„Heraldikai lexikon/Színjelölési módszerek” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
aNincs szerkesztési összefoglaló
{{Heraldika}}
 
A [[címertan]]ban a színezetlen ábrák színeinek a jelölésére különféle pontosan meghatározott rendszerek jöttek létre. A két legfontosabb a [[vonalkázási rendszer|vonalkázás]] és a [[betűjelölés]].
A címerek színeinek jelölésére mindig is léteztek különféle módok a címertanban. A legkorábbi ilyen módszer a [[címerleírás]] volt, mely egyidős magával a heraldikával. Az első címerleírásokat [[Chrétien de Troyes]] (1135 k.-1183 k.), Lancelot ou le Chevalier de la charette (1178 k.-1181 k.) című művében találjuk. Az angol címerleírás I. Edward (1272-1037) uralkodása óta máig szinte változatlan maradt.
 
A heroldok által öszeállítottösszeállított kéziratos [[címertekercs]]ek és [[címerkönyv]]ek ábrái általában színesek voltak. Később, a könyvnyomtatás korában, a fametszet és a rézmetszet feltalálásával vált szükségessé a színezetlen ábrákon a címerek színeinek jelölése. A kezdőbetűkkel való jelölést (angol tricking) a [[herold]]ok vezették be, a vonalkázást (angol hatching) a [[heraldikus]]ok. Ezenkívül használatos volt még a színek 1-től 7-ig terjedő számozása és más módszerek is.
 
A heraldikát ekkoriban az allegorikus és asztrológiai szemlélet uralta. Miként az irodalomban is terjedtek az emblematikus művek, a heraldikai szerzők valószínűleg szintén egyfajta emblematikát akartak létrehozni a címertanban is. Silvester [[Petra Sancta]] a heraldika szabályait logikus módon nyolc pontba foglalta, és művének 63. lapján megállapította a színek jelölését is, de még mindig nagy súlyt fektetett a középkori szimbolikára. Elveit és rendszerét [[Theodor Höpingk]] fejlesztette tovább, de a történeti forrásokat nem használta olyan ügyesen, mint Petra Sancta. Ő is vallotta a címerek szimbolikus jellegét és ezt sokan félreértették, amikor azt hirdette, hogy „a címerek valamely családnak hieroglifa-szerű képei, amelyek nevezetes cselekedeteket jelképeznek“.
Bonet művét behatóan tanulmányozta V. Alfonz szicíliai kettős király heroldja, [[Jean Courtois]] (†1436), hivatali nevén Szicília herold. ''Le Blason des Couleurs'' (1414) című művében ő alakította ki a színek és a bolygók, valamint a drágakövek (továbbá az [[erények]], a [[fém]]ek, a [[hónap]]ok, az [[állatövi jegyek]], a [[hét]] napjai stb.) [[heraldika]]i rendszerét. Ismerte Szevillai Izidor ''Etimológiák'' című művét és a színek nevét görögül adja meg, de a valódi hozadéka a drágakő-bolygó címerleírás kifejlesztése volt. Rendszere a következő (szín-drágakő-bolygó): [[arany]]-[[topáz]]-[[nap]], [[ezüst]]-[[igazgyöngy]]-[[hold]], [[vörös]]-[[rubin]]-[[Mars]], [[fekete]]-[[gyémánt]]-[[Szaturnusz]], [[kék]]-[[zafír]]-[[Jupiter]], [[zöld]]-[[smaragd]]-[[Vénusz]], [[bíbor]]-[[ametiszt]]-[[Merkúr]], [[narancsszín]]-[[jácint]]-[[sárkányfej]], [[vérvörös]]-[[szardonix]]-[[sárkányfarok]].
 
A narancssárga és a vérvörös színt eredetileg a [[szégyenjel]]eken használták. Ezek olyan ábrák voltak, melyeket a gonosztevők címereire helyeztek. A [[sárkányfej]] és a [[sárkányfarok]] a felkelő, illetve a leszálló holdcsomópont megnevezései. Míg a sárkányfej egy világos színt (narancssárga) jelöl, a sárkányfarok egy sötétet (vérvörös), ami kicsiben megfelel az [[alkémia|alkémikusok]] által végrehajtott [[transzmutáció]]nak, amikor a [[bölcsek köve|bölcsek kövének]] előállítása során fellépő [[reakció]]k hatására, a [[materia prima]] világos színűből egyre sötétebbé (vörösebbé) válik. Ez az ellentétpár abban is megnyilvánul, hogy az [[aztrológia|asztrológiában]] a sárkányfejet szerencsés, a sárkányfarkat szerencsétlen eseméyekkeleseményekkel hozták kapcsolatba. Ez is arra mutat, hogy a korabeli heraldikát erősen befolyásolta a mágikus szemlélet és az alkémiai eszmerendszer, mely összefüggött a színek, a bolygók, a drágakövek, a fémek, az erények stb. közti szimpátia tanával. (A [[Spener]] által említett [1717. 109.] Heraldus Britannus sajátos színelnevezései részben szintén az alkémiai szemléletet tükrözhetik: aurum – Cytrine, argentum – aspre, rubeus – Coccine, caeruleus – Veneto, niger – Mauro, viridis – prasino, purpureus – oiscy.)
 
Jean Courtois műve kéziratban terjedt, majd egyike volt az első franciául nyomtatott könyveknek. Hamarosan Angliában is megjelent, de a gyakorlatban csak kevéssé alkalmazták. A Tudor és Stuart dinasztiák uralkodása alatt (1485-1702) azonban a heroldok kézikönyvei tartalmazták ezt a színjelölési rendszert is. A fémek és a színek kapcsolatával az erényekhez, a hét bolygóhoz, a 12 égi jelhez, a drágakövekhez, a hét napjaihoz, a 3 elemhez ''Traité du blason'' (1465) című művében [[Clément Prinsault]] is foglalkozott, mely egyike a legkorábbi heraldikai írásoknak. Sir [[Henry Spelman]] (1564 k.-1641), angol történész és heraldikus 1654-ben, ''Aspilogia'' című művében a színek jelölésére a bolygószimbólumokat használta, melyeket a táblázat mutat.
[[Kép:Ausztria_drágakövek.jpg|thumb|Ausztria címere drágakövekből: gyöngyökből és rubinokból]]
 
A 7 színen kívül tehát nagyon hamar új, ún. antiheraldikus színek is megjelentek a címertanban, majd kilakultakkialakultak ezek szimbolikus jelölései bolygószimbólumokkal, drágakövekkel, a hét napjaival stb., mely végül egy 9 színt tartalmazó rendszerré fejlődött. A heroldok közti hallgatólagos egyezség szerint ezt a rendszert a címerleírásnál a következő módon használták: a főurak: hercegek, grófok és bárók címereinek színeit drágakövekkel írták le, míg a fejedelmek, királyok és császárok címereit bolygókkal. [[Peter Suchenwirt]] (1335 k.-1395), osztrák címerköltő azonban már korábban is (1355 k.) drágakövekkel írta le Nagy Lajos magyar király (1342-1382) címerét, ami arra utal, hogy egykor ténylegesen is léteztek valódi drágakövekből készített címerek.
 
Konrad von Würzburg (1230 k.-1287) Turnier von Nantheiz (1258 k.) című költeményében szintén említést tesz a címereken viselt drágakövekről. Az angol király címerét leírva (310-320) azt olvassuk, hogy címerének mezőjét ragyogó arábiai arannyal vonták be, melyben három leopárdja rubinokból készült, majd a mű vége felé (1040) további drágakövekről is olvashatunk: „smaragden und karvunkel [Karfunkelsteine],/ jachande [Hyazinthsteine] und crisolîten [Krisolithen],/ die wurden bi den zîten/ getengelt ûz den schilten.“
 
----
==Jegyzetek==
<references/>
 
'''== Lásd még:''' ==
 
[[vonalkázási rendszer]], [[betűjelölés]], [[színek]]
 
[[Kategória: Heraldika]],
225 001

szerkesztés