Heraldikai lexikon/Nagy Iván (szerkesztés)
A lap 2010. január 14., 06:58-kori változata
, 13 évvel ezelőttnincs szerkesztési összefoglaló
a Robot: Automatikus szövegcsere (-SzK +Szk) |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
8. sor:
== Élete ==
Köznemesi származású a
1858-ban lett az MTA levelező tagja. 1867-ben a [[Magyar Történelmi Társulat]] választmányának alapító tagja volt. 1874-ben az MTA rendes tagja lett. A sokirányú munka megrontotta az egészségét és elhatalmasodott a torokbaja. Ezért 1878-ban visszavonult horpácsi birtokára, Nógrád megyébe. Itt megválasztották bírónak, de visszavonultan élt. A pihenés javított egészségi állapotán és a humora, munkakedve is visszatért. 1883-ban az újonnan megalakult [[Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság]] alelnöke lett. [[Csergheő Géza|Csergheő Gézával]] együtt elvállalta a [[Siebmacher]]-féle címerkönyv magyar részének elkészítését, de ebből a vállalkozásból kettejük elvi véleménykülönbsége miatt hamarosan kilépett. 1891-ben az ő ösztönzésére jött létre a Nógrád megyei Múzeum-társaság és ugyanebben az évben Balassagyarmaton a Nógrád megyei Múzeum. Utolsó napjaiban is egy Nógrád megyei monográfia megírása foglalkoztatta.
16. sor:
A [[Magyar Tudományos Akadémia]] történeti osztálya megbízásából kutatott Velence legnagyobb könyvtárában, a Biblioteca Marciana-ban. 1855-től a pesti Egyetemi Könyvtár első tisztje, 1859-től első őre volt. Ezalatt írta 12 kötetes genealógiai művét. 1862-ben [[Knauz Nándor]]ral megalapította a Magyar Tudományos Értekező című havilapot, mely hat számot ért meg. 1870-ben átvette a Képviselőházi Napló szerkesztését és megvált az Egyetemi Könyvtártól.
Főműve a ''Magyarország családai'', melyhez mindmáig nincs fogható genealógiai munka Magyarországon. Műve nyolckötetes reprint kiadásban 1987-ben jelent meg, majd 1999-ben elkészült digitalizált CD-ROM kiadása is. Tudományos igényességre törekedett, a forrásokra, elsősorban az okleveles kútfőkre támaszkodott. Nagyrészt a Királyi Curia peres anyagait és az azokban hitelesített [[családfa|családfákat]] használta. Törekedett a magánkézben levő gazdag családi levéltárak felhasználására is, de a nemtörődömség miatt és azért is, mert nem foglalkozott a családi legendáriumok költött eredetmotívumival, sokan visszautasították segítségüket műve megírásához. Tallózott Nógrád, Hont, Krassó, Győr és Szatmár vármegyék, illetve a
Sajnos a családfákban is sok a hiba. Testvéreket unokatestvéreknek tesz meg, neveket elír: pl egy házaspár mindkét tagja családjáról van családfa, de egyikben (vagy mindkettőben)
''„A nemzet egyes családokból áll. És alig van egyes család, melynek legalább egy tagja valamely tekintetben az említést ki ne érdemelné. Az ilyenre nézve is pedig érdekes ismerni azon fát, mely azt termette.”''
28. sor:
Az egyik első magyar történész volt, aki kísérletet tett egy [[heraldika]]i és [[pecséttan]]i elméleti mű megírására. Heraldikai kézirata a balassagyarmati Nógrád Vármegyei Levéltárban maradt fenn. Ebben egyes nevezéktani problémákkal is foglalkozik, a fogalmakat magyarázza, pontosan meghatározza a [[címer]] fogalmát és annak funkcióit. Elsősorban genealógus volt. Ezért a Magyarország családjaiban közölt címerábrázolásai még gyakran pontatlanok és [[címerleírás]]ai is még sokszor nehézkesek, nevezéktana körülményes. Leírásaiban a természetesség híve, a korabeli élő beszéd stílusát alkalmazza. Címerleírásai hatottak utódaira is. Például [[Barna János]] és [[Sümeghy Dezső]] is átvette azokat 1913-as művébe.
Nagy munkásságot fejtett ki az [[archontológia]] területén is.
Megállapította [[Gyöngyösi István]] életrajzi adatait és származását, számos családi oklevéltárat és egyéb történeti kútfőt adott ki, a 108 magyar ősnemzetséggel foglalkozó műve ma is a genealógiai kutatás egyik bázisa; összegyűjtötte a Magyar hölgyek történeti névtárát, megírta Nógrád vármegye középkori történetét.
| |||