antidoto tua progenies merito exsultet, tantoque fideliori studio ad honorem
sacri romani imperii earum in antea solidetur intentio, quanto ampliori favore preventos se
conspiciunt munere gratiarum.
Nulli ergo omnino hominum liceat hanc nostre concessionis, elargitionis et confirmatinis
paginam infringere aut et quuis ausu temerario contraire. Si quis autem hoc attemptare presumpserit,
indignationem nostram gravissimam se noverit incursurum, presentium sub nostre
maiestatis sigilli appen testimonio literatum. Datum Constantie, anno domini Millesimo quadringentesimo
quinto decimo, vicesimo sexto die mensis Ianuarii, regnorum nostrorum
anno Hungarie etc. vicesimo octavo, romanorum electionis quinto, coronationis vero primo.
Ad mandatum domini regis Iohannes prepositus de Strigonio vicecancellarius, per dominum
Nicolaum palatinum
[http://www.leveltaros.hu/Leveltari_Szemle/LSZ_2008_4.pdf]
| |||