„Genealógia/Történelmi” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
||
11. sor:
A görög és római korból már sok emléke van létezésének. Önmagában a vallásban is nagy szerepet játszottak bizonyos leszármazási elemek. A görögöknél az ''ősatya'' kultusza miatt a vezetők előszeretettel vezették vissza eredetüket valamely héroszig vagy akár istenségig, a római korból pedig nemzetségtáblák maradtak fenn. A római családkutatást a görög kultúra importja indította meg, de önálló eredményeket is felmutatott, mivel a római nemzetségek az örökbefogadások és ''clienturák'' miatt egészen bonyolultak voltak. A genealógia kezdeti idejében természetesen csak az uralkodók családi kapcsolatait jegyezték fel, később kibővült az uralkodó osztályokkal, még később egészen széles társadalmi rétegekre. Ezek és a középkori családfák természetesen tele voltak ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen adatokkal.
A germán népeknél a vérrokonságon alapuló genealógiát művelték, erre már az V-VI. századból vannak adatok (gótok, burgundok, angolszászok). ''Suntheim'' a XV. század végén a ''Babenbergek'' és ''Habsburgok'' családját kutatta, majd a genealógia tudományos fejlődése a reneszánsz idején indult meg, a XVI. századtól elsősorban latin nyelven publikáltak ilyen tárgyú munkákat. Ezek megbízásra készültek, az uralkodó osztályok tagjai részére. A tudományosság szempontjából alapvető fontosságú volt a családtörténeti eredmények és a köztörténet összekapcsolása. 1764-től jelenik meg a ''Gothai almanach''<ref>egy gothai könyvkiadónál 1764-ben megindult családtörténeti évkönyv az uralkodóházakról és a főnemesekről.</ref>, amely a mai napig élő sorozat.
A magyar középkori irattárak tartalmaznak leszármazási adatokat, de csak a XVII. századtól ismerünk családfákat. Az első nyomtatott magyar családkutatás-tárgyú munka [[Budai Ézsaiás]] családlexikona a XVII. század második feléből. E korra az idealizált családtörténetek jellemzőek. A ma is hasznosítható forrásmunkák 1778-tól jelentek meg ''Wagner Károly'', ''Lehoczky András'' tollából. 1857 és 1868 között készült az a munka, amely a mai napig megalapozza a magyar családkutatást: ''Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzékrendi táblákkal (I-XIII)'' (reprintben 1987-1988. Helikon). 1883-ban megalakult a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság, melynek folyóirata a ''Turul''. Szakfolyóiratként említhető a ''Családtörténeti Értesítő'' (1899-1901), vagy a ''Genealógiai Füzetek'' (1903-1912).
70. sor:
== Irodalom ==
*{{cite book|last=Bertényi|first=Iván (szerk.)|title=A történelem segédtudományai|year=2001|publisher=Osiris K.|isbn=963-389-505-7}}
== Jegyzetek ==
<references />
| |||