„Wittich Zsuzsanna írásai/Szép mese gyerekeknek szerelemről, szexről” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
494. sor:
 
 
Aztán újabb tanulóévek következtek, mert Királyfit külföldi országok egyetemeire küldték a szülei. A szomszédos országok királyaival megbeszélve, a legjobb egyetemeket választották ki, hogy Királyfi sorban egy vagy két évet töltsön el itt is, ott is. Jogot és politológiát kell majd tanulnia.<br>
Közben pedig feleséget kell keresnie, vagy a királyi családokból, vagy más előkelő családokból valamelyik egyetemen.<br>
- Úgy gyere haza Károly, - mondta az apja - hogy szerezz tudást és magadhoz illő feleséget az uralkodáshoz. Egyik sem hiányozhat ahhoz, hogy király lehess.<br>
509. sor:
- A húgomnak lesz a tizennyolcadik születésnapja. Gyönyörű meghívót fogsz kapni, délután futár viszi a lakásodra.<br>
- Ez nagyszerű! <br>
Hintóautó jött érte, és egyszer csak a fényes kivilágításban találta magát. Lakoma, bál, gyönyörű nők pompás ruhákban. Akárcsak odahaza a palotában, gondolta Kiki. Nem volt újdonság neki az ilyesmi. <br>
Otthonosan érezte magát. Sokat táncolt. <br>
Egyszer aztán az egyik lány tényleg megtetszett neki. Ismerte már az egyetemről, de csak látásból. Csinosnak találta máskor is, de most, ebben a csillogó ruhában különlegesen szépnek, sőt gyönyörűnek tűnt. Szép alakja, ragyogó szeme egészen felkavaró volt. Hát még a haja! Királyfi már nem is akart mással táncolni csak vele. <br>
És aztán, ahogy táncoltak, a lánynak a haja az arcához ért, és erről eszébe jutottak Dadamama szavai. Nagyon szorosan átölelni egymást, hogy összeérjen a testük… aztán keresni egy titkos helyet, ahol csak ők ketten vannak,… Kiki érezte, hogy ezt akarja. <br>
Hamarosan abbahagyták a táncot, és kisétáltak a kertbe. A lány hozzásimult, és ő átölelte a vállát, később a derekát...<br>
Mikor már olyan messzire elsétáltak, hogy a zene nem hallatszott oda, Királyfi magához ölelte a lányt, és hirtelen merészséggel megcsókolta a száját. Úgy érezte, ringatózik vele az egész kert. Szinte elolvadt a boldogságtól. <br>
Pontosan úgy volt minden, ahogy Dadamama magyarázta, sok évvel azelőtt.<br>
Továbbmentek, és valami ház-félére bukkantak. Úgy tűnt, a lány ismerte a helyet, mert mindjárt tudta, hol a bejárat, és könnyen eligazodott. <br>
Királyfi boldog volt. Megtalálta a Királylányt, akivel egymást választották! <br>
A szeme úgy ragyogott, mint kisfiú korában, ha valami különösen szép, színes kavicsot talált. <br>
590 ⟶ 591 sor:
 
Közeledett a tanév vége. És már megint úgy fog hazamenni, hogy nem viszi magával a megígért feleségnek valót. Szülei már idősek voltak, és ezért sürgették őt, pedig Királyfi még fiatalnak érezte magát. Hogy menjen az apja elé? Elege volt a tanulásból, és a feleség-keresgélésből is. Mindig a kudarcok a lányokkal… Már király sem akart lenni.<br>
 
 
 
== Károly király és Ilona királyasszony ==