„Heraldikai lexikon/Címerművészet” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
15. sor:
A [[címerelmélet]] mellett a heraldika hagyományos felosztásának része. Míg a címerművészet lényegében esztétikai, a címerelmélet jogi tartalommal bír.
 
A címerművészet a heraldikával együtt jött létre és azon [[herold]]ok művelték, akik feladata a címerek megrajzolása volt. Ezért kezdetben ez volt a legfontasabb tevékenység a [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]ekkel kapcsolatban és a címerelmélet szabályai is a címerek szerkesztésének gyakorlati tapasztalatai és szükségletei nyomán jöttek létre, mely a [[hanyatló heraldika]] korában a címerviseléssel kapcsolatos [[címerjog]]i előírásokban csúcsosodott ki.
<div style="float: right; margin-left: 1em">__TOC__</div>
== A címerművészet jellege ==
29. sor:
A címertan a 14. századi első heraldikusok színrelépése után, a 16. századtól, a címerművészetből fejlődött tudománnyá.
 
A címerek eredeti hadi használata következtében a címerművészet csak a fegyverzet szűk körére terjed ki. A címerviselő felismerésénél főleg a színek játszottak szerepet. Ezért a címertan egyik legfontosabb szabálya a [[színtörvény]] lett. A címerek felismerheősége és megjegyezhetősége is az egyszerűbb [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]eknek kedvezett, ezért a középkori címerművészetben általában csak egy [[címerábra]] és egy [[borítás]] szerepelt a pajzson. A [[címerállat]]ok, mint pl. az [[oroszlán|oroszlánok]] és [[sas]]ok ábrázolása is egyszerű volt, a fő jellegeik feltüntetésével. Ezek számának növekedésével más [[megkülönböztető jegyek]]et is igénybe vettek (pl. kétfarkú, kétfejű). Kezdetben a nagyobb [[címerkép]]ek csak magukban szerepeltek, a kisebbek többesen. Ha pl. a hasított pajzs mindkét mezőjére valamilyen címerábrát helyeztek, vétettek a színtörvény ellen. Így jöttek létre a [[színváltó]] címerábrák, melyek színe a mezőével ellentétes volt és rendkívül dekoratív újítás volt.
 
A 13. század végén a rokoni heraldika hatására kezdtek megjelenni az [[osztott címer]]ek, amikor több címert egyesítettek egy pajzson, valamint feltűntek a különleges [[osztóvonal]]ak. Ezzel is nagyon mutatós címerábrázolások alakultak ki. Két címert kezdetben nem egy osztott pajzson egyesítettek, hanem egy [[osztatlan címer]]ben, mint pl. a thüringiai őrgróf oroszlánjának vágása felesége, Árpádházi Szent Erzsébet ezüst-vörös sávjaival. Két címerábra egyesítésének legkorábbi példája egy pajzson Heraud von Wildon 1195 körüli pecsétje, melynél a [[pajzsfő]]ben egy közelebbről meg nem határozott [[lépő]] állat alatt három tavirózsa levél látható. Ezen újítást kritizálta a 13. század első felében Thomasin von Zerclaere ''Wälschen Gast'' című művében, amikor kikelt a hasított sas ellen IV. Ottó császár címerében. Állatok és emberek testrészeiből is alkottak címerképeket. A 13. században kezdtek megjelenni a [[beszélő címer]]ek, melyek ábrái a címerviselő nevére utalnak. A névre utaló címerábrák új jelképek bevezetését jelentette a címertanba, illetve a már létezők szimbolikus értelmet kaptak.