„Címerhatározó/Lelkipásztorok utódainak címeres nemeslevele (1629)” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
2. sor:
----
Bethlen Gábor 1629. július 13-án valamennyi ev. ref. papnak [más vélemény szerint valamennyi felekezetű papnak Sz. L.] szóló armalist adott ki, s ezt Rákóczi György 1642-ben megerősítette Molnár-Szánthai Mihály és Geönczi Milipao József részére. (Bárczay 17. l.)
[[Kép:Lelkeszek_SZ.JPG|180 px|thumb|A lelkipásztorok utódainak címere]]
[[Kép:Lelkeszek_FF.JPG|180 px|thumb|Másolat a lelkipásztorok utódainak címeréről]]
28 ⟶ 30 sor:
* [[Címerhatározó]]
==Cikkek==
<!-- A CÍMERDOBOZ KEZDETE -->
<div class="keretjobb" style="width:95%; border:1px; background-color:#ebf9fe">
<center>'''Címertani gondolatok a Reformáció ünnepére'''</center>
Bethlen Gábor címeres nemesi oklevele az erdélyi és a partiumi református papok részére
A Makkai László szerkesztésében megjelent '''Bethlen Gábor emlékezete''' című kiadvány adatai szerint nagy fejedelmünk születése idejét sem ismerjük pontosan. A források többsége 1580-ra, egyesek november 15. tájára teszik és Marosillyére. Harminchárom éves volt, mikor Erdély fejedelmévé választották. Testében két emigráció és harmincnégy csata nyomait, lelkében korai árvasággal sújtott, mostoha körülmények közt eltöltött gyermekkorának megaláztatásait, és két, korán elhalt gyermekének gyászát hordozta. Nem a magyar arisztokrácia csúcsáról lépett a trónra, mint elődei, hanem egyszerű nemesi családból származott.
Makkai elemzése alapján óvatos és ravasz, sőt néha cinikus; józan, mint akinek egy nagyon hosszú élet tapasztalatai állanak mögötte, de hihetetlenül fiatal, ruganyos és rugalmas, fáradságot és csüggedést nem ismer; mindig kész a támadásra és a visszavágásra; elméje csak úgy ontja a gyakorlatias megoldásokat és a merész terveket. A diplomáciai szálak mesteri fonogatásában megnyilvánuló, szinte játékos kedve, kis és nagy gondok szinte örvendező vállalása, minden csalódáson átsegítő természetes, száraz humora, a dolgokat és az embereket kellő értékükre megbecsülő, olykor ironikus magatartása, s mindehhez a művészi alkotásokban való elragadott gyönyörködési képessége � egytől egyig megtörhetetlen, örökifjú életkedvének minden külső látszatot meghazudtoló bizonyítékai.
Magasabb iskolákat nem járt, sem itthon, még kevésbé külföldön. Politikai koncepciója az abszolutizmus, merkantilizmus, tolerancia és főleg demokratizmus, melyet az abszolutizmussal csodálatosan ötvözött.
A korabeli abszolutista elméleteknek ez az erdélyi változata leginkább a rendekkel szemben a széles néprétegek támogatását kereső hollandi�orániai monarchizmus propagandájára hasonlít, de nem egyszerűen külföldi eszméket tolmácsol, hanem a hazai kálvinista prédikátoroknak már Bocskai óta a népbarát királyról táplált vágyálmait is tükrözi. Ezért tudta Bethlen a templomi szószéket megnyerni az abszolutizmus hirdetésére
Ennek alapján, dr. Zsinka Ferenc szerint, Bethlen Gábor halála előtt négy hónappal, 1629. július 13-án, címeres levelet adott ki az erdélyi prédikátorok részére. Elmondja benne, hogy mivel méltányosnak tartja, hogy azok, akik magukat a vallás ügyének szentelik, és az embereket az örök életre vezérlik, minden tisztességgel illettessenek, ezért Erdélyország és a hozzákapcsolt magyarországi részek igehirdetőinek gyermekeit s azok utódait a nemesek sorába emeli. Királyi ajándékot kívánt hátrahagyni dédelgetett gyulafehérvári iskolája számára. Ne legyen oka senkinek megbánnia, hogy a kollégiumot elvégezte, a sacra theologiát megtanulta és prédikátorrá szenteltetett, mert nemcsak maga lehet szabad emberré � ha történetesen nem annak született �, hanem szabadnak, nemesnek válthatja fiúról fiúra minden következendő nemzedékét is... Bethlen megbecsülte a rátermettség és a szellemi kiválóság értékét. Országfenntartó terveinek megvalósulását elhatározó mértékben az iskolától várta. Ezért gazdagította évek óta a kollégiumait, a gyulafehérvárit, a kolozsvárit, a kassait, a debrecenit és a többieket. Ezért gondoskodott minél több ösztönző eszközről, hogy az ifjúsággal megszerettesse a tudományt. Útjába állhatott azonban egyik-másik tehetségnek jobbágy származása. Gondoskodni kellett tehát, hogy ezen a ponton ne álljon korlát a tehetség elé. Meg kell nemesíteni a papokat, hiszen ezek állanak a képzettség legmagassabb fokán, ezek használhatnak a tudásukkal a legtöbbet. Így kiválasztott személy volt szemében a diák. Ebben az elgondolásban az iskola és a nemességet adományozó címereslevél nagyon szoros kapcsolatba kerültek egymással, lévén társadalomalkotó tényezők, és a tanulmányok befejezése végén ott vár a szent könyvvel és a palásttal együtt rendeltetésszerűen a nemesi kiváltságlevél is... Ennek alapján a református papság számára is csak akkor adatott ki a privilégium, amikor már biztosan remélni lehetett a Bethlen- kollégium eredményétől '''a fejedelem által kívánt európai színvonalat''' (!!!).
Bethlen Gábor elhatározásának értékét csak fokozza az, hogy a papok utódait is nemesítette, akiktől, nevelésüknél fogva, a legnagyobb hazafias öntudatot, önzetlenséget és idealizmust lehetett remélni. Bethlen reménykedésében nem tévedett, bőven térült vissza az egész magyar nemzetnek, hogy volt olyan uralkodója, aki alkalmas pillanatban elég bátor volt, és mert hitelezni a jövőnek. Bethlen Gábor megtöltötte az üres kincstárat, modern hadsereget teremtett, félelmetes diplomáciát alakított ki, városokat népesített be, épületeket emelt stb., és főleg '''gondoskodott az intellektuális elit kialakításáról'''.
Bethlen Gábornak a református papokat nemesítő oklevelét magyar fordításban Váró Ferenc közölte a �Bethlen Gábor kollégiuma" 1903-ban Nagyenyeden megjelent munkájában.
A fenti nemesítési oklevélből, ízelítőnek, kivonatosan az alábbiakat adjuk közre:
Mi, Gábor, Isten kegyelméből a Római Szent Birodalom és Erdély fejedelme, Magyarország részeinek ura, a székelyek ispánja és Oppeln és Ratibor hercege stb. A fejedelmek magasztos méltóságával jár egyéb dolgaik végzése mellett különös gondot fordítaniok és törekvésüket mentől buztóbban irányozniok arra, hogy alattvalóiknak helyzetét és állapotát szem előtt tartva, mindegyiket megérdemelt munkája szerint, magasabb tisztségre és az előmenetelnek szerencsésebb fokára segítsék... annál nagyobb a fejedelmek méltósága, minél tekintélyesebb emberek fejének tartanak. Azért, mivel mindjárt szerencsés felavatásunk és uralkodásunk kezdete óta mitsem óhajtottunk inkább, mint azt, hogy mindenekelőtt az Isten iránt való szeretetünket minden dolgunkban megbizonyíthassuk, Istennek egyházait minden módon terebélyesíthessük s azzal Isten dicsőségét terjeszthessük és a KÉSŐ UTÓKORRA ÁTÖRÖKÍTHESSÜK: ...azokat is, akik a vallás ügyének élnek és mintegy szövétnekkel vezérlik az embereket az üdvösségre és örök életre, minden tisztséggel és jutalmazással halmozzuk. Aminthogy most is éppen ezt akarjuk tanúsítani azzal, hogy Erdély-országunk s a hozzákapcsolt magyarországi részek igehirdetőinek, vagyis lelkészeinek egyenkint és összesen � fiaikat és leányaikat s ezeknek mindkét nembeli örököseit és utódait s valamennyiöket � megékesítjük, hogy tudniillik nemcsak maguk, hanem összes utódaik is örököljék az említett egyházi szolgák érdemességének és munkásságának ezt a hasznát..., hogy most és a jövőben mindazokat a kedvezményeket, tisztségeket, engedélyeket, szabadságokat és mentességeket örök időkre bírva, úgy használhassák és élvezhessék, amelyeket és ahogyan Erdélyországunk � s a hozzákapcsolt magyarországi részekbeli többi valóságos, született és kétségtelen nemesek jog és ősi szokás szerint a múltban és jelenben használják és élvezik. Hozzájuk való hajlandóságunknak, kegyelmünknek és fejedelmi nagylelkűségünknek bizonyítékául és jegyéül, a valóságos és kétségtelen nemesség jelét, EZEN ALÁBBI CÍMERT, VAGYIS NEMESI JELVÉNYT a fentnevezett igehirdetők, vagyis lelkészek fiainak és leányainak, azok MINDKÉT NEMBELI ÖRÖKÖSEINEK ÉS UTÓDAINAK, kegyesen adni és adományozni jónak láttuk.
*
Tudniillik: egyenesen álló kék színű katonai pajzsot, melynek mezejében, vagyis udvarán gomolygó felhőkből kiemelkedő fél oroszlán baljával az oltárról a bibliát veszi el, jobbjába pedig kardot nyújt az első lábai felé leszálló angyal, akinek bal oldalán arannyal felírva ezek a szavak olvashatók: ARTE ET MARTE DIMICANDUM (tudománnyal és fegyverrel kell küzdeni). A pajzson levő katonai sisakot különféle gyöngyökkel és értékes kövekkel ékesített királyi korona fedi. A sisak ormáról a pajzs mindkét szélén szépen lefutó szalagok, vagyis foszlányok azt csinosan körülfogják és díszítik, amiképpen mindezek levelünk elején, vagyis homlokzatán, a képíró kezével és művészetével, a saját színükkel helyesen és szabályosan lefestve szemlélhetők.
Beleegyezvén, biztos belátással és megfontolt szándékkal, hogy ők mostantól fogva a jövőben MINDEN IDŐBEN EZT A CÍMERT, VAGYIS NEMESI JELVÉNYT HASZNÁLJÁK; Erdélyországunk és a hozzákapcsolt magyarországi részek más nemesei módjára ugyanazon jogok, kiváltságok, engedélyek, szabadságok és mentességek alatt éljenek, mint amelyeket Erdélyországunknak és a hozzákapcsolt magyarországi részeknek többi valóságos született és kétségtelen nemesei természetüknél vagy szokásuk szerint eddigelé jogosan használtak és élveztek � örvendezzenek mindenütt: csatákban, harcokban, lándzsatörésen, lovagi tornákon, bajvívásokon, párviadalokon és minden egyéb nemesi és katonai gyakorlatokon, úgyszintén pecséteken, takarókon, kárpitokon, gyűrűkön, zászlókon, pajzsokon, sátrakon, házakon, általában pedig bárminemű tárgyakon és szerelvényeken a valóságos és tiszta nemesség címén, amelynek megkülönböztető jeleivel, hogy őket s mindkét nembeli összes örököseiket és utódaikat mindenki, bármily rangú és méltóságú legyen is, nevezze, címezze, illesse és becsülje � AKARJUK... Ezen dolognak emlékezetére és ÖRÖK ÉRVÉNYÉRE A JÖVENDŐ IGEHIRDETŐK, AZAZ LELKÉSZEK EMLÍTETT ÖSSZES FIAINAK ÉS LEÁNYAINAK, AZOK MINDKÉT NEMBELI ÖRÖKÖSEINEK ÉS UTÓDAINAK jelen függő és valóságos pecsétünk hitelével megerősített levelünket kegyesen kiadattuk és megengedtük. Kelt Gyulafehérvár városunkban, július hó 13. napján, az úrnak 1629. esztendejében G Á B O R s. k., Kovacsóczy István kancellár, s. k.
*
Abban a kivételes szerencsében részesültem, hogy többször is eredetiben tanulmányozhattam Bethlen Gábor fenti, kutyabőrre írt és festett nemesítési oklevelét. Ennek a címerleírását eléggé szűkszavúan intézte el a kancellária, mert túlzás nélkül állíthatom, hogy heraldikusi tanulmányaim során ennél szebb és pazarabb címert eleddig nem láttam, pedig alkalmam volt több száz eredeti nemesi címert látnom és tanulmányoznom. A csodásan aranyozott keretben igen gazdagon arannyal damaszkinozott sötétbarna alapon ezüst színnel damaszkinozott rózsaszínű szív található, melyen a királyi korona alól kétrétegű, felső szélein enyhén foszlányosított kék és vörös színezet alól arany és ezüst bélésű királyi palást látható, felső sarkaik is mintha sátortartó oszlopkötésben végződnének. Ezt a dupla királyi palástot, tévesen a kancellária, szalagoknak, ill. foszlányoknak nevezte.
A többszörösen arannyal szegélyezett és damaszkinozott kékzománcú címerpajzs felső harmadában, jobb felől egy zöld ruhás angyal szájából kiinduló vörös szalagra van írva az ARTE ET MARTE DIMICANDUM, mely felirat bal felé kanyarodik. A pajzs alsó harmadában, zöld mezőből felgomolygó ezüst felhőkből kiemelkedő fél arany oroszlán, a vörösre színezett és gazdagon arannyal damaszkinozott márványlapú oltárról baljával a bibliát veszi el, míg jobbjával az angyal jobb kezében lévő kard után nyúl. A pajzs fölötti ezüst vértezet és sisak, valamint a felső részén gazdagon ékkövekkel telerakott pántos királyi korona alól indulnak ki az enyhén cakkozott palástszélek. Külön kell hangsúlyoznom, hogy a korona kizárólagosan királyi korona, és nem a nemesek szokványos szederlevél-ötágú koronája. Ugyancsak kivételes a rószaszínű szív, mely teljesen szokatlan szín és ábrázolási mód a heraldikában, de csodásan jelképezi Bethlen Gábor fejedelmünk rajongását és szeretetét kálvinista egyháza és lelkipásztorai iránt, melynek kiváló tanújele ez a pazar díszítésű, minden képzeletet felülmúló nemesítési oklevél, melyet, szerény véleményem szerint, napjaink református lelkészei is bátran használhatnának az Erdélyi Egyházkerület Püspökségének megfontolásai és engedélyezése alapján, hiszen az oklevél világosan leszögezi, �HOGY ŐK MOSTANTÓL FOGVA A JÖVŐBEN '''MINDEN IDŐBEN''' EZT A CÍMERT, VAGYIS NEMESI JELVÉNYT HASZNÁLJÁK"!
'''Dr. Székely András Mihály''' (Protestáns Teológiai Intézet honlapja)[http://www.proteo.hu/elozo/index.php?oldal=armalis1]
</div>
<!-- A CÍMERDOBOZ VÉGE -->
----
{{Nemkereskedelmi}}
| |||