„Heraldika/Axiomatikus heraldika” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Pipi69e (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Pipi69e (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
50. sor:
Mindez a szimpátia tanának ókori tanítására megy vissza, mely a csillagok, ásványok, az állatvilág, a növényvilág, az emberek között szimpátiákat és antipátiákat vizsgálja. A szimpátiatannak megfelelően, a drágaköveket, a féldrágaköveket és a ritka ásványokat már a babilóniaiak óta nagyra becsülték, mint a kozmikus erők koncentrátumát. Az idősebb Plinius (Kr. u. 23/24-79), ''Naturalis Historiae'' (Kr. u. 77) című művének 35-37. fejezetében többször is kifejtette, hogy művét ezen kozmikus törvény feltárásának szenteli. Ezt a tanítást átvette a középkori orvostudomány, gyógyszerészet, alkímia, [[heraldika]] stb. is. [[Bartolo de Sassoferrato]] (1313/1314-1357), híres jogász, a bolognai, a pisai, majd a perugiai egyetem tanára az 1350-es években az [[arany]]at a Naphoz kapcsolta, a [[Heraldikai lexikon/Kék|kék]]et a levegő elemhez és a [[Heraldikai lexikon/Vörös|vörös]]et a tűz elemhez. Őt követte 1382 és 1387 között [[Heraldikai lexikon/Honoré Bonet|Honoré Bonet]] (1340 k.-1410 k.), Salon priorja, provencei heraldikus. Az avignoni egyetemen doktori címet szerzett, majd Franciaországban és Aragóniában utazott. ''Arbre des Batailles'' (1387) című művében kifejtette, hogy az arany a legnemesebb a világon, mert természete szerint fénylik és ragyog, és tele van erényekkel.
Bonet művét behatóan tanulmányozták a 15. századi burgundiai heroldok és V. Alfonz szicíliai kettős király heroldja, [[Jean Courteois]] (†1436), hivatali nevén Szicília herold. ''Le Blason des Couleurs'' (1414) <ref>''Trattato dei colori nelle arme, nelle livre e nelle divise.'' Olaszul (Nápoly: kézirat). Új szerkesztése Pavia: A. Viani, 1593. Francia fordítása, ''Le blason des couleurs en armes, livres et divises'' (H. Cocheris, Paris 1860)</ref> című művében ő alakította ki a [[színek]] és a bolygók, valamint a drágakövek (továbbá az erények, a [[fémek]], a hónapok, az állatövi jegyek, a hét napjai stb.) [[heraldika]]i rendszerét. Magáról elárulja, hogy sokáig időzött Németalföldön, a Hainault-i Monsban. Pályája kezdetén Luxemburgi Péter, Saint-Pol grófja, majd V. Alfonz szolgálatában állt Nápolyban. Könyvét a többi címerkirály és herold „segítségével” írta. Ismerte Szevillai Izidor ''Etimológiák'' című művét<ref>A középkor elején Sevillai Izidor (556 k.-636) ''Etymológiák'' című enciklopédiájában (''Origines'' címmel is előfordul: ''Origines sive Etymologiae'') említi a színek megfelelését az elemekkel, drágakövekkel és bolygókkal.</ref> és a színek nevét görögül adja meg, de a valódi hozadéka a drágakő-bolygó [[címerleírás]] kifejlesztése volt. Rendszere a következő (szín-drágakő-bolygó): [[arany]]-topáz-nap, [[ezüst]]-igazgyöngy-hold, [[vörös]]-rubin-Mars, [[fekete]]-gyémánt-Szaturnusz, [[Heraldikai lexikon/Kék|kék]]-zafír-Jupiter, [[zöld]]-smaragd-Vénusz, [[bíbor]]-ametiszt-Merkúr, [[narancsszín]]-jácint-sárkányfej, [[vérvörös]]-szardonix-sárkányfarok. <ref>Vö. László Szegedi, ''From Tricking to Hatching: Designation of Colours in Heraldry.'' De Nederlandsche Leeuw, 2007</ref>
 
Jean Courtois műve kéziratban terjedt, majd egyike volt az első franciául nyomtatott könyveknek. Hamarosan Angliában is megjelent, de a gyakorlatban csak kevéssé alkalmazták. A Tudor és Stuart dinasztiák uralkodása alatt (1485-1702) azonban a heroldok kézikönyvei tartalmazták ezt a színjelölési rendszert is.