„Wittich Zsuzsanna írásai/Szép mese gyerekeknek szerelemről, szexről” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
Wittizsu (vitalap | szerkesztései)
663. sor:
Mikor Ilkát meglátta, rohant hozzá. <br>
- Gyönyörű királylány, megláttalak a bálban, és szerelmes lettem beléd! – hozta elő a Dadamamától tanult szavakat.. <br>
- Levélben, Királyfi, levélben kell megírni! – csúfolódott Ilka.- Itt a levél! - leszakított egy akácfa levelet, és Kiki felé nyújtotta, aztán visszavette. - Várj, megmutatom, hogyan kell. - Sorban leszakította a levélkéket, és sorolta mindegyikhez a mondókát. <br>
- Szeret, nem szeret, szívből, színből, csak egy kicsit, egy cseppet se, igazán! - Finom vonalú piros ajkából ugyanolyan csodálatosan gurult elő a nevetés, mint tegnap. Kiki majd meg bolondult érte. Leszakított egy másik levelet, és ő is letépegette sorban a levékéket, ahogy Ilka mutatta, de a mondókát kicsit kitekerte.<br>
- Szeretlek, szeretlek, szívből, szívemből, szerelemből,lelkemből, boldogan, igazán!<br>
Már nagyon közel volt az arcuk egymáshoz, mire az utolsó levélke is földet ért. „Érzed, hogy vonz, és egyszer csak azon veszed észre magad” – villantak fel Királyfi agyában Dadamama szavai megint, aztán valóban azon vette észre magát, hogy összeér a szájuk. Nincs mit tenni, nem lehetett többé ellenállni. Elszállt minden kétkedés, és minden gondolat. Önfeledt-boldogan, sokáig csókolóztak. Csak a fűzfák látták. <br>
671 ⟶ 672 sor:
- Minek öltöztél fel ilyen melegen? – kérdezte Kiki, és hozzáért Ilka vállán a piros pánthoz. Ilka elhárította a mozdulatot. <br>
- Nem akarlak elcsábítani! - mondta nevetve, <br>
- márMár el vagyok - felelte Kiki, és még ezen kívül is sok kacagás volt azon a reggelen. Hamarosan ott úsztak együtt a régről ismert folyóban. Úsztak, napoztak, csókolóztak, így telt el a délelőtt. <br>
És nem is csak az az egy délelőtt, hanem ott találkoztak szinte minden reggel. Mintha mindig is összetartoztak volna. Mintha régi jóbarátok, testvérek, vagy öröktől fogva szerelmesek lettek volna, egy lélek voltak. <br>
A csalódástól való félelem nem jött vissza többé. Ilka a Királylány! <br>
709 ⟶ 710 sor:
Egyre jobban perzselt a valódi nyár. Aratás és gyümölcsszedés ideje volt a kertekben. <br>
Királyfi már nem rózsaszín felhőt látott Ilka körül, hanem ragyogó napsugarakat, sőt inkább izzó lángokat. És ahogy közeledett hozzá, az ő arca is lángot vetett. <br>
Egy napon megint a kisházban voltak. Királyfi elmesélte, hogyan mutatta meg neki Elemér egyszer régen az óvszert. Nevetve magyarázta, hogyan húzta hüvelykujjára, meg hogy vettek is a boltban. Ilka csak hallgatott. <br>
- Azt is ő mondta nekem,- mesélte Kiki, - hogy a szex nemcsak annyi, hogy gyereket akarunk, hanem maga a szerelem.<br>
- Jaj, Királyfi, - Ilka már megszólalt erre - én magamtól is tudtam ezt! <br>
Egészen szorosan közel ültek egymáshoz, hogy a suttogó szavakat is hallják. Mert Kiki csak nagyon halkan merte feltenni a következő kérdést.<br>
736 ⟶ 738 sor:
- Szeretlek, mint a fényt a termek<ref>A versrészletek József Attila: Óda c. verséből valók.</ref>, - és ettől Ilkának minden félénksége elszállt. <br>
Amikor mind elfoglalták helyüket a főhelyen álló asztalnál, a király ünnepi köszöntőt mondott. <br>
Azután a fiatalok felálltak, csakott úgy ragyogtak a boldogságtól,volt körülöttük ott volt a rózsaszínű felhő. <br>
- Egymást választottuk - jelentették be örömmel.<br>
A királyi szülőknek nagyon tetszett Ilka. Ismerték már korábban, hiszen ők választották ki Dadamamáék mellé.<br>