„Heraldikai lexikon/Betűjelölés” változatai közötti eltérés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Szegedi László (vitalap | szerkesztései)
10. sor:
A [[heroldok]] által összeállított kéziratos címertekercsek és címerkönyvek ábrái általában színesek voltak. Később, a könyvnyomtatás korában, a fametszet és a rézmetszet feltalálásával vált szükségessé a színezetlen ábrákon a [[Heraldikai lexikon/Címer|címer]]ek színeinek jelölése. Erre általában kétféle módszert használtak: a kezdőbetűkkel való jelölést (angol tricking) és a vonalkázást (angol hatching). Az előbbit a heroldok vezették be, az utóbbit a heraldikusok.
 
A színeket kezdetben az adott szóval jelölték, mint például [[Heraldikai lexikon/Martin Schrot|Martin Schrot]] 1576-ban, ''Wappenbuch'' című könyvében. [[Heraldikai lexikon/Christian Urstis|Christian Urstis]] ''Baselische Chronik'' (1580) című művében a színeket már azok kezdőbetűivel rövidítette. Előtte ezt a módszert {{Hl|Virgil Solis}} alkalmazta (''Wappenbüchlein'', 1555).
 
Körülbelül Urstissal egy időben Don Alphonsus [Francisco] [[Heraldikai lexikon/Alphonsus Ciacconius|Ciacconius]] (1540-1599), spanyol domonkos szerzetes Rómában a színek latin kezdőbetűit használta. Az [[arany]] jele nála A. (aurum), az [[ezüst]]é, illetve a fehéré a. (argentum), a [[kék]]é C. (caeruelus), a [[vörös]]é R. (rubeus), a [[zöld]]é V. (viridis) volt. A [[fekete]] (niger) a rendszeréből hiányzik, de ezt általában magával a fekete színnel jelölték.
18. sor:
[[Kép:Betűjelölés táblázat.PNG]]
 
A fő színeken kívül egyéb színeknek is voltak angol és más nyelvű rövidítései (természetes szín, Proper – Ppr, pp; hermelin, Ermine – Er, stb.). A természetes szín (carnea tinctura) jelölésére a korabeli heraldikában az oroszlán állatjegy fordított jelét ([[Kép:Fordított_oroszlán_állatjegy.JPG]]) használták, és a német heraldikában a hét alapszínen túli színek jelölésére a háromlevelű lóherét alkalmazták („qui ultimus color alibi signo trifolii [[Kép:Lóhere.PNG]] pinguitur“). [[Spener]] szerint (1717. 113) a heraldikában a narancs és a sötétbíbor jelölésére az [[oroszlán állatjegy]] szimbólumát ([[Kép:Oroszlán_állatjegy.JPG]]) használták. Az emelkedő és hanyatló holdcsomópontok (a sárkányfej és a sárkányfarok) asztrológiai jelei ([[Kép:Sárkányfej_jó.JPG]] [[Kép:Sárkányfarok_jó.JPG]]) is az oroszlán csillagjegy szimbólumából erednek, melynek a középkori asztrológiában kitüntetett szerepe volt.
 
==A betűjelölés visszaszorulása==