Wikikönyvek

„Címerhatározó/A címerhatározás szabályai” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Pipi69e (vitalap | szerkesztései)
7 290 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
258 728 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{Heraldika}}
== A címerhatározás elvei ==
<div style="float: right; margin-left: 1em">__TOC__</div>
 
 
A címerhatározásnál abból az alapfeltevésből indulunk ki, hogy az adott címerre vonatkozó információk a kereső személy számára nem állnak rendelkezésre, csak a címer konkrét képe, rajza. Így a meghatározáskor rendszertani elemként figyelembe vehetők a legapróbb megkülönböztető jegyek is (pl. a sas szárnyának és farkának alakja, állása, a repülőtollak száma; az oroszlán testtartása, farkának alakja; a pólya helyzete és kiegészítő jegyei stb.), melyeket a [[Heraldikai lexikon/Címerleírás|címerleírás]] általában elhanyagol. A címerek meghatározásakor tehát egy-egy konkrét címerrajzot és nem leírást elemzünk. A kérdést azonban nem szabad pusztán mechanikus módon kezelni, mivel egy címerleírásnak töbféle konkrét címerábrázolása is lehet. (Így például [[Rimaszombat címere|Rimaszombat]] újonnan megrajzolt címerében a fekete sas alakja teljesen más mint a korábbié volt). Ezért az eltérésekre, két ábra azonos névhez tartozására a határozóban külön is utalni kell.
194 ⟶ 195 sor:
=== IV. A fő címerábrák jegyei ===
 
A meghatározás menete a negyedik lépésben a fő címerábrák ''[[megkülönböztető jegyek|mekülönböztető jegyei]]'' szerint folytatódik. Pl. az angol szakterminológiában ennek a ''tulajdonság'' (attribute) kifejezés felel meg, mely implicit módon benne foglaltatik a címerábra terminológiájában (pl. a hím griffnek nicsnincs szárnya) vagy speciális tulajdonságokat jelöl: egyesek olyan részletekre vonatkoznak, mint a csőr, a karmok színe, mások a címerábra ''pózára'' (attitude) vonatkoznak, melyre a címerábrák helyzete (pl. cölöpösen elhelyezett lándzsa) vagy a specifikus jelentésű nevezéktan által utalhatunk.
 
4.a. Először megállapítjuk a fő címerábra számát (egy, kettő, három, vagy háromnál több: pl. egy oroszlán, három pólya). Ha a ''járulékos'' vagy ''megkülönböztető jegyek'' kategóriáját tovább finomítjuk, megvizsgálhatjuk 4.b. a ''külön jegyek''et, majd 4.c. a címerábra ''helyzetét'' s végül a 4.d. ''kiegészítő jegyeket'', illetve 4.e. a címerábra ''borítás''át (pl. két növekvő, visszanéző, kétfarkú, vörössel fegyverzett aranyoroszlán; három lékelt, hullámos, ezüst felsőpólya). A fő címerábra ''borítás''ának rendszerezését a színsorrend szerint végezzük el (E, T). Például az "oroszlán" csoporton belül az arany álló oroszlán megelőzi az ezüst álló oroszlánt.
214 ⟶ 215 sor:
A morfogenetikus módszer az egyes alkotórészek, ''pajzselemek'' (tehát a címerpajzs objektumai és kölcsönös elrendezésük) létrejöttének kapcsolatát vizsgálja. Ezért különbséget kell tennünk a címerleírás és a címerhatározás szempontjai között. A címerleírás definíciói a -határozás számára gyakran pontatlanok, elégtelenek (főképp a címerábrák részletes ''megkülönböztető jegyei'' tekintetében) és következetlenek. Arra kell tehát törekedni, hogy ezen különbségek minél kisebbek legyenek. Pontos címerleírás híján az adott címert, különféleképpen lehet megrajzolni. Ezen a megkülönböztető jegyek pontosításával némileg lehet segíteni. Semmi sem pótolhatja azonban az eredeti címerrajzot.
 
A címerhatározás címerelmélete (tehát címerleírása) magát a pajzsot elemzi, annak ''borítását'', ''osztását'', és a pajzsmezőben elhelyezkedő ''címerábrák'' kölcsönös viszonyát, pontos morfológiai és genetikai összefüggések szerntszerint. Ez a szemléletmód elősegíti a címerelmélet egységesítését, a hatékony címerleírási rendszerek kialakítását; a címerrendszertant és a klasszifikációt logikailag rendezi, pontos szabályokat hoz létre, tehát egységes rendszert alkot, mely néhány közös jegy és szabály által leírható és definiálható. Ezen rendszerben bármely tetszőleges (szabályos) címer elhelyezhető és visszakereshető. A címerhatározás, és -klasszifikáció elmélete egyrészt egyfajta "periódusos rendszernek" tekinthető, melyben minden létező és még nem létező címernek előre meghatározott rendszertani helye van, másrészt egyfajta "matrix rendszer" is, mint pl. Jakobson fonetikai rendszere, mely a bináris elv alapján diszkrét és ellentétes megkülönböztető jegyekkel, ellentétpárokkal operál. Ezen rendszerben a címerek néhány ellentétpár segítségével (ítéletekkel és negációikkal) leírhatók A címereknek tehát a klasszifikációs rendszerben egyrészt meghatározott helye van (rendszertani elv), másrészt a helyük pontosan meghatározható (határozói elv), s a két pozíció a címerhatározó rendszerén belül egymással azonos.
 
Ezen szabályok, valalmintvalamint a címerelmélet megfelelő szintje teszi lehetővé, hogy átfogó klasszifikációs rendszer létrehozására egyáltalán gondolhassunk. [[Heraldikai lexikon/Johann Christoph Gatterer|Gatterer]] a címerek szerkezeti felépítésének kérdését éles logikával fejtette ki. Elméletét [[Heraldikai lexikon/Bárczay Oszkár|Bárczay Oszkár]] tévtannak nevezte (''A heraldika kézikönyve''. Budapest 1897, 498. l. ), de aligha volt igaza, különösen akkor, ha meggondoljuk, hogy a címerhatározás, (és a klasszifikáció), során az ő elvei szerint lehet meghatározni, mikor beszélhetünk egyszerű és osztott címerről.
 
Gatterer a címertan Euklidésze, és bár nem alkotott külön rendszertani szabályokat, a szerkezeti törvényszerűségek felderítésével jó alapot szolgáltatott ezekhez. Megmutatja, hogy néhány osztóvonal által hogyan jönnek létre a címerpajzs morfológiai alakzatai és ezek miként képeznek rendszert. Kimutatta, hogy a négyféle irányú osztóvonal valamelyikének alkalmazása osztott pajzsot eredményez. Ha nincs semmilyen osztóvonal, a pajzs egyszerű. Ekkor a pajzs csak egyetlen térből (''Raum'') áll, nevezetesen a pajzs felületéből (''Oberfläche''). A másik estebenesetben a pajzs legalább két térből áll, tehát osztott. Azt a teret, melyet osztóvonalak zárnak körül, mezőnek (''Platz'') nevezzük. Ehhez jön még a mezők színe, melyek a különféle alakzatok (''Körper'') tulajdonképpeni létrehozói. Az egyszerű pajzs csak egy tinktúrából állhat, az osztott viszont egynél többől. Ha egy tinktúra annyi mezőben helyezkedik el, mint a töbi, egyszerű pajzsosztás (''Schildestheilung'') vagy tagolás (''Section'') keletkezik. Ha viszont egy tinktúra több mezőt foglal el, mint a többi, mesteralakot (''Ehrenstück oder Heroldsfigur'') kapunk. A tagolások tehát nem egyebek, mint tinktúrák, mert az osztóvonalak egyenletesen osztják el azokat a pajzsban. Azt a ''mezőt'' (Platz), melyben címerábra (''Wappenfigur'') van, alapnak (''Feld'') nevezzük. Az egyszerű pajzsnak csak egy alapja lehet, az osztottnak több is, de csak akkor, ha a mezőben van címerábra. (Vö.: J. Ch. Gatterer: ''Abriss der Heraldik''. Göttingen 1774. 13-14. l.)
 
A címermezők és mesteralkok pozíciójának vizsgálatánál alapvető fontosságot fog kapni a színezés, ez határozza meg ugyanis, hogy milyen morfológiai jegyekkel találkozunk a pajzson. Ezen alapkérdések vizsgálata után dönthető el, hogy a mezők és a mesteralakok, valamint a címerképek hogyan viszonyulnak egymáshoz.
228 ⟶ 229 sor:
Mint láttuk, a heraldikában az egyszerű és osztott címerekben minden ''üres'' tér ''mezőnek'' számít és minden mezőt ''alapnak'' tekintenek, melyben ''van'' valamilyen címerábra. A ''van'' és a ''nincs'' ítéletek ezen a ponton hermeneutikailag, az értelmezés és az interpretáció szempontjából döntik el a pajzsban az osztóvonalak által létrejövő alakzatok logikáját és jelölik ki helyüket a rendszerben.
 
Így pl. a von Schönfels család ezüsttel és feketével háromszor harántvágott címerében vagy ''négy'' mező van vagy csak ''egy'' (potenciális) alap. Ha az alapnak az ezüst fémet tekintjük, a mezőben két fekete harántpólyaharánt pólya van, ha a fekete színt vesszük alapnak, a mesteralak a két ezüst harántpólyaharánt pólya lesz. Lehetséges olyan értelmezés is, hogy a három vágás által négy ''mező'' jött létre. Ez azonban csak akkor tűnik megalapozottnak, ha az így létrejött mezők legalább egyikébanegyikében külön címerábra is van.
 
Itt kap külön jelentőséget azon kérdés vizsgálata, hogy egy mezőben van-e címerábra vagy sem. Lehetséges ugyanis olyan elrendezés is, amikor mindkét mázra ráhelyezünk egy vagy több címerábrát. Ilyen esetben az ezüst és a fekete vágások együttesen képezik az adott címerábra (kétféle mázú: K) ''alap''ját, és a pajzsban ekkor csak egyetlen (kétféle mázú) ''mező'' jön létre. A helytállóbb megoldás tehát az, ha az ilyen típust kétféle mázú ''alap''nak és nem (négy) külön ''mező''nek tekintjük.
234 ⟶ 235 sor:
[[Kép:Schönfels-Holtzendorf.JPG]]
 
Ehhez hasonló szerkezetű ''alapot'' figyelhetünk meg a von Holtzendorf család címerében, ahol az ezüsttel és feketével négyelt mezők mndegyikéremindegyikére ráhelyezték a vörös pólyát. A hasítás és a vágás által négy mező jött ugyan létre, de ezek csak mesteralaknak (a pólyának) ''egyetlen'' kétféle mázú ''alap''ját képezik. Ha tehát a címerábra a mezők mindegyikére rá van helyezve, a tagolások nem mező, hanem ''alap'' funkcióban állnak, hiszen nincs semmilyen kitüntetett címermező, mely osztott címerre utalhatna, következésképp osztatlan címer jön létre ([[#I. Egyszerű és osztott címerek|EGY: 3c]]). Ezen tagolások ''mező'' funkciójukat csak akkor szerzik vissza, ha közülük valamelyikben külön címerábra is van ([[#I. Egyszerű és osztott címerek|OSZ: 4b]]), hiszen ekkor azt is feltételezhetjük, hogy a pajzson több címert egyesítettek, tehát osztott címer jött létre.
 
Az említett két címertípus ezen az elméleti alapon egyesíthető, ami megadja az egyszerű és az összetett címerek alapdefinícióját is.
252 ⟶ 253 sor:
[[Kép:Stummer.JPG|160px]]
 
A címerhatározás klasszifikációs rendszere tehát olyan szerves hereldikaiheraldikai kulcs, mely felfedi a heroldok kezdetleges rendszereinek értelmét, vizsgálahatóvávizsgálhatóvá teszi a címertani szabályok által egymásra rétegződő elemek, és az ilyen úton létrejövő önszerveződő objektumok gezézisét.
 
==Gyakorlati címerhatározás==
260 ⟶ 261 sor:
A magyar városi címerek közt 20% alatti az osztott pajzsok aránya (a cseh és lengyel városi címerek közt ez az arány szintén 20%, a német városi címereknél 25%). A magyar címermezők több mint 50%-a kék színű (Csehországban 31% kék, 28% vörös, 10% ezüst, 5% arany mező szerepel; Németországban 12% arany, 19% ezüst pajzs van és kb. hasonló számú a kék és a vörös mező, míg az alpesi tartományokban a vörös mezők száma meghaladja a többi mezők számát). A magyar címerekben gyakran szerepel az ember és az oroszlán kategória (Lengyelországban és Csehországban 30% erődítmény, Németországban 40% állat -- főleg oroszlán és sas van, Lengyelországban ennél valamivel kevesebb, Csehországban 25% növény, 30-40% tárgy és 15% ember fordul elő). A szentek gyakoriak a magyar, lengyel, német és alpesi címerekben.
 
[[Heraldikai lexikon/Kempelen Béla|Kempelen Béla]] a 20. század elején 120 ezer család feldolgozását tervezte genealógiai művében. Ezért nem túlzó megállapítás, ha a magyar címeranyagot a változatokkal együtt mintegy 150-200 ezerre becsüljük. Ha mindezen címereket egyetlen határozóban gyűjtenénk össze, a címerhatározás szabályainak köszönhetően a a differneciációdifferenciálás olyan fokát érhetnénk el, hogy a meghatározási folyamat végén az ''osztatlan címerek'' egyes alcsoportjai a hetedik lépést követően átlagosan 15 címert tartalmaznának a kék és 1,5 címert az arany alapú címerek esetében, míg az ''osztott címereknél'' ugyanezen arányok a tizedik lépést követően átlagosan 0,4-es és 0,04-es címerszámot jelentenének az egyes alcsoportokban.
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikibooks.org/wiki/Címerhatározó/A_címerhatározás_szabályai”