„Heraldikai lexikon/Bíbor” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései) aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
1. sor:
{{Heraldika}}<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
<div class="keretjobb" style="width:55%; border:1px; background-color:#ebf9fe">
<big>Névváltozatok:
<br><br>
fr: pourpre, r. fr: porprin, en: purpure, r. en: plumby, porprin, de: Purpur, cs: purpur, šarlat
9. sor:
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
A '''bíbor''' a kiegészítő [[színek (heraldika)|színek]] közé tartozó [[heraldika]]i színezék. Skarlátvörös vagy
A lila színt (la: purpura) a Murex nemzetségbeli [[bíborcsiga|bíborcsigák]] testéből nyerték ki. Híres volt a [[fönícia]]i [[Tyr]] városában előállított festék. A színe az előállítás módjától függően különféle árnyalatú lehetett, de vérvörösként írták le. Ez volt az [[ókor]]ban egyedül ismert
== A bíbor a heraldikában ==
18. sor:
Ritka volt a középkori [[címertan]]ban, de egyes korabeli heraldikai írók nem tettek különbséget a bíbor és a [[vörös]] között. Egyesek még azt is vitatták, hogy egyáltalán valódi színről van-e szó, noha már a 13. századi francia és angol [[címerkönyv]]ekben is megjelent. Általában a [[korona (fejék)|koronák]] és [[sisak]]ok béléseinél, [[címersátor]]nál, illetve a [[címerpalást]]nál a használják. A német heraldikában a címersátor neve néha bíborbaldachin (de: Purpurbaldachin).
A [[címertan]]ban a bíbor különféle árnyalatai használatosak. A 15. század elejéig a szürke és a barna közt elhelyezkedő szürkésbarna árnyalatként írták le. A későbbi heraldikusok úgy vélték, hogy ez az árnyalat az eredeti szín kifakulásának az eredménye a
A német heraldikában a Purpur kárminvörös árnyalat, a cseh heraldikában
A magyar heraldikában ritka a bíbor [[mező]] vagy [[címerábra]]. Hevenesi szerint bíbor volt az Apor család <ref>Nagy Iván I. 57.</ref> és Nagy Iván szerint a Csekonics család [[címer]]ének [[mező]]je;<ref>Nagy Iván III. 126.</ref> bíbor mezű a Joseph család címerében az egyik levágott kar;<ref>Nagy Iván V. 356.</ref> a Török család [[sisakdísz]]én az egyik szarv bíborral és ezüsttel vágott<ref>Barna-Sümeghy 208. l.</ref> és jobbról "ezüst-
<!-- A TÁBLÁZAT KEZDETE -->
{| {{széptáblázat}}
63. sor:
== Előállítása ==
Az ókorban a tüskés bíborcsiga (Murex brandaris) mirigyének váladékából állították elő. A régi monda szerint a
Az idősebb Plinius szerint nagy fém- (valószínűleg ón-) kádakban tíz napig hevítették, és a kivonathoz sót adtak. A színárnyalatot vizelet hozzáadásával lehetett változtatni. Egyetlen gramm festékhez 12 ezer csigára volt szükség. Drágasága és színe miatt a méltóság és a tekintély jelképe lett, ezért az uralkodók sajátították ki maguknak és csak a legelőkelőbb személyek és hivatalnokok kiváltsága volt a bíborszínű ruházat viselése. A [[császár]]oknak, [[király]]oknak, az egyházban a [[pápa (egyházfő)|pápáknak]] (cappa, camaura, manlila), elsősorban azonban a [[bíboros]]oknak volt fenntartva.
69. sor:
A tudósok Plinius leírása alapján megpróbálták rekonstruálni az előállítását és úgy találták, hogy a folyamat akkor lesz sikeres, ha hamuzsírt (kálium-karbonát) adnak hozzá kb. 12-es pH értéken. (A legjobb eredményt nátrium-hidroxid hozzáadása és a 14-es pH-érték elérése adta, de erre az ókori kézművesek nem voltak képesek.)
Gyártását titokban tartották és a Római Birodalom bukása után ez feledésbe merült, majd a 15. században kezdték újra előállítani.
A festék [[kémia]]i összetételét csak 1909-1912-ben sikerült megfejteni Paul Friedlander, német kémikusnak, aki megállapította, hogy a bíbor az indigó brómderivátuma. A lelőhely és a [[csigák|csiga]]fajok szerint három fő bíborfajta létezett: vörös (afrikai mediterráneum), lila (Itália) és csaknem fekete (Atlanti-óceán). Ezenkívül hét árnyalata van:
== A szó etimológiája ==
78. sor:
A szó valószínűleg a latin ''purpura'' 'bíborcsiga, bíbor(szín), bíborszínű kelme', görög πορφύρα (ugyanaz) szóból ered,<ref>TESz I. 295. l.</ref> ami az előállításának módjára utal.
Az 1260-70-es évekig a francia ''purpure'' eredeti neve ''bis'', néha ''gris'' vagy ''brun'', azaz egy szürkésbarna árnyalatú szín volt. A bis kifejezés akkor tűnt el, amikor a purpure jobban elterjedt és annak helyébe lépett. A középkori franciában a ''pourpre'' vagy ''porpre'' kelmefajta volt, nem szín. A kelmét különféle színűre festették, és a heraldikán kívüli középkori források és irodalmi művek említik a "porpre vermeille" (vörösbíbor), "porpre noire" (
'''A bis árnyalatai'''
96. sor:
[[színek]], [[vörös]], [[színjelölési módszer]], [[vonalkázás]], [[nemheraldikus színek]]
|