„Címerhatározó/Spilenberger címer” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
197. sor:
ren del te a palatinus. Millei István Jézus-társasági pap inkább hitszónoki ké pes sé geirôl lehetett híres, semmint irodalmi tevékenységérôl.19 Rákóczi László, naplója tanúsága szerint szoros kapcsolatban állt vele, többször hívta magá hoz.
Wesselényi Ferenc, aki gazdasági feljegyzések szerint többször is kapcsolatba
került képírókkal,20 a temetés alkalmával nemcsak a szóbeli, hanem a
kötelezô vizuális kommunikáció elemeirôl is körültekintô figyelemmel gondoskodott.
A fennmaradt dokumentumok szerint a temetési pompához elengedhetetlen
kellékek, a zászlók, az epitáfium és a halotti címerek – temetési
zászlón az elhunyt családi címere (lásd 3. kép), a templom falára kifüggesztett
feliratos zászló, címerrel ellátott, fából vagy kôbôl faragott, allegorikus
ábrázolással, esetleg felirattal kiegészített halotti emlékmű – készíttetésére
igyekezett az el ér he tô legjobb képírókat és képfaragókat, szobrászokat megnyerni.
Január 24-érôl és 25-érôl áll rendelkezésünkre az erre vonatkozó, a
nádor jolsvai kas té lyá ban készült feljegyzés, illetve szerzôdés.
<center>''I. Anno Domini 1656. die 24 Mensis Januarij''</center>
''Szegottunk megh Spilenber [sic!] Janos [sic!] Cassay Képp Iro, és Tenfel [sic!]
Janos ugian Cassay Képp faragho Uramekkal, Fiunknak Groff Wesseleny
Adamnak temetésére valo bizonyos szukséghes dolgokért, ugy az mint következik
rend szerint.<br>
Legh elsôbenis Zaszlora válo huszon ket singh Kamukara,21 mindeniket computalvan
per florenos Hungaricales 4; Igértunk mindenestül florenos 88.
Az Czimerekre szaz singh Attlaczra,22 mindeniket per Talleros 3. computalvan;
Igértünk Talleros numero 300.<br>
Qui faciunt florenos Hungaricales 540.<r>
Az Aranyas fekete roitokra az Zaszlora igértunk mindenestul florenos Hunga
ri cales 100.''
----
''Summa facit florenos Hungaricales 728.''
''Az megh irt Képjronak szaz Attlacz Czimerek irasátűl igértunk florenos
Hungaricales 300.<br>
Az Zaszlo irasatul igertunk florenos Hungaricales 100.<br>
Az Regalis papiroson23 válo két szász aranyas Czimerek irásátul edgyutt pa pyrosaval
igértunk florenos 180.<br>
Az négy szász kôz Czimerekért mindenestűl florenos Hungaricales 100.<br>
Az Epitaphium irasatul florenos Hungaricales 80.''
----
''Totius summa facit florenos Hungaricales 760.''
''Az felôl megh emlitet Képp Faragonak penigh az Epitaphium csinalasátul
igértunk Talleros 20 id est florenos 36.<br>
Melly felôl megh irt minden munkakat, pro Festo Sancti Gregorii Papae, ugi
mint pro 12 Mensis affuturum Martii24 mind éppen és fogiatkozás nélkul
tisztességessen az felôl megh irt Képp faragho Vrak obligaltak magokat.
Hogi az dologhban azért fogiatkozás ne legyen, az megh irt Képp Ironak,
igéretunk szerint az Zaszlora valo kamukara, és ahoz tartozando Roytokra,
an nak felette Czimerekre valo szasz singh Fejér Atlaczra ugian most mindgyárt
Aranyul megh adtuk, ugy mint florenos Hungaricales 728.<br>
Minthogy penigh azon megh irt Képp Ironak munkaja mindenestűl tészen
florenos 760, Aureos vero 211.<br>
Abban az munkaban attunk mindgyart Aureos 106. Restal még Aureos 105.
Mellyeket attunk Hottmar Janos Déak szolgánk, és Jolsvaiak kezében pro
conservatione mind addigh, mégh azon munka véghben megyen.<br>
Az Képp faragonak penigh, felűl megh irt Epitaphiumnak csinalasatul igéretunk
szerint válo husz Tallérban attunk Talleros Numero 12. Restal mégh
Talleri Numero 8.<br>
Az mellyeket hasonlóképpen Janos Déak szolgank, és Jolsvaiak kezénél
valamégh azon munkat el végezi, hatuk. Actum in Castello Nostro Jolsva dje
et Anno ut supra.''
<center>II.</center>
''Én szabad Kiraly Cassa Varosaban lako Képp Iro Spilenberger [Janos]
Samuel vallom ez Levelemnek rendiben, Hogy én az méltosaghos Groff
Vesseleny Ferencz, Magiar Orszaghi Palatinus etc. Uramtul eô Nagysaghatul
huszon két singh Kamukara, és szasz singh fejér Atlaczra, annak fölötte
Zaszlora valo aranyos Roitokra, mai napon ez Conventiom szerint vettem fel
éppen, és egyszersmind hét szasz, és huszon nyolcz forintokat. Item mint hogy
az én munkamért azon Conventiom szerint esik mindenestűl hét szasz, és
hatvan forint, az melly tészen Aranyul két szasz és tizen egyet.<br>
Azon megh irt ket szasz tizen egy Aranybul vettem fel eô Nagysaghatul
Palatinus Uramtul azon munkamért Aranyul szász és hat Aranyakat, az
mellyekrol eô Nagysaghat Palatinus Uramat ez kezem irasaval, és pecsétemmel
megh erôsitet levelem altal qvietalom. Datum in Castello Jolsva, dje 25
Januarij Anno 1656.
Samuel Spielenberger<br>
manu propria''
A Wesselényi által foglalkoztatott művészek közül a Spillenberger
(Spilenberger, Spielberger, Spielnberger) családból származó Sámuelrôl
ismerhetünk több adatot, jóllehet a korban élt Sámuelek életrajzát nehéz
szétválasztani. A Vesztfáliából Felsô-Magyarországra áttelepült család több
tagja is értelmiségi foglalkozást választott (lelkész, nyomdász, patikárius,
orvos, rézkarcoló), egyidejűleg többen is festôként keresték kenyerüket. Idôsebb Spielenberger János festô Kassán élt és működött, s 1652-ben, 58
éves korában halt meg lakóhelyén. Az ugyancsak képíró Kurzweiler Kristóf
lányát vette feleségül 1619-ben; két évre rá polgárjogot is nyert a városban.
1625-ben a kassai kamara 80 forintot fizetett ki neki Bethlen Gábor utasítására.
A következô évben Bethlen és Brandenburgi Katalin lakodalmára
kifestette a kassai kamaraházat és a városházát, 1629-ben még kifizetetlen
munkabér-hátralékáért folyamodott a városhoz. 1631-ben vashámort vett,
1638-ban kezdte el papírmalma beindításának szervezését, amire kölcsönt
vett fel. 1650-ben a városháza felújításáért kapott pénzt.25 Fiának monográfusa,
Ruth Baljöhr szerint az erdélyi fejedelem még gyulafehérvári palotáját
is vele akarta freskókkal felékesíttetni, ám Bethlen 1629-ben bekövetkezett
halála miatt a terv meghiúsult. János bátyja, az 1655-ben meghalt lôcsei
fôorvos és orvosi író, Sámuel lehetett a szerzô szerint a közvetítô Bethlen és
a festô között, mert egy idôben a fejedelem udvari orvosaként is működött.26
Nyilván jó referenciamunkának bizonyultak kassai falfestményei is.
Kassán született, Európában is ismertté vált fia, ugyancsak János (1628
k.–1679) 1658 folyamán Lôcsén festette meg Zabler Jób portréját, 1660-ban
Velencében tartózkodott, ahonnan egy tusrajza maradt fenn. 1660 és 1664
között Augsburgban, majd Münchenben dolgozott, az utóbbi helyen a bajor
vá lasz tó fejedelem hajóját díszítette mitológiai jelenetekkel. Oltárképeket
is fes tett, amelyek Tintoretto hatását mutatják. I. Lipót udvari festôjeként
1671-tôl Bécsben lakott, 1672-ben a Stephansdom számára készített oltárképet.
1679-ben, a pestis elôl menekülôben érte a halál.27
A család Sámuel nevű tagjai közül többen is választották a festészetet megél
he tési forrásul. Ismerjük Spillenberger Sámuelné Gatz Zsuzsánna 1645-ös
vég rendeletét, amelyben megemlíti, hogy néhai férje, Sámuel is művelte a
fes tést. Sógorára, ki szintén a Sámuel nevet viseli, hagyja könyveit, mostohafiá
ra hagy 50 forintot, illetve „Idem die Karten Druckerey ist mir vor fl. 50
zugetheilt worden, die verlest sie auch Ihme.”28
Kemény Lajos szerint a „Képíró Spillenberger Sámuelt, aki 1636-ban
tű nik fel, mint »jó képírót«” emlegetik 1646-ban; azonban a himpellér kontárok
miatt, nagy kárát vallván művészetének, 1658. szept. 27-én a tanács
elôtt „supplicál azon, hogy valami hempler képírók vadnak itt a városban,
kik az ô mestersége ellen publice és bôven exerceálják a képíratást és mes tersé
ge ket, azokat a nemes tanács inhibeálná vagy megfogatná, avagy az városról
elküldené.”29 1647-ben a kassai Ispotály utcában 25 forintért kertet vett
„der Kunstreiche herr Samuel Spillenberger mahler”,30 1650-ben a városi
vá lasztott communitas tagja és egyben sörtiszt, 1650 és 1660 közt többször
elôfordul neve Schirmer kassai kereskedô számadásaiban.31 1653-ban háza a
város „Folgácz nevű” utcájában helyezkedett el Paticarius János árvái és Kassay
István háza között. 1654. október 6-án az elhunyt Keviczky János kassai
fôbíró javaira 36 forint értékben tilalmat tett.32 1660-ban egyházi kurátor,
templomgondnok, s bebörtönözteti Spangorszky János lengyel képírót, mert nem váltotta ki kassai polgárjogát.33 Kassa város jegyzôkönyve szerint 1663.
január 19-én Spillenberger Sámuel „teszen tilalmat néhai Bogdani István
javaira a czímerekért, úgymint fl. 25. d. 30.”34 Utolsó adatunk 1669. május 4-
érôl maradt fenn róla: „Spielenberger Sámuel uram teszen tilalmat Henrich
Spikhard patikabeli marhájára usque ad talleros 8.”35
A szobrász Teufel Jánosról eleddig csak Aggházy Mária említését ismerjük,
éppen a fentebb vállalt munkája kapcsán.36 Az alább közölt levele37
fontos és érdekes adalékokkal szolgál életútjához, melynek további része,
külföldi vonatkozásai még feltárandók.
''Den Edlen vnd festen Herrn Herrn;<br>
Christoff Teüffll Bürger vnd<br>
Stadt schreiber In der Königlichen freyen<br>
Haubstadt Leitschaw Meinen Insonders<br>
Hochgelehrten Herrn vnd Vatter zu Handen<br>
Leitschau''
<center>''Laus deo Semper''</center>
''Edler Ehr vndt fester Nambhaftigen vnd wol weiser Herr Vatter
Ich windsche dem Herren Vatter von Gott dem Almechtigen alle zeitliche vnd
Ewige wolfahrt An Leib vndt seel Jder Zeit befohr''
''Hertz aller Liebste Herr Vatter Ich habe Nicht vnter Laßen können den Herrn
Vötter zu schreiben wie das ich Mein sachen zu Königsperg Alß Nämlich
das Altahr zimlicher Maßen abgefertig habe weiter aber wehre Es mir Ein
hertzliche freide zu hören vnd zu Erfahren wan der Herr Vötter Noch bey
guetter gesundheit wehre was aber mich anlangt Bin auch Noch gottlob bey
guetter gesundheit, gott wolle Es auf beyden Teillen verlegen hier zeitlich vnd
dort Ewiglich weiter aber so tuhe ich den Herrn Vötter zu wissen, das Mich
Meine Herrn zu Königsperg Nicht wollen weg Laßen die weil Noch zimlich
ahrbeit Mecht sein Alda So wollen Mich Meine herrn Alda sehr heyratten
vnd mihr Ein Junges Mendsch geben von 19 Jahren wie sie Ein wacker vnd
Anseliges Perschon ist von Neysol den wie Es zu Neysoll so sehr gestorben
hatt so ist sie entnemhen von der sterb, vnd ist auf Königsperg komen, vnd sie
keine Eltehrn Mehr hatt Als Noch Ein stif Vatter, welcher Mit Nahmen heist
Jochium Tiedtriech den Ehr zu Neisol In der Käjserlichen Kamer Musicant
vnd Kapel Mäjster Ist Wie woll Er auch In der Leitsch Rector gewesen ist
vnd sie sein stieftochter ist, So ver Meine ich der Herr Vatter wirdt mihr
solches Nit wehrn, oder dar wieder sein wie wol ich auch verfoffe An den
Herrn Vatter den Ich beider warheit sagen kan das sie mich vor guet hatt
Ja Es dierft sich auch Kein Landther Ihrer Nicht schämen vnd die weil
Meine Herrn darzu wöllen zur Hochzeit So woll ich den Herrn Vatter zuer
Hochzeit geladen haben, Wie wol ich weis das der Herr Vatter Nicht abkomen kan, Sondern wolle den Herrn Vatter durch dieses schreiben Angesprochen
haben vmb Ein Hielf oder die schreinen oder zerpfönig In welchen sachen
Ich den Herrn Vatter widerumb zu diensten sein wiel (verso) Wierd mier
Gott Nach verrichter Sach Nach haus helfen, weiter aber thue ich den Herrn
Vatter freindlich bieten der Herr Vatter wolle diesen boten mit seiner Eigne
Handtschrift An den gantzen Ersahmen Rath auf Kaschau mit geben, den
ich wegen gelt halben auf den Rath haus was ich Ligen hab, geschieckt habe
damit das mir Mecht Etwan abgeschlagen werden, vnd bieten den Herrn
Vatter wolle anders Nicht Thun den Es mier Jtzt den sehr bedierftig wird sein
auf die Hochzeit, Jch wiels wiederumb An den Herrn Vatter verschulden vnd
abdienen In Ibrigen sachen so wolle ich den Herrn Vatter gebötten haben als
Einen Tutor vnd Vatter der Herr Vatter wolle auch schreiben An Haim damit
das mein sach derheim beysamen Mecht bleiben So biette Jch den Herrn
Vatter Noch Einmahl der Herr Vatter wolle Anders Nicht thun Jhn Jbrigen
sachen wiel ich den Herrn Vötter Jn den schutz des allerhöchsten befohlen
haben Auf dies mahl Nicht Mehr die Liebe des Vatters vnd des Sohnes vnd
die gemeinschafft des Heyligen geistes der bleibe Jn des Herrn Vattern Sein
Hertz Jmerdar Amen den 3. Lulius Anno 1646.''
''Des Herrn Vatter gehorsamster wasl Johannes Teüffll
Vnd Erwahrte Ein gnödige Antwort von dem Herrn Vatter zu erh[alten]''
A nemes és nemzetes úrnak, Christof Teüffel úrnak, aki polgár és városi
ír nok Lôcse szabad királyi fôvárosban, az én különösen nagy tudományú
uram nak és apámnak a kezébe (adassék) Lôcsén
<center>Laus Deo semper</center>
Nemes, tiszteletes és nemzetes, tekintetes és nagy tudományú apám uram,
apám uramnak a mindenható Istentôl kívánok minden földi s mennyei jólétet
testének és lelkének egyaránt.
Legszeretettebb apám, nem mulaszthatom el megírni apám uramnak, miképpen
állnak az ügyeim Königsbergben, hogy ti. az oltárt már meglehetôs
mér ték ben elkészítettem, a továbbiakban szívem nagy örömére szolgálna
meg tudnom, hogy apám uram még jó egészségben van, ami engem illet, Isten
segítségével még én is jó egészségben vagyok, legyen Isten akarata mind itt a
földön, mind az örökkévalóságban. Tudatom apám urammal, hogy engem az
én königsbergi uraim nem akarnak elengedni, mert még meglehetôsen sok
munka van hátra, az uraim meg akarnak házasítani, egy 19 esztendôs fiatal
teremtést akarnak nekem adni, aki egy derék és tekintélyes besztercebányai
személy, mikor Besztercebányán oly sokan pusztultak el, ô megmenekedett
a haláltól és Königsbergbe jött, nincsenek szülei, csak egy mostohaapja, név szerint a tiszteletre méltó Jochium Tiedtriech, aki Besztercebányán a királyi
kamara zenésze és karmestere és rektor is volt Lôcsén, az ô mostohalányáról
van szó. Úgy gondolom, apám uram nem óv ettôl a tervtôl és nem is ellenzi
s remélem, hogy apám uramnak megmondhatom azt is, hogy ô is kedvel
engem, miatta egyetlen nemes úr se szégyenkezhetne. Miként az uraimék,
úgy én is meghívom apám uramat az esküvôre, de amiképpen tudom, apám
uram nem tud eljönni, ezért apám uramtól jelen írásomban kérek segítséget
akár zálogba (?), amely dologban aztán én viszontszolgálni fogok, ha Isten az
elvégzett dolog után hazasegít. A továbbiakban azt kérem szeretettel apám
uramtól, hogy azt a követet, akit én az ingatlanom ügyében a kassai városházához
küldtem, a tiszteletreméltó kassai tanácshoz címzett saját kézírásával
is lássa el arra az esetre, ha az enyémet visszautasítanák, s arra kérem apám
uramat, ne tegyen mást, mert nekem most nagy szükségem lenne rá az esküvô
miatt. Majd kiegyenlítem és megszolgálom, úgy kérem apám uramat
mint tutort és apát, hogy az ügyemben apám uram is írjon oda, hogy dolgaim
együtt maradhassanak, s megint csak arra kérem, egyebet ne tegyen. A
továbbiakban apám uramat a mindenható oltalmába ajánlom, s többet nem
mondok, minthogy az atya, fiú és a szentlélek szeretete maradjon meg apám
uram szívében, amen.<br>
1646. július 3.
Apám uram leghűségesebb fia, Johannes Teüffll
És kegyes választ várok apám uramtól.
<center>*</center>
Wesselényi Ádám testét tehát az apai belenyugvás és Rákóczi László naplójának
tudósítása szerint a füleki vártemplomban temették el. Végsô nyughelyének
hollétérôl azon ban ellentmondásos adataink vannak, melyek jelenlegi
lehetôségeink sze rint ellenôrizhetetlenek. P. Kônig Kelemen 20. századi
füleki plébános vár tör té nete arról számol be, hogy a 17. század folyamán a
várban levô fe rences templom többször is leégett. Véglegesen akkor semmisült
meg, amikor Thököly Imre 1682-ben felrobbantotta az erôdítményt, s a
templomon kí vül ebben a tűzben égett még el számos család és a vármegye
iratanyaga a Kerek-toronyban.38 Nagy Iván életrajzi lexikonának közlése
vi szont azt su gallja, hogy Wesselényi a murányi várkápolnába vitette át fia
föl di ma radványait, ahova késôbb az ô testét is örök nyugalomba helyezték.
Nagy Iván a Hevenesi-gyűjteményben fennmaradt 1688. augusztus 25-i
ca no nica visitatióra hivatkozva az alábbiakat írja: „W. Fer. nádor Murányba
te met tetett réz-koporsóba, ugyan oda Ádám fia is kô-koporsóba.”39
A visitatio szövege valóban említi Ádámot és feleségét, de nem tartalmaz
semmiféle koporsóra való utalást. Az 1688-as chronostichont tartalmazó cím
után az irat alcíme jelzi annak tartalmát és végrehajtóját: Facta est praesens
Visitatio Ecclesiarum, et Parochorum in Inclyto Comitatu Gömöriensis, et Archidiaconatu ejusdem existentium, per me Adm. Rndum Dn. Joannem
Miller Archidiacon. Gömöriensem, et Canonicum Strigoniensem út sequitur.
„[…] visitatio facta fuit in Anno 1688. die 25. Augusti […] tunc egit Rndus
Dnus Michael Maurovich Parochus Murány-váralliansis, quo praesenti in
eadem Capella Muranensi (ubi praememorati Domini Palatini corpus in cuprea
tumba sepultum jacet. Item existant aliae tres familiae pulchrae tumbae,
in quibus corpora Filii Adami et consortis ejus deposita jacent) supra criptam
… extat Altare parvum sculptum, et decoloratum. Habens tabernaculum in
medio […]”40
Nagy Iván művének X. kötetében Széchy Györgyrôl (megh. 1625) azt állítja,
hogy ugyanott nyugszik ónkoporsóban, a Wagner által közölt sírfelirat
alatt, s feleségét 1643-ban szintén oda temették ifjan elhalt gyermekeivel.
János, Péter, Sámuel, György és Magdolna haltak meg kisgyermekkorukban
– Széchy Mária testvérei voltak.41
Ám egyéb gondok is támadnak a canonica visitatio szövegének, az állítólag
látottak-tapasztaltak leírásának hitelességével kapcsolatban.
Ugyanis éppen ugyanezen 1688. év augusztus 20-án – vagyis öt nappal a
fentebb idézett ún. „visitatio” elôtt – vették fel annak a helyszíni szemlének
és tanúvallatásnak jegyzôkönyvét, amely a murányi várkápolna valamivel
korábbi feldúlásáról készült. A Szepesi Kamara Murány várába küldte
Bu dai Istvánt, Gömör vármegye egyik ordinárius szolgabíráját és a mellette
le vô jurátus assessort, Czékus Mátyást, hogy derítsék ki, miként és ki
ál tal történt a templom feltörése és a sírkamra kifosztása. S mit vittek el a
go nosztevôk? A kamarai kiküldötteket Várnai György és Mersovicz János
murányi tisztek vezették el a templomhoz. Szomorú látvány tárult elébük:
a kápolna ajtaját feltörték, s ahol néhai Széchy György és Wesselényi Ferenc
nádor (1605–1667) „temetô boltja” van, oda belépve konstatálták, hogy a
bolt ajtaját is felfeszítették, s a négy rézkoporsót, amelyek egyike Széchy
Györgyé volt, másika Széchy Györgyné Homonnai Drugeth Máriáé, a „harmadik
ônagyságok fiaié”, vagyis minden bizonnyal a Széchy-gyermekeké, a
negyedik pedig magáé a palatinusé – feldúlva találták. Wesselényi Ádám és
felesége koporsójára semmiféle utalás nem történik.42
Adjuk át most a szót az ellenôrzést végzôknek s a tanúknak:
„Amely koporsókat láttunk, rút istentelenül, hallhatatlanképpen elvagdalták,
feltörték, melyben azon urak töstök feküsznek, a testeknek porát és
csont jait kikaparták, kiváltképpen az asszonyét ônagyságáét, hihetô va la mi
clenodiumokat43 kerestek az töstnek pora között, mink ott egyebet nem
láttunk, hanem az töstnek porát és csontjait az fölvert koporsókban, hanem
azmint az emberek mondták, azmi szépség volt körülyöttek az[t] mind
el vit ték volna.” Ezek után nekifogtak a tanúvallatásnak, arról, hogy kik
vihet ték el a koporsóba való szépségeket. A kihallgatottaknak hat kérdésre
kel lett válaszolni, amelyek arra vonatkoztak, hogy tudják-e, hogy Delaj
Alexan der várparancsnok idejében 1688-ban a német katonák a murányi vár ban levô templomot feltörték, s a régi koporsókból (Széchy György és
fe le sé ge Homonnai Mária, palatinus Wesselényi Ferenc méltóságos urak
és urfiak koporsójából) sok clenodiumot, „aranypereceket, drágaköveket, s
drá gakövekbôl álló gyűrôket, gyöngyöket, azonkévül is sok arany és drága
eszközökbôl álló jókat elvittek”. Tudják-e, hogy Delaj úr két muskatélosát
Késmárkon, ahova azért mentek, hogy eladják a kincseket, megárestálták,
s ô maga ment a kiszabadításukra, de nem vitte ôket vissza Murányba,
ha nem valahova elbujtatta ôket. Halották-e, hogy a Murány várában levô
Feltavabelnénál, Szent Iván nap tájban aranypereceket, nyakba való gyöngyöket
és egyéb más jókat láttak, amilyeneket korábban soha nem láttak
nála. Tudják-e, hallották-e, hogy a késmárki lakosok közül az orgonista és
Gandel Miklós is jártak a várban a kommendánsnál, hihetôleg a drága eszközök
megvásárlása érdekében. Hallották-e, hogy a kommendáns nagyon
titkos leveleket küldött Késmárkra Mikó nevű postájától, s tudatta vele,
hogy a fejével játszik, ha nem Gandel Miklósnak és az orgonistának adja át
a levelet, aminthogy a választ is csak a parancsnok kezébe hozhatja vissza.
Tudják-e, hallották-e, hogy a kommendáns kiment Murány várából Tiszolc
nevű városba, s ott meghálván, kérdezte Spurger János nevű commissariust,
hogy mi hír van Murány várában. Azt mondta Spurger, hogy semmi hír. Azt
válaszolta neki a várparancsnok, hogy „no, ha visszamégy, hallasz olyan hírt,
hogy soha nem volt Murány várában olyan hír”.
Az elsô tanú, Spurger János nemes személy, a kb. 30 éves murányaljai
vá mos azt vallotta, hogy amikor Delaj Sándor Murányból kiment, ôt küldték
utána, hogy a szekereket hozza vissza. Tiszolcon szállt meg, ahol a murányi
német katonák is. A németek „nevetkezve” hozták elô, ki mit lopott, az
egyikük azt mondta, hogy csak egy kést, a másikuk pedig azt, hogy ô bizony
eleget lopott. Ekkor kérdezte tôle Delaj, hogy mi hír van Murányban.
A második tanú, Lestak Mátyás, murányi jószágigazgató, 33 év körüli,
a saját szemével látta, hogy feltörték a templomot, a koporsókban semmi
sem maradt. A clenodiumokat elvitték. Hallotta a cajberttôl, hogy Delaj a
katonáit elbujtatta valahova. Saját szemével látta, hogy Handel Miklós és
a kés márki orgonista öt napig Murányban volt, de hogy mirôl traktáltak a
pa rancs nokkal, nem tudja. A harmadik tanú, Hoffer Ádám, cajbert,44 37 év
kö rüli, megnevezi a két tettest: Kitzinger és Essempcher muskatérosok egy
káp lár ral mentek a javak eladására. A késmárkiak kételkedtek, hogy igaz
mar hájukat árulják, állítólag megfogták ôket, de azt is beszélték, hogy megöl
tek egy késmárkit és Delaj azért ment értük. A kommendáns szolgá ló já tól,
Maruskától hallotta, hogy Föltbabelnének a nyakában gyöngyök vol tak, de
befedte ôket, hogy ne lássák. Korábban nem voltak ilyen tárgyai. Hallotta,
hogy Gandel és az orgonista 4-5 napig ott voltak. A mostani murányi kommendánstól
(Christianus Franciscus Ocsenasek) hallotta, hogy az orgonista
itt Murány alatt mutatott neki egy diamantos gyűrűt, amit az ottani katonáktól
vett. A negyedik tanú, Brozman Tamás, kb. 34 éves, azt vallja, hogy ô is úgy tudja, hogy a németek feltörték és kirabolták a templomot. Azt is
tudja, hogy Fölbavelnénak aranyperecei voltak. Az ötödik tanú, Kötöles
Anna, Hoffer Ádám cajbert felesége, kb. 36 éves, a szepesszombati Rajsz
nevű embertôl és Michel Mártontól hallotta, hogy két murányi katona Késmárkon
drága eszközöket árult. Nem tudja, honnan vették ôket. A kommendáns
szolgálójától értesült, hogy 8 szál gyöngyöt fűzött Felvabelné a nyakára,
pedig elôtte neki ilyen nem volt. Egy hajdú felesége a csiga alatt talált vagy
6 olyan gyöngyöt, amelyen látszott, hogy földbôl való volt. Megvette a hajdú
feleségétôl egy kevés lencséért. Maruska fűzte föl Felbavelnének a gyöngyöt,
aki azt a nyakára kötötte, betekerte a nyakát s úgy ment el a kommendánshoz,
akinek mondta, hogy én fölfűztem immár, a kommendáns mellett lakó
Gottfred nevű német segítette felfűzni.
A hatodik tanú, néhai Michel Timmer özvegye, Judit asszony, 56 éves. A
káplár szolgájától Késmárkon hallotta, hogy mennyi szép jókat vittek el a
szökött németek: aranyláncokat, drágakövekkel rakott gyűrűket és egyetmásokat.
A hetedik tanú, néhai Takács János leánya, Takács Maruska, a fen tebb
megírt kommendáns szolgálója, kb. 25 éves. Ô is mindent úgy hallott, ahogy
az eddigiek szóltak, de a saját szemével látta, hogy „az Fölbavel felesége
egykor a konyhára jött, nyolc szál gyöngyet függesztett a nyakára, és gyicsekedett
az Commendansnak véle, de mások elôtt befedte a nyakát kendôvel,
hogy senki se lássa, tudja azt is, hogy ennek elôtte néki olyan nem volt.” Még
a kilencedik tanú, Kernyák Miklós, a Murány várához tartozó egyik csigás
mester, 40 év körüli, vallja, hogy ô is hasonlóképpen tudja az eddigieket, de ô
úgy hallotta, hogy a késmárki kapuban a katonák nem mu rányinak, hanem
a saját ügyükben járó pelsôcieknek mondták magukat. Tudja, hogy Gandel és
az orgonista meghagyták, hogy levelüket senki kezébe ne adják, csak a kommendánsnak.
Idôközben azonban megváltozott a tiszt és más volt a parancsnok,
Joseph Maria Kampesi, zászlótartó. Neki adták át a levelet, de Delaj
kikapta a kezébôl és a lompjába45 tette. Amikor ôt Delaj Késmárkra küldte,
azt mondta neki, hogy csak annyit mondjon: a szállására megy.
A tizedik tanú, Tobiás Jakab kenyérsütô mester, 56 éves, azt vallja, hogy ô
is Késmárkra ment akkor, és találkozott a két muskotérossal, utána a kommendáns
azt mondta neki, hogy azokra ne süssön kenyeret, mert elszöktek
tôle. A tizenkettedik tanú, a pék felesége, Suska asszony, húszegynéhány
éves, semmit sem tud, de látott valami gyöngyöt Fölvabelné nyakán, de
mi csoda gyöngy volt az, nem tudja.46
Wesselényi Ferenc nádornak és családtagjainak holtukban sem volt
nyugodalmuk. A nádornak, második feleségének és további családtagjainak
sír ját, mint láttuk, Murány várában német katonák fosztották ki, elsô fe le ségé
nek, Bosnyák Zsófiának holttestét pedig 2009. áprilisának 1-én egy el meháborodott
égette porrá. A már életében legendás jótevôként szá mon tartott
Bosnyák Zsófia 1644-ben halt meg, de ôt nem a murányi vár kriptájában
te mették el, hanem a sztrecsnói várkápolnába, ahol annakidején Wesselényi Fe renccel esküvôjét tartotta. 1689-ben, amikor koporsóját felnyitották,
holt tes tét épségben, mumifikálódva találták és átszállították a vágtapolcai
templomba. Itt üvegfedelű koporsóban helyezték el, és az évszázadok
során szinte szentként tisztelték, s máig élô kultusza alakult ki. Alakját
s különleges koporsóját, tiszteletét az útikönyvek is mind megemlítették.
A faluban és környékén akkora tiszteletben állt, hogy éppen születésének
400 éves évfordulóját készültek megünnepelni. Az ott élôk érzéseit Adriana
Brziaková, a zsolnai Vág Menti Múzeum munkatársa fogalmazta meg: „Az
úrnô 35 évet élt itt a várban, s itt is halt meg. Egész életét a jótékonyságnak
szentelte, mindig mindenkin segített, ahogy tudott. Szentnek tartották. A
mi számunkra csak ma halt meg.”47
JEGYZETEK
01 „Mátyás király öröksége. Késô reneszánsz
művészet Magyarországon. (16–17. század)”
Ki állí táskatalógus, Magyar Nemzeti
Galéria, 2008. Szerk. MIKÓ Árpád és VERÔ
Mária, Kat. X-11, Spillenberger János
lô csei orvos arcképe, 1638 és [ifjabb] Spillen
ber ger János: Jupiter és Asterie, 1663
kö rül X-37. Mindkét katalógustétel szerzôje
BUZÁSI Enikô.
02 PAULER Gyula: Wesselényi Ferencz nádor
és társainak összeesküvése 1664–1671. Bp.,
1876. I. 79.
03 Ezt bizonyítja az az 1666. július 26-án
kelt levélfogalmazvány is, amely a kibékülé
sükre szóló meghívó alapjául szolgált:
„Mi nemô keseredést nemzett legyen vénségünk
napjaiban kedvünket nem keresô s
alat tomban ellenünk tusakodó fiunk, gróf
Wes selényi László, nem kétljük, érthette
kegyelmed. Melynek törvényes remediumát
véle indult contractusunk szerint ítélô
mes ter Csermei [?] Pál uram ôkegyelme
úgymint bíró által adhibeálván, s ô is
eszé ben vévén és recognoscálván fiúhoz
il let len magaviselését és vétkét, némely
úri s fôrendek által szeretetünkben és
ke gyel münkben való fogadtatása végett
ins tált elôttünk.” S kéri a címzetteket,
hogy a békítô tárgyalásokra jöjjenek hozzá
Murányaljára. MOL, E 199, IV/4t. 1074.
Azt PAULER idézett műve (I. 89.) mellett
Bethlen Miklós levelezésébôl is tudjuk,
hogy az apa és fia összebékítésének alkalma
más fontos, politikai célokat is szolgált: a magyarországi elégületlenek fôbbjei ennek
örve alatt tudtak találkozni. Vö. Bethlen
Miklós levelei. Összegyűjtötte, sajtó alá rendez
te, a bevezetô tanulmányt és a tárgyi
jegy zeteket írta JANKOVICS József. A latin
nyelvű részeket fordította s az idegen szavak
jegyzékét készítette Kulcsár Péter. A
magyar nyelvi jegyzeteket és a szójegyzéket
készítette Nényei Gáborné. Akadémiai
Kiadó, Bp., 1987. I. 142, 148, 615, 618.
04 Régi Magyarországi Nyomtatványok III,
2328, 2329.
05 Rákóczi László naplója. Feltárta, közzéteszi
és a jegyzeteket írta HORN Ildikó. Magvetô
Könyvkiadó, Bp., 1990. 291.
06 ESTERHÁZY Pál: Mars Hungaricus. Sajtó
alá rendezte és a latin szövegét magyarra
for dította, a Visszaemlékezés és a levelek
jegy zetét, valamint a kísérôtanulmányt írta
IVÁNYI Emma. Bevezette és szerkesztette
HAUSNER Gábor. Zrínyi Kiadó, Bp., 1989.
312. Esterházy még a kollégium portásához
is beajánlotta Wesselényit, akitôl néhány fôúri
gyermek reggeli- és uzsonna-kiegészítést
kapott. (Uo. 314.)
07 RMNY III, 2280. Illetve: KNAPP Éva: »Judit
képit én viseltem« Kora újkori színház- és
drámatörténeti tanulmányok. Argumentum
Kiadó, Bp., 2007. 40–67.
08 Az egyetem matrikulája, Esztergom,
Prímási Levéltár, Batthyány-gyűjtemény,
Ca. IX. Lit: Tit. I. d. 194–195. MOL, P 124,
Esterházy László iratai, 6. cs. 1341.
09 Rákóczi László naplója, id. kiad., 7, 42.
10 Régi Magyar Könyvtár III 1885. Nádasi
János 1644-tôl 1650-ig Nagyszombaton élt
Esterházy Miklós udvarában. Az egyetemen
a kazuisztika tanára volt, az egyetem prédikátora,
a humaniórák karának dékánja. Innen
ismerte a diák Ádámot, de megfordult
a jezsuita misszió tagjaként Szendrôben és
Mu rányban is. Gábor TÜSKÉS: Johannes
Ná dasi. Europäische Verbindungen der
geist lichen Erzälliteratur Ungarns im
17. Jahrhundert. Max Niemeyer Verlag,
Tübingen, 2001, 128–129, 355.
11 Archiv v Banskej Bistrice, Gemerská upá,
Wesselényi, 417.
12 NAGY Iván: Magyarország családai… XII,
162.
13 Prímási levéltár, Esztergom, Acta Radicalia,
Mis si lis. Mikrofilm: MOL, 2656. f. 28–29.
(Az adatot Vár konyi Gábornak köszönöm.)
14 Rákóczi László naplója, id. kiad., 192.
15 MOL, Batthyány család levéltára, P 1314,
51371. (Várkonyi Gábornak köszönöm az
adatot.)
16 Prímási Levéltár, Esztergom, Acta Radicalia,
27. cs.; illetve MOL, P 1983, 1. cs.
17 Rákóczi László naplója, id. kiad., 212.
18 Hoffmann Pál (1617–1658) bécsi és római
tanulmányok után 1642-tôl esztergomi
ka no nok, 1648-tól pedig szenttamási és
szentgyörgy mezei prépost. Pécsi püspökségében
1652-es kinevezése után csak 1655-
ben erô sítette meg a pápa, s a követke zô
év ben szentelték fel. Az Esterházy család
négy tagja felett elmondott beszéde 1653-
ban megjelent (RMK I. 868). 1653-ban zala
vári apát, 1656-tól esztergomi nagyprépost,
1658-ban veszprémi püspök lett, de
az év júliusában meghalt. (Vö.: Magyar
nyel vű halotti beszédek a XVII. századból.
A szöveget gondozta és a jegyzeteket írta
KECSKEMÉTI Gábor. A bevezetôt írta KECSKEMÉTI
Gábor és NOVÁKY Hajnalka. MTA
Irodalomtudományi Intézete, Bp., 1988,
129–154, 393–402.)
19 Millei István (Vasvár, 1610–Sárospatak,
1677) hitszónok, református családban született.
Katolizált, a gimnáziumot Grácban
végezte, 1632-ben belépett a jezsuita rendbe.
Több helyütt tanult, 1642-ben szentelték
pappá. 1653-tól Nagyszombatban hitszónok
és a kollégium igazgatója. 1656-tól
Kassán hitszónok. II. Rákóczi György, aki üldözte a jezsuitákat, Szerencsre hívta. I.
Rákóczi Ferenc udvarában volt pap, 1661-
ben hitszónok, éveken át II. Rákóczi Ferenc
nevelôje.
20 1663. Die 9. Dec. „Fizettem Beniczky
Uram házánál lakozó képírónak zászlók
csináltatásátúl Tall. 13. facit fl. 23. 40 Xr.”;
1664. ápr. 12. Fizetett a (zólyom)lipcsei vámos
a „Besztercei képírónak Tepliczay Kápolnában
való oltárnak festésétűl Tall. 12.
facit fl. 21. 60 Xr.” (MOL, E 199, 12. cs. V./t.
38. 88b, 98.)
21 Kamuka: posztókelme.
22 Attlacz: nehéz, tömör, fényes szövet.
23 Regalis papiros: királyi, azaz jó minôségű,
fényes.
24 Gergely pápa ünnepére, azaz a közelgô március
12-ére.
25 GARAS Klára: Magyarországi festészet a
XVII. században. Akadémiai Kiadó, Bp.,
1953, 141.
26 Ruth BALJÖHR: Johann von Spillenberger
1628–1679. Ein Maler des Barock. Anton
H. Konrad Verlag, Weissenhorn, 2003, 12.
(Galavics Gézának köszönöm, hogy e műre
felhívta a figyelmemet.)
27 GARAS Klára: Magyarországi festészet a
XVII. században. Akadémiai Kiadó, B p.,
1953, 141.; PATAKY Dénes: A magyar rézmetszés
története. Budapest, 1951, 222.
28 KEMÉNY Lajos: Újabb adatok Kassa műtörténetéhez.
Archaelógiai Értesítô 20 (1900),
73.
29 KEMÉNY Lajos: Renaissance és roccoco Kassán.
Archaeológiai Értesítô 19 (1899), 114.
30 KEMÉNY Lajos: Újabb adatok…, 74.
31 GARAS Klára: i. m., 141–142.
32 KEMÉNY Lajos: Képíró Spillenberger. Művészet
11 (1912), 325–326.
33 GARAS Klára: uo.
34 KEMÉNY Lajos: Képíró Spillenberg. Mű vészet,
9 (1910), 87.
35 Uo.
36 AGGHÁZY Mária: A barokk szobrászat Magyar
országon. Akadémiai Kiadó, Bp., 1959,
I. 286. (Az általa megadott jelzet: Or szá gos
Levéltár. Ca. Hung. Limbus. Ser. I. fasc. I.
No 209 (Kapossy).
37 Štatny Archív v Levoči (A német szöveg átírásáért
és fordításáért Ötvös Pétert illeti
köszönet.)
38 P. KÔNIG Kelemen: Fülek vára. Kiadja a Ferences rendház, Fülek, é. n. [1942], 13.
39 NAGY Iván: Magyarország családai czimerekkel
és nemzedékrendi táblákkal. Pest,
1865, XII. 161–162.
40 Egyetemi Könyvtár, Budapest, Collectio
Hevesiana, Tomus 60. p. 7. (Knapp Évának
köszönöm szíves segítségét.)
41 I. m., Pest, 1863, X. 533–534.
42 Wesselényi Ádám felesége (az 1645-ben elhunyt
zempléni fôispán, országbíró Homonnai
Drugeth X. János lánya, Krisztina (vagy
– Nagy Iván szerint – Katalin Borbála) két
év özvegység után Draskovich Miklóshoz,
majd Csáky Miklóshoz ment feleségül.
(Vö. Rákóczi László naplója, id. kiad. 342.:
1658. február 16. „Wesselényi Ádámné aszszonyom
lakodalomra hívogató levelét hozták.”)
43 clenodium: drágaság, kincs, ereklye; Az
1688-ban feltört és kifosztott sírok valóságával
szemben Borovszky a századfordulón
tévesen írta, hogy „A vár sírboltjában találták
meg a XVIII. században Wesswlényi
Ferenc rézkoporsóját 1667-bôl, egy czinkoporsót,
Hunfalvi szerint Széchi Mária
tetemével, egy rézkoporsót, melyben 1643
óta bizonyos Troppen György pihent és
egy rézkoporsót Széchi György Ferencz
holttestével.” in: Gömör–Kishont vármegye.
Szerk. BOROVSZKY Samu. Bp., é. n. 72.
(Magyarország vármegyéi és városai)
44 cajbert: Zeugbert, tűzmester
45 lomp: zseb, zacskó vagy táska
46 MOL, E 199, Wesselényi cs. lt., 13. cs. VII/1.
t. Pall. IX. B. 1703.
47 A holttest elégetésérôl szlovák és magyar
napilapok, rádióadások, és internetes
híradások számoltak be, s ez utóbbiak
Bosnyák Zsófia üvegfedelű koporsójáról s
az összeégett tetemrôl készült felvételeket
is bemutatták. A zsolnai muzeológus idézett
mondatát is az internetrôl idéztük.
</small>
| |||