„Címerhatározó/Lelkipásztorok utódainak címeres nemeslevele (1629)” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
Mi, Gábor, Isten kegyelméből a Római Szent Birodalom és Erdély fejedelme, Magyarország részeinek ura, a székelyek ispánja és Oppeln és Ratibor hercege stb. A fejedelmek magasztos méltóságával jár egyéb dolgaik végzése mellett különös gondot fordítaniok és törekvésüket mentől buztóbban irányozniok arra, hogy alattvalóiknak helyzetét és állapotát szem előtt tartva, mindegyiket megérdemelt munkája szerint, magasabb tisztségre és az előmenetelnek szerencsésebb fokára segítsék... annál nagyobb a fejedelmek méltósága, minél tekintélyesebb emberek fejének tartanak. Azért, mivel mindjárt szerencsés felavatásunk és uralkodásunk kezdete óta mitsem óhajtottunk inkább, mint azt, hogy mindenekelőtt az Isten iránt való szeretetünket minden dolgunkban megbizonyíthassuk, Istennek egyházait minden módon terebélyesíthessük s azzal Isten dicsőségét terjeszthessük és a KÉSŐ UTÓKORRA ÁTÖRÖKÍTHESSÜK: ...azokat is, akik a vallás ügyének élnek és mintegy szövétnekkel vezérlik az embereket az üdvösségre és örök életre, minden tisztséggel és jutalmazással halmozzuk. Aminthogy most is éppen ezt akarjuk tanúsítani azzal, hogy Erdély-országunk s a hozzákapcsolt magyarországi részek igehirdetőinek, vagyis lelkészeinek egyenkint és összesen � fiaikat és leányaikat s ezeknek mindkét nembeli örököseit és utódait s valamennyiöket � megékesítjük, hogy tudniillik nemcsak maguk, hanem összes utódaik is örököljék az említett egyházi szolgák érdemességének és munkásságának ezt a hasznát..., hogy most és a jövőben mindazokat a kedvezményeket, tisztségeket, engedélyeket, szabadságokat és mentességeket örök időkre bírva, úgy használhassák és élvezhessék, amelyeket és ahogyan Erdélyországunk � s a hozzákapcsolt magyarországi részekbeli többi valóságos, született és kétségtelen nemesek jog és ősi szokás szerint a múltban és jelenben használják és élvezik. Hozzájuk való hajlandóságunknak, kegyelmünknek és fejedelmi nagylelkűségünknek bizonyítékául és jegyéül, a valóságos és kétségtelen nemesség jelét, EZEN ALÁBBI CÍMERT, VAGYIS NEMESI JELVÉNYT a fentnevezett igehirdetők, vagyis lelkészek fiainak és leányainak, azok MINDKÉT NEMBELI ÖRÖKÖSEINEK ÉS UTÓDAINAK, kegyesen adni és adományozni jónak láttuk.
 
<nowiki>*</nowiki>
*
 
Tudniillik: egyenesen álló kék színű katonai pajzsot, melynek mezejében, vagyis udvarán gomolygó felhőkből kiemelkedő fél oroszlán baljával az oltárról a bibliát veszi el, jobbjába pedig kardot nyújt az első lábai felé leszálló angyal, akinek bal oldalán arannyal felírva ezek a szavak olvashatók: ARTE ET MARTE DIMICANDUM (tudománnyal és fegyverrel kell küzdeni). A pajzson levő katonai sisakot különféle gyöngyökkel és értékes kövekkel ékesített királyi korona fedi. A sisak ormáról a pajzs mindkét szélén szépen lefutó szalagok, vagyis foszlányok azt csinosan körülfogják és díszítik, amiképpen mindezek levelünk elején, vagyis homlokzatán, a képíró kezével és művészetével, a saját színükkel helyesen és szabályosan lefestve szemlélhetők.
Névtelen felhasználó