„Olvasónapló/A nürnbergi mesterdalnokok” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
KeFe (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
2. sor:
{{TOC right}}
[[w:Richard Wagner|Richard Wagner]] operája 3 felvonásban, 4 képben. Szövegét Richard Wagner írta.
 
{{Wagner-operák}}
'''A nürnbergi mesterdalnokok''' ([[német nyelv|német]]ül ''Die Meistersinger von Nürnberg'') [[Richard Wagner]] egyik háromfelvonásos [[opera (színmű)|operája]]. Librettóját a zeneszerző írta saját ötlete alapján, amelyhez felhasználta [[E. T. A. Hoffmann]] ''Meister Martin der Küfner und seine Gesellen'' (Márton mester, a bognár és társai) című novelláját, [[Johann Ludwig Deinhardstein]] ''Hans Sachs'' című színjátékát valamint [[Johann Christoph Wagenseil]] ''Buch von der Meistersinger holdseiligen Kunst'' (Könyv mesterdalnokok boldogságosan szép művészetéről) című munkáját. Az opera különleges helyet foglal el a zeneszerző művei között, ugyanis Wagner egyetlen vígoperája. Ősbemutatójára [[1868]]. [[június 21]]-én került sor a [[münchen]]i Königliches Hof- und Nationaltheaterben. [[Magyarország]]on [[1883]]. [[szeptember 8]]-án mutatták be a [[budapest]]i [[Nemzeti Színház]]ban.
 
== A mesterdalnokok és Hans Sachs==
[[Fájl:Hans Sachs.jpg|balra|250px|bélyegkép|Hans Sachs]]
Ma már nehezen állapítható meg a mesterdal, a középkori német költészet e sajátos termékének eredete. Valószínű, hogy a középkor [[trubadúr]]-költészete ([[Provence]] és [[Franciaország]]), a ''trovatorek'' és ''trobadorok'' ([[Olaszország]] és [[Spanyolország]]), valamint a [[Minnesänger]]ek ([[Németország]]) lírája ihlette meg a feltörekvő városi polgárság szellemi köreit is. Ezek a dalosok is előkelő körökből kerültek ki, vándorköltők, lovagok, őrgrófok, hercegek – de akad közöttük fejedelem is. Ennek a főúri költészetnek évszázados késéssel felbukkanó "polgári" mása – a mesterdalnokok költészete.
 
Hamarosan kialakult a mesterdal szigorú formája. A mesterdalnokok, akik szabad óráikban verset, s hozzá dallamot írtak, sőt műveiket maguk adták elő, céhbe tömörültek, és a vershez, dallamhoz, amely kézműves műhelyükben született, "kaptafát": szigorú törvényt készítettek. Ez a szabályzat volt az úgynevezett [[tabulatúra]], amelyet nagy táblára írva a dalnokiskola közepén helyeztek el. Választott ellenőrök ügyeltek, hogy az iskolában s a versenyeken betartsák a szabályokat. Hamarosan kialakult a vaskalapos mesterdalnok-hagyomány, és a szigorú céhbe sohasem juthatott be az, aki hajszálpontossággal nem követte a szabályokat. A dalnokság mesterséggé lett, mint a cipőkészítés vagy a pékség: a kézműves polgárok féltékenyen őrzött kiváltsága.
 
A pályázónak, aki be akart jutni a zárt körbe, többféle fokozatot kellett végigjárnia. Növendéknek, dalnokinasnak számított az indulás kezdetén, majd ha már néhány strófát szabályszerűen előadott, énekessé lépett elő. Majd mester, ha új zenét és költeményt szerzett, szabályszerű és a céh előírásainak, tetszésének megfelelőt. A felvétel próba alapján történt. Ezeket a próbákat, a "Freyung"-okat, mint ahogy a dalnokiskolát is, a nürnbergi [[Katalin-templom]]ban tartották meg. A céhbe tartozó mesterdalnok ékes aranyláncot viselt a nyakában, a versenyek győzteseit pedig babérkoszorúval tüntették ki.
 
[[Richard Wagner|Wagner]] művében több olyan szereplő található, akik valóban éltek egykor [[Nürnberg]]ben: [[Hans Sachs]], [[Kurt Nachtigall]], [[Hans Vogel]] és [[Hans Foltz]]. Messze kimagaslik közülük [[Hans Sachs]], aki a német költészet nagyjai közé sorolható. Páratlanul sokoldalú és termékeny költő, 4275 mesterdal, 208 színpadi mű, 1700 mese, 7 dialógus, számtalan zsoltár, szerelmi és katonadal, farsangi játék és példázat maradt utána, holott a költészetet csupán szabad óráiban művelte, mert egyébként szorgalmas varga volt. A világirodalom híres vándortémáit aknázta ki, a német népkönyvekből merített tárgyakat. Emberalakjait azonban a saját környezetéből vette. Hangja közvetlen, őszinte. Összegyűjtött műveit maga adta ki. [[Hans Sachs]] a nürnbergi mesterdalnokság legjelentősebb képviselője. Bár az öröklött és hagyományos formákat tiszteletben tartja, a tárgykör merész, felszabadult bővítésével túltesz elődein; verses elbeszéléseiben, farsangi játékaiban igazi humort és szerencsés helyzetkomikumot találunk.
 
==Története==
Wagner [[1845]]-ben, a ''[[Tannhäuser]]'' bemutatója előtt [[Mariánské Lázně|Marienbad]]ban pihent. Itt találkozott először [[Gervinus]] ''Német irodalomtörténetében'' [[Hans Sachs]]nak és társainak munkásságával. Ekkor elevenedett meg előtte a mesterdalnokok torzsalkodása, amit egy személyes emlék váltott ki, ugyanis néhány évvel korábban éppen [[Nürnberg]]ben részese volt egy utcai verekedésnek. Hazatérve [[Drezda|Drezdába]] nyomban tollat, papírt ragadott, és leírta, amit fejben útközben kialakított, ''A nürnbergi mesterdalnokok'' vázlatát. Arra gondolt, ez a mű a ''Tannhäuser'' folytatásaként, a [[Wartburg vára|wartburg]]i dalnokverseny vidám utójátéka lehetne. Vonzotta a szereplők közt felismert szatirikus párhuzam: ott az énekversenyen résztvevő lovagköltők (a minnesängerek színe-java), itt a derék műkedvelő dalnokok és ott a két nemes úr: a bölcs, megértő Wolfram von Eschenbach és a konvenciók ellen lázadó ifjú Tannhäuser – itt pedig hasonló szerepkörben Hans Sachs és Walter von Stolzing.
 
A vázlatot mégis félretette, és megkomponálta másik operáját, melyen dolgozott, a ''[[Lohengrin]]t''. Időközben politikai nézetei miatt menekülnie kellett a szász királyi udvarból és [[Liszt Ferenc]] támogatásával [[Svájc]]ban, [[Zürich]]ben telepedett le. Itt fogalmazódott meg benne a Ring-tetralógia valamint a ''[[Trisztán és Izolda (opera)|Trisztán és Izolda]]'' ötlete, amelyek tovább késleltették ''A nürnbergi mesterdalnokok'' megvalósítását. Az opera vázlatát ''1861''-ben szedte elő. Saját bevallása szerint az opera zenéje egy [[Velence (Olaszország)|Velencéből]] [[Bécs]]be tartó utazás során fogant meg benne. Bécsben kidolgozta a szöveg részletes vázlatát és némi előleg reményében rögtön elküldte Franz Schottnak, a [[mainz]]i zeneműkiadó cég tulajdonosának, aki már korábban is támogatta őt. A költeményt végül [[Párizs]]ban fogalmazta meg. Egyre kétségbeejtőbb anyagi helyzete miatt [[1862]]-ben háromszor is felolvasta a ''Mesterdalnokok'' teljes szövegét - ott, ahonnan támogatást remélt: Schottéknál, majd [[Karlsruhe|Karlsruhéban]] a badeni nagyherceg előtt és bécsi pártfogói előtt. Pénzügyi gondjai miatt oroszországi koncertkörútra indult, ezért az operát ismét félretette és csak akkor vette ismét elő, amikor [[II. Lajos bajor király]] támogatásának köszönhetően anyagi helyzete rendeződött. A ''Mesterdalnokok'', melyből részleteket zongorán már többször is eljátszott baráti körben, [[1867]]. [[október 24.|október 24]]-én készült el [[Tribschen]]ben. A bemutatóra sem kellett sokat várnia, ugyanis a király, aki a zeneszerző nagy rajongója volt, minden feltételt biztosított a darab előadása érdekében, Az [[1868]]. [[június 21.|június 21]]-i premier hatalmas sikert aratott és hamarosan [[Németország]] és [[Európa]] vezető operaházaiban is előadták.
 
==Szereplők==
[[Fájl:Eugen Gura as Hans Sachs.gif|250px|bélyegkép|Eugen Gura Hans Sachs szerepében]]
{| class="wikitable"
!Szereplő
!Hangfekvés
|-
|'''Hans Sachs''', cipész
|[[bariton]]
|-
|'''Veit Pogner''', ötvös
|[[basszus]]
|-
|'''Kunz Vogelsang''', szűcs
|[[tenor]]
|-
|'''Konrad Nachtigall''', bádogos
|[[basszus]]
|-
|'''Sixtus Beckmesser''', városi írnok
|[[bariton]]
|-
|'''Fritz Kothner''', pék
|[[bariton]]
|-
|'''Balthasar Zorn''', ólomöntő
|[[tenor]]
|-
|'''Ulrich Eisslinger''', [[szatócs]]
|[[tenor]]
|-
|'''Augustin Moser''', szabó
|[[tenor]]
|-
|'''Hermann Ortel''', szappanfőző
|[[basszus]]
|-
|'''Hans Schwarz''', harisnyatakács
|[[basszus]]
|-
|'''Hans Foltz''', rézműves
|[[basszus]]
|-
|'''Walter von Stoltzing''', ifjú frank lovag
|[[tenor]]
|-
|'''Éva''', Pogner lánya
|[[szoprán]]
|-
|'''Dávid''', Sachs inasa
|[[tenor]]
|-
|'''Magdaléna''', Éva dajkája
|[[alt]]
|-
|'''Éjjeliőr'''
|[[basszus]]
|-
|'''Inasok'''
|négy-négy [[tenor]] és [[alt]]
|-
|colspan="2" |Mesteremberek és feleségeik, utazók, gyakornokok, fiatal nők és férfiak, Nürnberg lakosai.
|-
|}
 
==Cselekménye==
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 183-76973-0002, Leipzig, Opernhaus, Aufführung der "Meistersinger".jpg|250px|bélyegkép|Jelenet az operából az 1960-as lipcsei bemutatón]]
::'''Helyszín''': [[Nürnberg]]
::'''Idő''': a 16. század közepén
 
== Cselekmény ==
Történik [[w:Nürnberg|Nürnberg]]ben, a XVI. század derekán, az I. felvonás a Katalin-templomban, a II. felvonás Sachs műhelye előtt az utcán, a III. felvonás 1. képe Sachs műhelyében, a 2. kép a város határában.
185 ⟶ 273 sor:
És míg a művészet, a dal örök életéről zeng a nép, Éva és Walter a mester mögött állva... – ő észre sem veszi – homlokára teszik a költő babérkoszorúját.
 
Nürnberg népe újjongvaujjongva köszönti Hans Sachsot, a mestert, a dalnokot.