„Heraldikai lexikon/Kék” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
== A kék változatai ==
 
A kéknek különféle sötét és világos árnyalatai használatosak a heraldikában a standard középkékhez képest. Ezek közül az ''égszínkék'' rendelkezik a legrégibb hagyományokkal. A vízkék (de: Wasserfarbe) az újkori heraldika világoskék színárnyalata volt, melynek külön [[vonalkázás]]a is van, de használata fölösleges, mert a vizet mindig kékkel színezik és erre a célra jól alkalmazhatók a már használatban levő különféle kék színárnyalatok.
 
== A kék előállítása ==
 
A kékhez ultramarint (párizsi kéket) használtak, melyet a lazúrkő
(lapis lazuli) nevű féldrágakő őrlésével állítottak elő. Ez nagyrészt
alumínium- és nátrium-szilikátokat tartalmaz. A lapis lazulit már az
ókortól sőt régebben is bányászták és exportálták Afganisztánból,
Badakhshan tartományból, az Amu-Darja mellett. Ezért nevezték
ultramarinnak, hiszen a Földközi-tengeren túlról származott. Az
elkészítése rendkívül bonyolult és hosszadalmas volt, ami az árában is
megnyilvánult.
 
Ezt a folyamatot Cennino Cennini (Il libro dell'arte, a 15. sz. eleje) írta le részletesen: "Először vedd a lapis
lazurit. ... Tördd össze egy letakart bronzmozsárban, hogy a pora ne
szabaduljon ki, majd öntsd ki egy porfirkőre és törjed százazon. Majd
vegyél egy fedett szitát, amilyet a materialisták használnak a
gyógyszerek átszitálására. És szitáldd át ezt a zúzalékot és tördd
össze újra szükség szerint. Emlékezz arra, hogy minél finomabbra
töröd, annál finomabb lesz a kék szín." Ezután az porrá tört követ
olvasztott viasszal, gyantával és olajjal tésztaszerű anyaggá gyúrták,
melyen Cennini szerint három napon és estén át kell dolgozni. A
tésztához ezután hígított hamuzsír (kálium-karbonát) oldatot adtak,
melyet vízben fahamu lúgozásával készítettek, és az egész anyagot újra
addig dagasztották, amíg a lúg teljesen kék nem lett. Ilyen módon a
kék részecskék néhány nap alatt az edény alján ülepedtek le, míg az
anyag többségét alkotó színtelen kristályos anyag és a többi
szennyeződés a tésztaszerű anyagban maradt, majd az üledéket porrá
szárították
 
A kékhez kobaltot, pontosabban kobaltsókat is használtak, mert a
kobalt fémet 1735-ig nem ismerték. Továbbá a középkori és a reneszánsz
festészetben azuritot is használtak, mely jóval olcsóbb volt,
Európában bányászták és csak össze kellett törni és le kellett
ülepíteni. Hidratáció által azonban zöldszínű malachittá válik és
enyhén lúgos környezetben a nedvesség hatására hosszú távon rézoxiddá
válik, ami fekete foltokban jelentkezik.
 
== Jegyzetek ==
<references/>
 
{{kék}}
 
== Lásd még ==
100 543

szerkesztés