„Így éltük át a háborút” változatai közötti eltérés

:Az a korosztály, amelyik Dorogon élt a háború idején, emlékezhet a templomtoronyra. Mi, sajnos, láttuk annak 'átváltozását'. Ez megkezdődött tulajdonképpen már azzal - talán 1943-ban -, hogy a négy harang közül egyet elvettek a templomtól, ahogyan ez háborúk idején lenni szokott. A négy harang nagyságrendben a következő volt: Nagy-boldogasszony, Szent Borbála - ezt vitték el -, Szent István és Szent László (vagy lélekharang). A toronyból az oroszok nagyszerűen láthatták, mi történik a környéken. Ezért a németek időnként tűz alá vették nehéz és könnyű fegyverekkel. Teljesen eltűnt a magasba törő palatető - ezt később költségkímélés miatt jóval kisebbre méretezve helyrehozták -, az órákból csak lelógó fémdarabok maradtak (ezek helye évtizedekig be volt falazva), az erkély feletti rész - az ajtókkal együtt - ronccsá volt lőve. A 'nagyharang' is darabokra tört. Szerencsére a két kisharang megmaradt valahogyan. Azt is a szerencsés esetek közé kell sorolni, hogy az orgonát helyrehozhatatlan károk nem érték. A templom főbejárata feletti kerek ablakon át inkább csak repeszdarabok találták el a sípok egy részét. Ezeket forrasztással helyre lehetett hozni. Ha jól emlékszem, 1946-ban kapott a templom új harangot, mely ünnepélyes keretek között felszenteltetett, majd felvonták, és helyére tették. Az órákat pedig Klotz József napórája helyettesíti.

 

 

:Korábban említettem, hogy a fatelep igen alkalmas volt mindkét fél számára ahhoz, hogy közelebb juthasson az ellenséghez. Mindig úgy gondoltam, hogy a német oldalra nagyobb rész esett s így ez számukra kedvezőbb volt. Ezt a következtetést - olvasva Dr. Csiffáry írását - most módosítom. Mi akkor nem tudtuk, hogy a szénlepárló már orosz ellenőrzés alatt állott. Ha ezt tekintetbe vesszük, és a mellékelt térképvázlaton a frontvonalakat követjük, ennek az elgondolásnak éppen az ellenkezője lehetett igaz. Ugyanis: ha az orosz vonal ezen a tájon a szénlepárló-vasúti átjáró volt, akkor a fatelepre sokkal könnyebb volt az oroszoknak bejutni, s onnan a Borbála-telepen lévő német állásokat szinte oldalról lőni. A gyakran változó helyzet miatt azonban nem zárható ki, hogy a németek jutottak be a farakások közé és onnan veszélyeztették az oroszok állásait. Apáink akkor tudni vélték, hogy a fatelepet az oroszok gyújtották fel. Én ma a fentiek tudatában nem vagyok ebben biztos. Csak egy biztos: a fatelep égett. Lenyűgözően félelmetes látvány volt, amint 200 vagon bányafa 15-20 méteres lángokkal egy hétig égett. Ha az iskolapince középső részének a föld szintjével majdnem megegyező magasságú ablakaiból néztük, még a melegét is éreztük. Félő volt, hogy a messze szálló szikrák meggyújtják az iskola és a szemben álló épület tetejét, de ez nem következett be.